Múzeumtörténet

A Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeumot 1930. október 4-én, Budapesten, a Fiumei úti pénzügyőr laktanyában nyitották meg.[1] Létrehozása Bittermann Béla főfelügyelő[2] nevéhez fűződik, aki a Társaskör elnöke volt, és a Pénzügyőrségi Szaklapon keresztül 1927-től indítványozta a gyűjtést. Az egykor Európa szerte is híres pénzügyőrségi múzeum a történeti emlékanyag megőrzése mellett a legkülönbözőbb csempészeti módszerek bemutatásával, elsősorban a fiatal pénzügyőrök oktatására szolgált. A második világháborúban az értékes anyag megsérült vagy megsemmisült. A megmaradt tárgyakat évekig dobozokba csomagolva őrizték, a társadalmi, politikai helyzet jellegéből adódóan háttérbe szorult a múlt kutatása, feltárása. A múzeum jogfolytonosságát a 272.900/1945. PM utasítás biztosította,[3] amely működésére vonatkozóan részletes iránymutatást adott. Az 1980-as években néhány kiállítás erejéig bemutatták a gyűjteményt. Felvetődött a múzeum újbóli felállításának igénye, ezért a munka koordinálására a Vám- és Pénzügyőrség bizottságokat alakított és a Pénzügyőrök lapján keresztül felhívásokat kezdeményezett a gyűjtésre. A fordulópontot az 1992-ben, az egykori Vámpalotában (mai Corvinus Egyetem) megrendezett testületi évfordulós ünnepség jelentette, ezután felgyorsult a gyűjtemény gyarapodása. 1995-ben új helyen, a Munkácsy utcai késő szecessziós Schiffer-villában nyitotta meg kapuit a Vám- és Pénzügyőr Múzeum állandó kiállítása.[4]

A múzeum 1996 óta tagja a Nemzetközi Vám- és Adómúzeumok Szövetségének (IACM).[5]

A PAM jelenleg két budapesti állandó kiállítóhelyen fogadja látogatóit. A Magyar pénzügyőrség-történeti kiállítás a VI. kerületi Schiffer-villában (Munkácsy Mihály u. 19/B.), a Magyar adózástörténeti kiállítás a VII. kerületben, a NAV Kiemelt Adó- és Vámigazgatóság épületében (Dob u. 75-81.) tekinthető meg.

Magyar pénzügyőrség-történeti kiállítás (állandó kiállítás)

A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be a Vám- és Pénzügyőrség, illetve elődszervezetei történetét.

Az első terem a XVIII. századtól az I. világháború végéig tartó időszakba enged bepillantást. A legkorábbi emlékek a XVIII. század második feléből, Mária Terézia uralkodásának idejéből valók. Az itt kiállított pátensei a vám, az adó és a jövedék szempontjából tárják elénk az abszolutizmus korára jellemző államszervezetet.[6]

Az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni időszakból valók a Császári - Királyi Pénzügyőrség német nyelvű jogszabályai és az úgynevezett Bach-huszár egyenruha [7]. Ez utóbbit sajátos kettősség jellemzi: az egyenruha díszítése megfelel a magyaros hagyományoknak, a fejfedőn viszont a Habsburg-ház jelképét, a kétfejű sast láthatjuk.

Az 1867-es kiegyezés után megalakult Magyar Királyi Pénzügyőrség egyenruhái már a nemzeti jelleget hangsúlyozzák. A magyar nyelv hivatalossá tételét jelzik a különféle magyar nyelvű jogszabályok és az első Arday évkönyv – a későbbi pénzügyőri évkönyv elődje – 1881-ből.[8]

Külön vitrin mutatja be a fiumei székhelyű Magyar Királyi Tengerész Pénzügyőrség egyenruháit[9] és a szolgálati hajóról, a „László gőzösről” készült korabeli fényképet.[10]

