A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek szokásos piaci árának meghatározásakor a hazai adójogszabályi kereteknek, valamint az OECD „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” (a továbbiakban: OECD TPG) című szakmai iránymutatásának megfelelően, bizonyos transzferár-képzési módszereknél az összehasonlító független ügyletek meghatározásához nemzetközi üzleti adatbázisok alkalmazhatóak.
Jelen bejegyzésben bemutatjuk azon hazai és nemzetközi gyakorlatban alkalmazott standard adatbázis-kutatási lépéseket, amelyeket a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is követendőnek tart, ha a választott transzferár-képzési módszerből adódóan vállalati szintű beszámoló-adatokat tartalmazó adatbázisok használata indokolt és szükséges. Természetesen a lentiekben felvázolt lépéseket a konkrét, egyedi ügyre a tényállást figyelembe véve megfelelően adaptálni kell.
1. Jogszabályi háttér
A magyarországi jogszabályi környezetben az adatbázisok használatára a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X.18.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 4. § (7)-(8) bekezdésében, valamint a 6. § d)-e) pontjában foglalt rendelkezések vonatkoznak. Emellett minden esetben figyelemmel kell lenni az OECD TPG A. 4.3 fejezetének 3.29 – 3.34 pontjaiban foglaltakra is.
Az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül végzett ellenőrzéseknél, illetőleg a nemzetközi vitarendezési eljárásoknál fontos a 2017. október 16-áig hatályos a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009 (X.16.) PM rendelet 7. § d)-e) pontjaiban foglaltak betartása is.
2. A vállalati szintű adatokat tartalmazó üzleti adatbázisok és a transzferárazás kapcsolata
Az NGM rendelet 4. § (4) bekezdés e) pontja alapján a transzferár-nyilvántartás helyi dokumentumának tartalmaznia kell az ellenőrzött ügyletben érintett kapcsolt vállalkozások részletes összehasonlító és funkcionális elemzését. Az összehasonlító elemzés része lehet – a szokásos piaci ár-megállapítási módszer alapján – az adatbázis-kutatás.
Általánosságban elmondható, hogy a kapcsolt tranzakciók független ügyletekkel történő összehasonlítása sok esetben valamilyen külső forrásból elérhető adaton alapul. Bizonyos transzferár-képzési módszerek (például az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, a továbbiakban: TNMM) meg is követelik a használatukat, ugyanakkor más módszerek esetében (például a költség-jövedelem módszer és a viszonteladási árak módszere) is alkalmazhatóak a szokásos piaci felár (mark-up), vagy haszonkulcs meghatározásához.
A TNMM azt az adott tényálláshoz tartozó megfelelő alapra, például költségekre, árbevételre, eszközökre vetített nettó nyereséget vizsgálja, amelyet egy adóalany egy kapcsolt ügyleten realizál. Ezért a vállalati szintű adatokat tartalmazó adatbázisok használata indokolt.
3. Kvantitatív adatbázis-kutatási lépések
Az adatbázis-kutatás során az összehasonlítás a vizsgált kapcsolt ügylet és az azzal potenciálisan összehasonlíthatónak tekintett független ügyletek vizsgálatát jelenti. A keresési folyamat célja a lehető legjobban összehasonlítható entitások kiválasztása a szokásos piaci ár elvének való megfelelés érdekében.
A vállalati szintű adatokat tartalmazó üzleti adatbázisokban általában az alábbi lépések alkalmazása elvárt és indokolt.
a) földrajzi régió
E lépésnél fontos, hogy a tesztelt fél piaci környezetével egyező, vagy ahhoz nagyon hasonló, vagyis hasonló makrogazdasági feltételű földrajzi területen működő, összehasonlítható független társaságok kerüljenek kiválasztásra. A földrajzi régió meghatározásakor általában a tesztelt fél székhelye irányadó. Célszerű első körben az adott államban működő vállalatokat kiválasztani, mivel ebben az esetben a piaci és jogi körülmények megegyeznek.
