A központi vámkezelésről – felkészülés az indulásra
Az uniós vámjogi szabályozás egyik célkitűzése, hogy hatékonyabbá tegye a vámügyleteket, ezzel javítva és egyszerűsítve a vámügyi tevékenységet. Ennek egyik eszköze – az áruk vámeljárás alá vonását célzó – egyszerűsítés, a központi vámkezelés is.
A központi vámkezelés jogalapja az Uniós Vámkódex (UVK)[1] 179. cikke.[2]
A behozatali központi vámkezelés (CCI) számos előnnyel jár az európai vállalatok számára. Lehetővé teszi, hogy egy helyen központosítsák és integrálják a számviteli, logisztikai feladatokat, csökkentsék a vámügyi interakciókat. A CCI-engedély megszerzéséhez a kérelmezőnek vámügyi egyszerűsítésre feljogosított (AEO-C) engedélyezett gazdasági szereplőnek kell lennie.
A CCI keretében az engedéllyel rendelkező gazdasági szereplő a letelepedési helye szerinti vámhivatalnál (SCI) nyújthat be vám-árunyilatkozatot olyan árukról, amelyeket az Unió vámterületén belül, egy másik vámhivatalnál (PCI) állítottak vám elé; összehangolva az illetékes vámhivatalok között a vám-árunyilatkozatok feldolgozását és az áruk átengedését, így a gazdálkodók központosíthatják a vámhatóságokkal folytatott kommunikációjukat.
[1] Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendelet.
[2] Az UVK 180. és 181. cikke határozza meg a feltételeket és eljárási szabályokat meghatározó, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó felhatalmazó rendelkezéseket.