A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az éttermek, étkezdék, vendéglátóhelyek ellenőrzésekor mindig vizsgálja, hogy az adott hely a megfelelő áfakulcsot alkalmazza-e. A kedvezményes, 5 százalékos áfakulcs ugyanis nemcsak éttermi vendéglátásra vonatkozik, hanem a kevésbé fejlett színvonalú étkezőhelyi szolgáltatásokra is alkalmazható.

Az étkezőhelyi vendéglátásban a kedvezményes, 5 százalékos áfakulcs az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalomra alkalmazható, ha az

  • a TESZOR’15[1] szerint az 56.10-es kód, vagyis az éttermi és mozgó vendéglátás alá tartozik, és
  • az ügylet szolgáltatásnak minősül[2].

Szolgáltatásnak akkor tekinthető az ügylet, ha az elkészített étel, ital értékesítését az azonnali, helyben fogyasztást is lehetővé tevő, megfelelő kiegészítő szolgáltatások kísérik, például étkezési lehetőséget is biztosítanak asztalokkal, székekkel, padokkal, és ezek a szolgáltatáselemek dominálnak az ügyletben. Az étel, ital értékesítése tehát csak az egyik része az ügyletnek, melyben a szolgáltatások vannak túlsúlyban[3].

Az ügyletben a szolgáltatásnyújtás akkor dominál, ha helyben fogyasztásra van lehetőség, és ezzel a vendég él is, vagyis az azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatásokat elfogadja. Ha azonban helyben fogyasztásra nincs lehetőség vagy az ételt, italt a vendég elvitelre kéri, akkor a termékértékesítés dominál az ügyletben.

Ez azt is jelenti, hogy a szolgáltatásnyújtás túlsúlya nem kizárólag éttermi vendéglátásban, az éttermi vendéglátásra jellemző körülmények közt valósulhat meg, hanem például gyorsétkezdékben, a bevásárlóközpontok úgynevezett „food court”-jaiban is, ahol általában nincs felszolgálás, és a vendégek műanyag tálcát, étkészletet használnak.

Az ügylet jellemző és domináns elemeinek meghatározásakor tehát figyelembe kell venni a vendéglátás összes körülményét, mert csak ezek értékelésével lehet eldönteni, hogy az ügylet inkább termékértékesítés vagy inkább szolgáltatásnyújtás. Nem a szolgáltatásnyújtás színvonala a meghatározó, hanem az adott tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatási elemek.

Így az éttermi vendéglátáshoz képest kevésbé fejlett színvonalú szolgáltatásnál sem zárható ki a kedvezményes áfakulcs alkalmazása helyben fogyasztáskor. Ezt a Kúria 2022-es ítélete is alátámasztja, mely szerint a szolgáltatásnyújtás dominanciája nem csak az éttermi vendéglátásra jellemző körülmények közt állapítható meg[4].

Összességében elmondható, hogy a kiegészítő szolgáltatások meglétét mindig az adott szolgáltatás jellegéhez viszonyítva kell elbírálni. A konkrét tevékenységet kell vizsgálni, és az átlagos fogyasztó szempontjából megítélni azt[5].

 

[1] Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere.

[2] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 82. § (2) bekezdés, valamint a 3. számú melléklet II. rész 3. pont.

[3] A közös hozzáadott értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU rendelet 6. cikk.

[4] A Kúria Kfv.I.35.181/2022/8. sz. ítéletének (a továbbiakban: ítélet) [35] pontja.

[5] Az ítélet [40] pontja.