A kivaalanyok esetében a munkavállalók által fizetendő járulékok megállapítása, levonása, megfizetése és bevallása a Tbj. általános szabályai szerint történik, ezért egy kivás társaság munkavállalói esetében alkalmazható a kedvezmény.
A 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (10) bekezdése szerinti tevékenységet tényleges főtevékenységként folytató vállalkozások alkalmazhatják a kedvező szabályokat. A felsorolásban nem szerepel a munkaerő-kölcsönzési tevékenység (TEÁOR 7820), ezért a munkaerő-kölcsönzési tevékenységet főtevékenységként végző cégek nem alkalmazhatják a kedvezményes szabályokat, függetlenül attól, hogy a munkavállalókat olyan vállalkozásokhoz közvetítik ki, amelyek a kedvezményezett ágazatokba tartoznak.
A kedvezményes szabályoknak a kölcsönbe vevő általi érvényesítését kizárja az is, hogy fő szabály szerint a kölcsönbeadó minősül társadalombiztosítási értelemben foglalkoztatónak és a szociális hozzájárulási adó alanya is a kölcsönbe adott munkavállalóval munkaviszonyban álló kölcsönbeadó, míg a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (1)-(2) bekezdése szerinti kedvező szabályokat a munkáltató alkalmazhatja.
A 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése alapján a járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályaitól eltérően a veszélyeztetett ágazatba tartozó foglalkoztatónál munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében úgy kell teljesíteni, hogy a járulékalapot képező jövedelem után kizárólag a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, de legfeljebb 7710 forintot kell megfizetni. A kedvezmény tehát a járulékalapot képező jövedelem [Tbj. 4. § k) pontja] vonatkozásában érvényesíthető, vagyis munkaviszonyban foglalkoztatott biztosítottak esetében valamennyi, nem önálló tevékenységből származó, az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem (így például a munkáltató által az önkéntes kölcsönös pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás) esetében alkalmazható a kedvezmény.
A Tbj. 26. § (1) bekezdésében felsorolt ellátásokat terhelő járulékokat a Korm. rendelet nem érinti, ezért a nyugdíjjárulékot továbbra is le kell vonni.
Adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címén megszerzett bevétel, aminek az összege után a kifizetőt nem terheli szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás [Szja tv. 1. számú melléklet 4.21. pont].
A Tbj. 4. § k) pontja szerint a felszolgálási díj járulékalapot képező jövedelem. A Tbj. 26. § (7) bekezdése szerint a felszolgálási díj után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet.
A 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése szerint a járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályaitól eltérően a veszélyeztetett ágazatba tartozó tevékenységet végző foglalkoztatónál munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében úgy kell teljesíteni, hogy a járulékalapot képező jövedelem után kizárólag a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, de legfeljebb 7710 forintot kell megfizetni. E rendelkezés alapján a természetbeni egészségbiztosítási járulékon felül keletkező járulékfizetési kötelezettség alól mentesül a munkavállaló és a foglalkoztató is. A felszolgálási díj után fizetendő 15 százalékos mértékű nyugdíjjárulékra is érvényes a mentesség.
A Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja alapján a járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályaitól eltérően a (10) bekezdés szerinti foglalkoztatónál munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében úgy kell teljesíteni, hogy a járulékalapot képező jövedelem után kizárólag a 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot, de legfeljebb 7 710 forint összeget kell megfizetni.
A Korm. rendelet rendelkezései nem terjednek ki az ekho adózási módra, de ha a nem költségvetési szerv kifizető az 1. § (10) bekezdés szerinti kedvezményezett ágazatba tartozik, és munkaviszonyban foglalkoztatja a munkavállalót, akkor a bérnek kell legyen – a minimálbérig – az általános szabályok szerint adózó része, melyre a kedvezményt alkalmazni lehet.
Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a munkavállaló munkabérének a havi minimálbért meghaladó részére veheti figyelembe a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatát, abban az esetben is, ha a havi minimálbért meg nem haladó járulékalapra érvényesíti a kedvezményt [Ekho tv. 3. § (7) bekezdés és a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés].
A járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. szabályaitól eltérően a veszélyeztetett ágazatba tartozó foglalkoztatónál munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében úgy kell teljesíteni, hogy a járulékalapot képező jövedelem után kizárólag a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot, de legfeljebb 7710 forintot kell megfizetni [61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja].
A kedvezményes járulékfizetés a Tbj. 4. § k) pontja szerinti járulékalapot képező jövedelem után alkalmazható, amely munkaviszonyban álló munkavállalók esetében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem. Mivel a végkielégítés és a felmentési időre járó díjazás is nem önálló tevékenységből származó jövedelem az Szja tv. szerint, ezért a járulékkedvezmény ezekre a jövedelmekre is igénybe vehető.
