A kéthangú rézsíp akár a mai személyhívók és mobiltelefonok elődjének is tekinthető. A pénzügyőrök kötelezően viselendő szerelvényei közé tartozott, és mint teljes ruházatát és fehérneműit, ezt is saját költségükön kellett beszerezniük a testületbe való felvételük alkalmával. Zöld gyapjú- vagy selyemzsinórra erősítve, a zubbony bal felső zsebében kellett viselni.
A síp érdekessége az volt, hogy kétféle hang megszólaltatására volt képes, mindkettő más-más célt szolgált: a vékonyabb, rezgő hang segélyhíváskor, míg a vastagabb, trombitaszerű hang ellenőrzéskor volt használatos. Az 1885-ös Pénzügyi Közlöny Egyenruházati és felszerelési szabályzat a magyar királyi pénzügy-, illetőleg vám- és adóőrség részére című fejezetének pontos leírása szerint "…ha a külszolgálatban lévő pénzügyőr felé oly erős csempész csapat közeledik, melyet előreláthatólag maga legyőzni nem képes, vagy ha fegyveres kézzel támadtatik meg; a síp vékony hangján három jelt ad, melyre minden közelében levő pénzügyőr, segélyre sietni tartozik. A síp trombitaszerű hangjával pedig az ellenőrködő felebbvaló ad egy jelt, melyre a cirkáló lesben vagy őrhelyen álló pénzügyőr két ugyanoly hangú jellel tartozik felelni; ha az ellenőrködő felebbvaló még egy jelt ad, az illető pénzügyőrnek kötelessége hozzá sietni s magát jelenteni."