A második terem a két világháború közötti időszakot mutatja be. A Trianoni békediktátum alapjaiban érintette a Vám- és Pénzügyőrség szervezetét és működését. Magyarország elvesztette az összes vámhivatalát és a pénzügyőri szakaszainak háromnegyedét. Az Osztrák-Magyar Monarchiával való közös vámterületek megszűnése következtében, 1924-ben került kiadásra a vitrinben kiállított első, önálló magyar vámtörvény és vámtarifa. Az 1921-ben létrejött Magyar Királyi Vámőrség eredeti egyenruhája a gyűjtemény különleges darabja. A modern technika fokozatosan a pénzügyőrségnél is teret hódított. Ezt szemlélteti a kiállított telefon és írógép, amelynek 1927-ben a testületben való bevezetése lassanként felváltotta a kézírást.

A harmadik terem a második világháború végétől napjainkig tekinti át a szervezet történetét. 1945-ből származnak a „Pénzügyőrség” feliratú nemzeti karszalagok, amelyek a hiányzó egyenruhát pótolták, illetve a magyar-orosz kétnyelvű igazolványok, amelyek a közmunkák alóli felmentettséget jelezték.[11]

A háború utáni gyors politikai változásokat jól érzékeltetik a különböző hivatali táblák, melyeken a Kossuth-címer néhány év alatt Rákosi-címerré, majd 1957-től Kádár-címerré változott. Ebben a teremben tekinthetőek meg a Kádár-korban viselt férfi és női egyenruhák, valamint a pénzügyőrök mindennapi munkáját bemutató fényképek és munkaeszközök.

Arnold Mihály pénzügyőr altábornagynak, a Vám- és Pénzügyőrség egykori országos parancsnokának (akinek vezetése alatt a múzeum 1995-ben újra megnyithatta a kapuit) állít emléket a szakmai pályafutását bemutató vitrin.[12]

 

Magyar adózástörténeti kiállítás (állandó kiállítás)

A 2008-ban létrehozott Magyar adózástörténeti kiállítás 3 teremben ad átfogó képet Magyarország adózásának történetéről. Hasonlóan a vámhoz, az adózás is egyidős országunk történelmével.[13]

Már államalapító királyunk, I. Szent István elrendelte a tized begyűjtésének törvényi kötelezettségét. Ez ugyan nem közvetlenül az államot, hanem az egyházat szolgálta, de adóként vetették ki, s ezzel kezdetét vette a közcélok megvalósítására való közösségi adakozás, az adózás.

I. András 1222-ben kiadott Aranybullájában fektette le az adózás törvényi kötelezettségét, s annak országos bevezetését, mely alól mentességet csak a nemesség élvezett.

Mátyás király jelentős kincstári reformot vezetett be, mely szerint mindenki vagyonának mértéke szerint adózott. Új adóformái a fejadó, a füstadó, hadiadó (subsidium) voltak, melyek bevételeivel erőssé tette az államot és fenntartotta híres Fekete Seregét is.

A teljes közteherviselés megvalósításának szükségességét a reformkorban Széchenyi István fogalmazta meg Adó és két garas című munkájában.
Később, Kossuth Lajos pénzügyminisztersége idején öltött törvényi formát, majd nyert elfogadást a Parlamentben.[14]

A kiegyezést (1867) követően modernkori adózásunk gyors fejlődésnek indult. Kiépült a Magyar Királyi Adóhivatal és annak megyei rendszere. Számos adózással kapcsolatos újság, szaklap és könyv jelent meg. 1909-ben pedig Wekerle Sándor pénzügyminiszter, későbbi miniszterelnök, adóreform-törvénye is bevezetésre került.

