Az ellenőrzési tapasztalatok azt mutatják, hogy a jellemzően a saját, használt termékeiket (pl. gyermekruhát, egyéb ruhaneműt) értékesítő magánszemélyek nincsenek tisztában azzal, hogy ezen értékesítésekkel kapcsolatban terheli-e őket adókötelezettség, és ha igen, pontosan mi.
Ez a tájékoztató a legfontosabb szabályokat veszi sorra.
1. Bizonylatkiállítás
Az értékesítésről bizonylatot kell kiállítani. Azonban, mivel a saját használtcikkeiket értékesítő magánszemélyek nem áfaalanyok,[1] nem számlát vagy nyugtát, hanem egyéb bizonylatot kell kiállítaniuk.
Az egyéb bizonylatra nincs semmilyen formai előírás, ezt az eladó saját belátása szerint alakíthatja ki, de fontos, hogy legalább a következő adatokat tartalmazza:[2]
· az eladott cikk megnevezése;
· sorszám vagy más azonosító;
· az eladó magánszemély neve, lakóhelye, valamint adóazonosító száma;
· ha a bizonylat kiállítója nem azonos az eladóval, akkor a kiállító neve (elnevezése), lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint – ha van – adóazonosító jele, adószáma,
· a kiállítás időpontja;
· az értékesített áru megnevezése (például gyermekruha), a bevétel összege;
· a nyilvántartásban rögzítés időpontja;
· ha a bizonylaton több adásvétel is szerepel, akkor az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok, valamint az időszak megjelölése;
· minden olyan további adat, amely szükséges lehet az esetleges adózáshoz, annak ellenőrzéséhez.
A készpénzes bevételek bizonylatolására a nyomtatványboltokban kapható bevételi pénztárbizonylat is megfelelő.
2. Nyilvántartás-vezetés
Azért, hogy a magánszemély ellenőrizni tudja, hogy az értékesítésekkel kapcsolatban kell-e adóznia, a megszerzett bevételeit összesítenie, és azokról nyilvántartást kell vezetnie.[3]
A nyilvántartás készítésekor célszerű a bizonylat kiállítására vonatkozó szabályokból kiindulni, tehát, ha az összesítés a bizonylat valamennyi adatát áttekinthetően tartalmazza, a nyilvántartás a Nemzeti- Adó- és Vámhivatal szempontjából is elfogadható lesz.
Ezeket az adatokat a nyilvántartásnak
· időrendben,
· folyamatosan vezetve,
· ellenőrizhetően kell tartalmaznia.
A bizonylatot és a nyilvántartást az értékesítéstől számítva hat évig meg kell őrizni, ez az elrontott bizonylatokra is vonatkozik.[4]
3. Bevallás
Ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel – főszabály szerint – minden olyan bevétel, amelyet az átruházásra tekintettel a magánszemély megszerez (pl. az eladási ár, a cserébe kapott dolog megszerzéskori szokásos piaci értéke).
A jövedelmet úgy kell megállapítani[5], hogy a bevételből le kell vonni a megszerzésre fordított összeget, a megszerzéssel és eladással kapcsolatos, igazolt költségeket és az értéknövelő beruházások költségét.
Bevétel – költség = jövedelem.
Eladási ár – (vételi ár + értéknövelő beruházás + eladással kapcsolatos kiadás) = jövedelem.
Megjegyzendő, hogy a saját előállítású termékek értékesítése nem tekinthető ingó értékesítésnek, az önálló tevékenységből származó jövedelmet keletkeztet.
A magánszemélynek azt a bevételt, amelyre ingó vagyontárgy értékesítéséből tesz szert, és az ebből származó bevételének éves összege a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított évi összes jövedelme a 200 ezer forintot nem haladja meg, nem kell bevallania.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a magánszemélynek az adóévben csak használtcikk értékesítéséből származott bevétele és annak éves összege alapján a magánszemélyt bevallási kötelezettség nem terheli, akkor az adóévre vonatkozóan bevallást sem kell benyújtania.
Amennyiben a magánszemély a használt cikk értékesítésén túlmenően más jogcímen (pl. munkaviszony alapján) is szerzett jövedelmet, de a használt cikk értékesítéséből származó bevétele/ jövedelme alapján nem kell bevallást benyújtania, akkor éves bevallásában csak a más jogcímen szerzett jövedelmét kell feltüntetnie, az ingó értékesítésből származó összeget nem.
Természetesen a fenti értékhatár átlépését követően a használtcikk értékesítéséből származó bevétel/jövedelem bevallási kötelezettség alá esik és az a külön adózó jövedelmek között szerepel.
Fontos tudni, hogy ha a használtcikk értékesítése gazdasági tevékenység keretében történik (kivéve, ha a bevételt egyéni vállalkozói tevékenység keretében szerzi meg), akkor a megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít és az ebből származó jövedelem az összevont adóalapba tartozó jövedelmek között szerepeltetendő. Gazdasági tevékenységnek az számít, ha a magánszemély a tevékenységet üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja, feltéve, hogy a tevékenysége ellenérték elérésére irányul vagy azzal jár, és a tevékenység végzése független formában történik. Megjegyzendő, hogy a gazdasági tevékenységet folytató magánszemély az Áfa tv. alanyává válik. Ebben az esetben az adóhatóságnál áfaalanyként be kell jelentkezni, és a tevékenység folytatása során az Áfa tv. szabályait is figyelembe kell venni. Így termékértékesítésről az Áfa tv-ben meghatározott bizonylatot, azaz számlát, vagy amennyiben annak Áfa tv-ben meghatározott feltételei fennállnak, nyugtát kell kiállítani, továbbá ha bejelentkezéskor nem választott alanyi adómentességet, az áfabevallási kötelezettség is fennáll.
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
[1] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.).
[2] A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 10. § (7) bekezdése.
[3] Szja tv. 10. §, 5. számú melléklet, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény IX. Fejezet.
[4] Szja tv. 10. § (8) bekezdése.
[5] Szja tv. 58. §.