Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Tájékoztató a szabad vállalkozási zónában foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének egyes jogszabályi feltételeiről
2014.02.25.

Archív: 2018. 07. 16.

1.)   A szabad vállalkozási zónában működő vállalkozás

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) 462/E. § (1) bekezdése alapján az adókedvezmény érvényesítésének elsődleges feltétele, hogy a kifizető (munkáltató) működési helye a szabad vállalkozási zónában legyen. A szabad vállalkozási zónában lévő településen való működés helyének nem kizárólag a kifizető székhelye, hanem gazdasági tevékenységének egyéb helye (pl. telephely) is megfelelő lehet a kedvezményre való jogosultság szempontjából.

2.)   A szabad vállalkozási zónában működő vállalkozások adókedvezményének munkavállalóra vonatkozó feltétele

„A 462/E. § (3) A részkedvezményre való jogosultság feltétele, hogy

a) a kifizető a létszámát az új munkavállalóval létesített munkaviszony kezdetét megelőző hónap - Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutató szerinti - átlagos statisztikai állományi létszámához képest növeli, és a megemelt létszámot az új munkavállaló foglalkoztatása alatt, de legalább a (2) bekezdésben meghatározott kedvezményezett időszakban nem csökkenti, és

b) a kedvezménnyel érintett munkavállaló tényleges munkavégzési helye abban a szabad vállalkozási zónában található, amelyben a kifizető működik, és

c) a kedvezménnyel érintett munkavállaló bejelentett lakóhelye legalább hat hónapja a b) pont szerinti szabad vállalkozási zónában vagy e szabad vállalkozási zóna közigazgatási határától - közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton számított - legfeljebb 20 km-re levő szabad vállalkozási zónában található, vagy ugyanabban a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény szerinti területfejlesztési-statisztikai kistérségben van, mint a b) pont szerinti szabad vállalkozási zóna.”

Az idézett rendelkezésben a „tényleges munkavégzési hely” meghatározása során elsősorban a munkaszerződés szerinti munkahelyet kell érteni. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: új Mt.) 45. § (3) bekezdése szerint a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben meg kell határozni, ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi. A munkahely fogalmát az új Mt. nem határozza meg, így azt meg lehet jelölni (egy vagy több) konkrét, azonosítható címmel vagy nagyobb földrajzi egység megnevezéssel is (például megye, de akár az egész ország területe). Több vagy nagyobb földrajzi egységben meghatározott munkavégzési hely kikötése esetén a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatával határozhatja meg a munkavégzés tényleges helyét. Utóbbi esetben az adókedvezmény jogszerű igénybevételéhez szükséges a munkáltató tényleges munkavégzési helyre vonatkozó jognyilatkozata.

Például egy olyan esetben, amikor a víz-, gáz-, fűtésszerelő vállalkozás egy szabad vállalkozási zónában telepedett le, de tevékenységéből adódóan előfordul, hogy egyes megrendelések teljesítése a szabad vállalkozási zónán kívülre esik, elsősorban a munkaszerződés szerinti munkavégzési hely, ennek hiányában a szokásos munkavégzési hely az irányadó.

Tekintettel arra, hogy a 2012. július 1-je előtt keletkezett munkaszerződéseket nem kellett az új Mt. szerint módosítani, kiemelést érdemel, hogy a régi Mt. 76/C. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony – a felek megállapodásának megfelelően – állandó vagy változó munkahelyen történő munkavégzésre is létrejöhetett. A régi Mt. 76/C. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a munkavállaló a munkáját – a munka természetéből eredően – szokásos telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja.

A jelenleg hatályos Mt. nem szabályozza az állandó vagy változó munkahely típusait, így az új Mt. alapján létrejött munkaviszonyok esetében a munkaszerződés szerinti munkavégzési hely, a szokásos munkavégzési hely, illetve a munkáltató fentiekben említett egyoldalú jognyilatkozata alapján dönthető el a kedvezményre való jogosultság.