Ha magyar székhelyű tesztelt fél esetén nem található kellő számú hazai társaság, vagy egyáltalán nem azonosítható hazai cég, akkor a földrajzi feltételt bővíteni kell, első körben a V4/V6 országokra, ezt követően a kelet-európai régió EU-s tagállamaira, majd a közép- és kelet-európai régióra, valamint ha ez sem elegendő, akkor az EU28 (vagy a BREXIT-et követően az EU27 + Egyesült Királyság) tagállamaira. Ez indokolt esetben kiegészíthető az EFTA-államokkal (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc), legvégső esetben világszintre terjeszthető ki a kutatás.
b) tevékenység
A tevékenységi kör kiválasztásakor mindig olyan osztályozási rendszert kell alapul venni, amely nemzetközileg széles körben elfogadott és a gyakorlatban alkalmazott. Magyarországon a TEÁOR ’08 ágazati nómenklatúra az elfogadott, amelyet a NACE Rev. 2 besorolásból vezetnek le. Több üzleti adatbázis rendelkezik olyan funkcióval, amely által a NACE Rev. 2 tevékenységi kódokkal történő kiválasztást végre lehet hajtani.
A tevékenységi kód(ok) kiválasztásakor mindig figyelembe kell venni a tesztelt fél karakterizációját és a tranzakció jellemzőit. Az adott vállalatcsoporton belüli tevékenységet legjobban jellemző tevékenységi kód kiválasztására kell törekedni. Ha egy tevékenységet több ágazati kód is lefed, akkor célszerű mindegyik beemelése. Ez azért is fontos, mert így növelhető annak az esélye, hogy a találati halmazban nagyobb számban fordulnak elő potenciálisan összehasonlítható, független társaságok.
Arra is törekedni kell, hogy ha a transzferár elemzésekor az összevonhatóság, vagyis a különféle, de szorosan összefüggő résztevékenységek együttes értékelése indokolt, akkor a tevékenységi kör meghatározásakor mindegyik összevonható tevékenységet figyelembe kell venni. Úgy kell megválasztani az ágazati kódokat, hogy azok egyesével lefedjék az összevonható tevékenységek mindegyikét. Erre azért van szükség, hogy az eltérő tevékenységek eltérő jövedelmezőségi szintjeinek hatása érvényesüljön a végső benchmarkból számított szokásos piaci jövedelmezőségi tartományban.
c) függetlenség
A függetlenségi kritérium lényege, hogy biztosan független piaci szereplők adatai kerüljenek a kutatásba. A NAV gyakorlata alapján egy társaságban egy tulajdonos legfeljebb 50 százalékos részesedéssel rendelkezhet, a társaság tulajdonosi hányada leányvállalatában pedig nem lehet több 50 százaléknál. A keresésben azok a vállalatok is elfogadásra kerülnek, amelyeknek nincsenek leányvállalatai. Ha ez a feltétel alacsony találati számot eredményez, akkor a keresés kiterjeszthető az ismeretlen függetlenségű vállalatokra is. A kvalitatív elemzés során azonban kellő körültekintéssel kell eljárni és meg kell győződni arról, hogy ezek a cégek megfelelnek-e a függetlenségi feltételeknek.
d) pénzügyi kritériumok
Ebben a lépésben kiválasztásra kerülnek azon pénzügyi adatok, amelyek a tevékenységet legjobban jellemző jövedelmezőségi mutató (PLI – Profit Level Indicator) számításához szükségesek. A benchmark elemzés végén ezekből az adatokból kerül meghatározásra a szokásos piaci ár vagy jövedelmezőségi szint (tartomány). A pénzügyi adatok kiválasztása többlépcsős folyamat, az adatbázis kutatások során több egymást követő keresési lépést is el kell végezni.