A Korm. rendelet fogalomhasználata szerint az abban foglalt mentesülési, kedvező járulékfizetési szabályok nem vonatkoznak a külföldi foglalkoztatókra, külföldi kifizetőkre. Ezt az is indokolja, hogy a külföldi kifizetőnél – magyarországi letelepedés hiányában – a TEÁOR- és TESZOR-számmal azonosított főtevékenység megállapítása, ellenőrzése nehézségekbe ütközik.
A kedvezményt igénybe veheti, ha az egyéni vállalakozóként nyilvántartásba vett családi gazdálkodó mezőgazdasági kiegészítő tevékenysége folytán teljesül a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (11) bekezdése szerinti tényleges főtevékenység fogalma, azaz
(1) azonosítható a mezőgazdasági kiegészítő tevékenységen belül az 1. § (10) bekezdésében meghatározott tevékenységi listából egy tényleges főtevékenység,
(2) melyből e rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele származott, és
(3) az legalább az összes bevétel 30 százaléka.
A 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott szociális hozzájárulási adó alóli mentesülés és kedvező járulékfizetési kötelezettség a kormányrendelet szerint a munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személy esetében alkalmazható. A munkaviszonyban foglalkoztatott személy alatt a két vonatkozó törvény alkalmazásában használt munkaviszony-fogalmat kell figyelembe venni. Így a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt összesített munkaviszony-fogalmat, továbbá a Szocho tv. 34. § 12. pontjában rögzített munkaviszony fogalmat kell alkalmazni.
A Korm. rendelet 1. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott szociális hozzájárulási adó alóli mentesülés és kedvező járulékfizetési kötelezettség kizárólag a Korm. rendelet 1. § (10) bekezdésében meghatározott TEÁOR-számú tevékenységet végző kifizetőkre és munkaviszonyban foglalkoztatott személyekre terjed ki (függetlenül azok munkakörétől) és e szabályokat nem alkalmazhatja a költségvetési szerv kifizető.
A tanulószerződéses jogviszony egyik jogszabály szerint sem minősül munkaviszonynak, így a kedvezményt, illetve mentességet alkalmazni ebben az esetben nem lehet. Ugyanakkor a szakképzési munkaszerződés már a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálya alá tartozó munkaszerződés, így ha ilyen jogviszony létesül a felek között, úgy már alkalmazni lehet a kedvező kormányrendeleti szabályokat.
Tekintettel arra, hogy a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontja szerint a társas vállalkozó csupán e jogállására tekintettel mentesül a szociális hozzájárulási adó alól, így az osztalék után kell szociális hozzájárulási adót fizetni.
Nincs kizáró szabály arra, hogy a márciusban megszűnt jogviszonyok esetében a márciusra kifizetett jövedelmekre ne lehetne alkalmazni a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet kedvező szabályait, melyek már kifejezetten a március hónapra keletkező adó és járulékfizetésre is vonatkoznak. Fentiek alapján a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet hatályba lépése előtt megszűnt jogviszonynál is alkalmazhatók az e rendeletben foglalt kedvezmények, mentességek.
A járulékfizetési kedvezmény minden olyan munkavállalóra vonatkozik, aki olyan kifizetőnél dolgozik, akinek a főtevékenysége a Rendelet 1. § (10) bekezdése szerinti tevékenység. Mivel a katás vállalkozásoknál az általános szabályok érvényesülnek a munkavállalók és a nekik juttatott jövedelem utáni közterhekkel kapcsolatos adókötelezettségeknél, ezért egy, a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (10) bekezdés szerinti tevékenységet folytató katás vállalkozás munkavállalójának sem kell más járulékot fizetnie, csak a természetbeni egészségbiztosítási járulékot, legfeljebb 7 710 forintot.
Mindkét esetben mentesül a szociális hozzájárulási adó megfizetés alól, mivel nincs leszűkítve a 61/2020. (III.23.) Korm. rendeletben a mentesített jövedelmek köre, az általánosságban fogalmazza meg a mentességet. Feltételként kizárólag a tevékenységi kör (tényleges főtevékenység), illetve a munkaviszonyban történő foglalkoztatás szerepel, így e jövedelmek után sem kell a kifizetőnek a szociális hozzájárulási adót megfizetnie.
Ha a kifizető nem a kedvezménnyel érintett ágazatok valamelyikében foglalkoztatja munkavállalóit, akkor továbbra is használhatja a 2.0 verziójú nyomtatványkitöltő programot a 2008 jelű bevallás elektronikus beküldésére.
Javasoljuk, hogy akkor használja a 2020. április 7-én megjelenő 3.0 verziót, ha a járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel kihirdetett jogszabályok szerinti veszélyeztetett ágazatokban végzi tényleges főtevékenységét.
A kedvezményt a’08-as bevallásban vagy egyéb, az adott adónemre vonatkozó, NAV felé teljesítendő bevallásban kell feltüntetni.