A pénzügyőr nyomozók épp a munkájukat végezték a fővárosban és szolgálati autóval forgalmi okokból megálltak egy gyalogos átkelőhelynél, amikor az Opel sofőrje hátulról – véletlenül – beléjük hajtott. Személyi sérülés nem történt, a szolgálati gépkocsiban is csak minimális kár keletkezett, azonban kötelező eljárás ilyen esetben rendőri intézkedést kérni a helyszínre, ezért a nyomozók igazolták magukat és felszólították a férfit, hogy szálljon ki az autóból.
A történetben itt következik a váratlan fordulat. A férfi kiszállt a kocsiból, majd közölte a nyomozókkal, hogy mivel ő nem lát sérülést az autón, további teendője nincsen. Majd kiderült, hogy nem voltak nála iratok, további kérdésekre pedig azt is elárulta, hogy jogosítványa nem is volt soha, az autót is lopta, és körülbelül 10 perccel korábban szabadult a börtönből, ahová esze ágában sincs visszatérni.
Amikor meghallotta, hogy a pénzügyőrök értesítették a rendőröket, szépirodalmi stílust mellőzve közölte: nem hajlandó megvárni a hatósági intézkedést, nincs is rá ideje, inkább intézzék el máshogy a „dolgot”. Kezdetben a nála lévő pénzköteggel szemérmetlenül illusztrálta vesztegetési szándékát, majd megkérdezte a nyomozókat, hogy mennyi pénzt adjon azért, hogy büntetlenül távozhasson? A pénzügyőrök felhívták a figyelmét arra, hogy ez hivatali vesztegetés kísérlete, azonban a férfi „nem vette a lapot”, próbálta meggyőzni őket, miközben a büntetlenségért cserébe 5 millióra emelte a tétet, amit a nyomozók határozottan visszautasították.
Minden jó, ha jó a vége; a sofőr a nap végére ismét a „hűvösön” találta magát, sorozatos rossz döntései nem maradnak következmények nélkül.