A kvantitatív kutatás során az adott találati halmaz pontosításához először úgy kell beállítani a keresési feltételeket, hogy a választott PLI számításához szükséges adatok rendelkezésre álljanak az elemzést érintő üzleti évekre. A hazai és a nemzetközi gyakorlat is általában minimum három egymást követő, a vizsgált adóévhez a lehető legközelebb álló üzleti év pénzügyi adatait veszi figyelembe. Az időzítésnél figyelembe kell venni az OECD TPG 3.75 – 3.79. pontjaiban foglaltakat is. Törekedni kell a tartósan veszteséges vállalatok kizárására – ez a hazai gyakorlatban három évből két egymást követő negatív eredményű évet jelent – és az adatok elérhetőségére. Fontos, hogy az adatbázis-kutatáskor mindig az adatbázis legfrissebb elérhető verzióját kell használni.
e) aktív (működő) vállalatok
A legtöbb alkalmazott üzleti adatbázis a keresési feltételek megadásakor automatikusan alkalmazza a társaságok aktivitására vonatkozó kritériumot. Ha ez a lépés nem kerül be automatikusan a keresésbe, akkor mindig kötelező megadni. Szoros összefüggésben az előző ponttal, kizárólag az aktív, azaz működő vállalatok kerülhetnek be az összehasonlítható független társaságok körébe.
Ha ez a feltétel alacsony találati számot eredményez, akkor a keresést ki lehet terjeszteni az ismeretlen aktivitású entitásokra is. Ilyenkor azonban a kvalitatív (manuális) elemzéskor kellő körültekintéssel kell meggyőződni arról, hogy a társaság valóban működik-e. A működésre vonatkozó tényt minden esetben dokumentálni kell, különösen az ismeretlen aktivitású cégeknél. Ennek legegyszerűbb módja az interneten elérhető információk lementése (weblap, képernyőkép).
4. Addicionális lépések gazdasági válság esetén
Mielőtt eldöntenénk, hogy szükség van-e gazdasági válság esetén eltérő gyakorlati megoldások alkalmazására a transzferár helyes meghatározásához, minden esetben az iparág megismerése, összehasonlító elemzés, és azon belül részletes funkcionális elemzés elvégzése szükséges a helyes karakterizáció meghatározásához, mivel a különböző iparágakat és azon belül is az egyes vállalatokat eltérően érinthet egy esetleges gazdasági válság. Ennek megfelelően, a vállalkozásoknak és szakembereknek vizsgálniuk és indokolniuk szükséges, hogyan hat a vállalkozásokra – amennyiben hat egyáltalán – a válság.
A COVID-19 pandémia hatásainak vizsgálatával kapcsolatosan javasolt az OECD által közzétett a „COVID-19 pandémia transzferár-következményeiről szóló iránymutatás” (a továbbiakban: Iránymutatás) című dokumentum[1] és a NAV honlapján közzétett gyakran ismételt kérdések és válaszok bejegyzés[2] áttekintése.
Az Iránymutatással kapcsolatban néhány megjegyzés szükséges. Az Iránymutatás I. fejezetének 6. pontja alapján a pandémia okozta gazdasági válság nem összehasonlítható a 2008-as válság adataival. Az Iránymutatás egész koncepciójában megfigyelhető, hogy a földrajzi kritérium körültekintő megválasztása kiemelt fontosságú. Ennek megfelelően, ha az összehasonlító kutatásban egy Magyarországi székhelyű vállalatot választanak tesztelt félnek, akkor indokolt földrajzi kritériumként Magyarország kiválasztása. Ez összhangban áll a NAV eddigi gyakorlatával is, ebben a pandémia nem jelent változást.
5. A kvalitatív kutatás lépései
A 3. pontban részletezett kvantitatív adatbázis-kutatási lépések találati halmaza önmagában nem alkalmazható a szokásos piaci jövedelmezőségi szint meghatározásához. A pontosítások és a lehető legmegbízhatóbb, összehasonlítható adathalmaz előállításához szükséges a kvalitatív, vagy más néven minőségi kutatás. A minőségi kutatásra, elemzésre vonatkozóan az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni.
