Egy szegedi nyugdíjas pénzügyőr adományaként került a múzeumba a többször átkötött, láthatóan több generáció által haszonnal forgatott tankönyv, amely csaknem 100 évvel ezelőtt jelent meg, és ma már ritkaságnak számít. Benne lapozgatva nagyszerűen látszik, hogy már akkor milyen sokrétű ismeretekkel kellett rendelkeznie egy pénzügyőrnek.
A tankönyv első része általános műveltségi tárgyakat tartalmaz, mint alkotmánytan, számtan, mértan és fizika; második, szaktantárgyi része pedig a különféle adókat (söradó, cukoradó, ásványolajadó, stb.), illetve egyedáruságokat tárgyalja, őrizve azokat az időket, amikor a só és a lőpor jövedéki terméknek számított. A jövedéki büntetőeljárással is foglalkozik, melyben kitér a jövedéki kihágások büntetésére, a feljelentők jutalmára, és a vádlott kihallgatására is. Utóbbiból megtudhatjuk, hogy a vádlottat az eljárás során a hatóság annyiszor idézhette be, amennyiszer szükségesnek látszott. Ezután azonban leszögezi: "Papok, katonatisztek és más előkelőbb személyek, ha nem kereskedők: a vizsgálatot vezető közegek előtt való személyes megjelenés alól fel vannak mentve. A felsorolt személyek megidézését, akár mint vádlottak, akár mint tanuk volnának kihallgatandók, mellőzni kell és feltételes idézéssel írásbeli nyilatkozattételre kell őket felhívni."