A II. világháború után létrejövő Magyar Népköztársaságban a korábbi adórendszert felszámolták és bevezették a jelmondatként is hangoztatott ún. „adónélküli” társadalmat. Mindez az 1960-as évek végén az új gazdasági mechanizmussal kezdett megváltozni; létrejött a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága (1967), majd 1987-ben az önálló Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.[15]

A kiállítás harmadik termének falait múltbéli pénzügyi intézmények fotói díszítik, az elegáns helyszín múzeumpedagógiai foglalkozások megtartására alkalmas.[16]

 

A Dob utcai NAV objektum az Erzsébetváros egyik reprezentatív középülete

1937-ben a Budapesti Postaigazgatóság és Erzsébet Automata Távbeszélő Központ megépítése nem csak a megrendelő, a Magyar Királyi Posta számára volt jelentős beruházás, hanem a 30-as évek válságából kilábalni igyekvő magyar építészetnek is.[17] A fiatal generáció tehetséges mestere Rimanóczy Gyula (1903-1958) tervei alapján épült reprezentatív középület, a modernizáció és hagyománykövetés szellemében - a Római Iskola programja szerint -, elegáns anyaghasználattal és magas szakipari színvonalon valósult meg. Az építész hátrébb húzta a sima mészkő burkolatú, a nyílások változatos ritmusával tagolt, 88 méter hosszú főhomlokzatot, így áttekinthetőbbé vált az egymást metsző hasábok aszimmetrikus kompozíciója.

A Hársfa utcai sarkon, az első emelet magasságában figurális szoborcsoport látható, amely Boda Gábor (1907–1984), a korszak jelentős díszítőszobrászának alkotása.[18] A sarkon Szent István figurája áll, tőle jobbra az ősmagyar hírvivő. A királytól balra felsorakoznak az ország történetét befolyásoló területek szimbolikus alakjai: a Politika, a Művészet, a Hadviselés, a Tudomány, a Technika és a Mezőgazdaság. Érdekesség, hogy mindegyik figura vastag bajszos, magyaros karakter, kivéve a Művészetet, melynek arcán az építész, Rimanóczy Gyula vonásai ismerhetőek fel.

 

A Schiffer-villa

A Munkácsy utcai Schiffer-villa Terézváros elegáns negyedében, a Városligettől pár percre található. A villát Schiffer Miksa vasútmérnök, gazdag vállalkozó és mecénás építtette családjának. Kívánsága az volt, hogy olyan otthon épüljön, amelyben minden mindennel harmonizál és minden a legjobb minőségű.[19]

A ház 1910-1912 között épült késő-szecessziós stílusban, Vágó József tervei alapján, aki korának egyik legjelentősebb építésze volt. Nevéhez olyan épületek tervezései kapcsolódnak, mint a Gutenberg-ház, a Gresham-palota, vagy az Árkád Bazár. A Schiffer-villa az építész egyik legfontosabb műve, tökéletesen egységes alkotás. Vágó a magyar avantgarde képzőművészet legkiválóbb alkotóit bízta meg a belső terek kialakításával és díszítésével, melynek eredményeképpen igazi összművészeti alkotás született.

Az épület külső része a környező épületektől merőben eltérő, az utcáról alig észrevehető. Vágó korábbi munkáival ellentétben homlokzata szokatlanul puritán, falát egyszerű mészkőlapokkal borították be.

A ház belsejében Vágó úgy alakította a teret, hogy jól érvényesüljenek benne a felkért képzőművészek munkái és a magyar népművészet motívumai. Teljességre és egységes stílusra törekedett. A díszítések minden eleme egyetlen fő téma variációja: a művészet megújulása, az új művészi ideál kivirágzása, mely újrateremti ember és természet paradicsomi harmóniáját.

A műtárgyakat és a szőnyegeket leszámítva a villa teljes berendezését Vágó tervezte. Az asztalokon, székeken, tálalókon kívül a falburkolatokat, a bútorok gyöngyház-berakásait, a majolikaburkolatokat, a textíliákat, csillárokat és falikarokat is.