- Függetlenség
Az adatbázisokból meghatározható a társaságok függetlenségi jellemzője, de figyelembe kell venni, hogy ezek az információk csak bizonyos időközönként frissülnek, nem naprakészek. Ezért előfordulhatnak olyan esetek, amikor összehasonlíthatónak ítélt társaságok időközben csoporttaggá váltak, és a további elemzésből ki kell zárni őket. Az ilyen kutatásban szintén segítséget nyújtanak a társaságok weboldalai és más internetes források.
- Tevékenységelemzés
A tevékenység elemzésekor át kell tekinteni az adott társaságok weblapját, és más internetes forrásokat is azért, hogy eldönthető legyen, hogy a kapcsolt tranzakcióval valóban összehasonlítható tevékenységet végeznek-e. Fontos annak az elemzése is, hogy a szóban forgó társaságok valóban olyan termékeket gyártanak, vagy szolgáltatásokat nyújtanak, mint az ellenőrzött kapcsolt entitás(ok), ugyanis a termékek és szolgáltatások jellemzői alapvetően befolyásolják az árat és a jövedelmezőségi szintet.
- Pénzügyi adatok, profitabilitás
Ellenőrizni kell, hogy a társaságok az összehasonlításba bevont üzleti években rendelkeznek-e a mutatószám, a PLI kalkulálásához szükséges adatokkal. Továbbá vizsgálni kell, hogy nem áll-e fenn tartós veszteség. Ha e két feltétel bármelyikének nem felelnek meg a cégek, akkor ezeket az összehasonlításból ki kell zárni.
6. A kvalitatív kutatás eredménye
A kvalitatív elemzéskor a fenti feltételekkel kell létrehozni az úgynevezett elutasítási mátrixot, amely tartalmazza az összehasonlító elemzésből kizárt entitásokat, és a végleges benchmarkot is.
Előfordulhat, hogy a karakterizációnak nem teljesen megfelelő, független társaságokat lehet azonosítani. Ilyen például, ha a kapcsolt társaság bérgyártó, de az adott szektorban csak teljes kockázatú, független feleket lehet találni. Ilyenkor a független vállalatok jövedelmezőségi adatain korrekciót kell végrehajtani, amely korrekció az esetek többségében a működő-tőke, költség vagy árbevétel korrekciója lehet. Az ilyen helyzetekben nagy körültekintéssel kell eljárni, ugyanis a helytelen korrekciók alkalmazása torz eredményre vezethet, amely már nem egyeztethető össze a szokásos piaci ár elvével.
7. Az adatbázisszűrés módosítása
Az NGM rendelet 4. § (12) bekezdése alapján „az adózó az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, de legkésőbb az adó- és vámhatóság ellenőrzésének megkezdéséig módosíthatja nyilvántartását, ha feltárja, hogy a nyilvántartást nem a jogszabályoknak megfelelően készítette el, vagy a nyilvántartásban az adóalapot, az adót, a szokásos piaci árat, a szokásos piaci ár-tartományt (jövedelmezőséget) érintő hibát észlel. A módosító dokumentum tartalmazza a módosítással érintett nyilvántartás megnevezését, a módosítást és annak dátumát. A módosítást a nyilvántartás esedékességének eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint kell elvégezni”.
Fentieknek megfelelően, a jogszabályokban meghatározott feltételek teljesülése esetén az adatbázis-szűrés, és annak megfelelően a transzferár nyilvántartás és a megállapított vagy megállapítani elmulasztott adó tekintetében az adózó önellenőrzéssel élhet az adóellenőrzés megkezdéséig.
[1]http://www.oecd.org/coronavirus/policy-responses/guidance-on-the-transfer-pricing-implications-of-the-covid-19-pandemic-731a59b0/
[2]Transzferár