A ház több pontján visszaköszön a magyar szecesszió jellegzetes anyaga, a Zsolnay-kerámia, amelyet Vágó előszeretettel és változatosan alkalmazott. Stilizált növény- és állatmotívumok találhatóak a hall kerámiaburkolatán, a loggia pillérein és az épület más részein is. A villa geometrikus díszítőelemein keresztül felismerhető a bécsi Wiener Werkstätte művészeti iskolájának hatása. Ilyen például az intarziák sakktábla mintás kerete, amely többek között szekrényajtókon, asztallapokon látható.[20]

A földszintet a társasági érintkezés céljára (hall, ebédlő, kisszalon, nagyszalon, dolgozószoba), az emeleti részt az intim családi élethez igazodva alakították ki (hálószobák, gyermekszobák, öltözőszoba, fürdőszobák, nappali, reggeliző szoba). Az alagsorban volt a házmesterlakás, konyha, kazánház, játékterem (biliárdszoba). A villa korszerűségét bizonyította a légfűtéses rendszer és az étellift, amelyek közül egyik sem maradt fenn.

Az eredeti állapotot leginkább a hall őrizte meg. A 13x9,5 m alapterületű és 7,4 m magasságú terem bal oldalfalát 7 m szélességben és csaknem teljes magasságában Kernstok Károly impozáns ólomüveg ablaka foglalja el, amelyet az 1980-as években restauráltak.[21] Témája az elveszített "ideális világ" megjelenítése. A bejárati falon látható Kernstok pannója: a kép közepén az építtető Schiffer Miksa áll, akit a festő idealizált mérnökként, portrészerűen ábrázol. A háttérben munkájukat végző emberek, alagút, viadukt, vasúti híd utal Schiffer foglalkozására. Az ablakkal szemközt található Fémes Beck Vilmos fehér carrarai márvány virágmedencéje, oldalán férfi- és nőalakokkal. Szintén az ő alkotása volt, de ma már nem látható a helyiség közepén lévő márvány kút, végein egy-egy bronz figurával. Csodával határos módon megmaradt, s a hallban ma is megtalálható a fehér márvány, ülő férfiakt a bejárati lépcső mellett, amely Ligeti Miklós szobrászművész alkotása.

Az épület mai állapotában keveset őrzött meg korabeli berendezéséből. Több festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi, köztük Iványi Grünwald Béla Nyár című pannója, Rippl-Rónai József Schiffer Miksa feleségét négy lányával ábrázoló képe. Ma is láthatóak az ajtókon a gyöngyház intarzia berakások és az SM monogrammal díszített kulcspajzsok, egyes termekben pedig az eredeti (fa- vagy Zsolnay kerámia) falburkolat, a lépcsőház ornamentális üvegablakai és korlátai, a kovácsoltvas erkélyrácsok, valamint a hallban a díszített márványpadló. A bútorok közül mindössze az egyedi készítésű tálalószekrény maradt meg.[22] A Schiffer-család 1945-ig lakta a villát, amely a második világháborúban részben megsérült, eredeti állapotát csak korabeli fotók segítségével idézhetjük fel. Az épületet a második világháború után államosították és a kétszintes villára – tetőtér kialakításával – még egy emeletet ráépítettek.

Az 1970-es években, több lépcsőben a további átalakítások során az épülethez új szárnyat csatoltak, majd ezt követően a Schiffer család egykori szobáiból irodahelyiségeket alakítottak ki.

Az épületet 1952-ben államosították, majd 1958-tól a Hungarofruct (Zöldség- Gyümölcs Szövetkezeti Export) vállalat székhelyeként működött a rendszerváltásig.

1994-ben került a Vám-és Pénzügyőrséghez mely után megkezdődtek az eredeti állapot visszaállítását célzó rekonstrukciós munkálatok, majd a rákövetkező évben, 1995-ben megnyílt a magyar pénzügyőrség történetét bemutató kiállítás.

Az épület a VP és az APEH 2011-es integrációját követően a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum állandó és időszaki kiállításainak, programjainak ad otthont.