Az alábbiakban bemutatásra kerülő mű a testület által 1994-ben kiírt "Sorsom, családom, életem" című irodalmi pályázat különdíjasa volt. Bor József nyugalmazott pénzügyőr főhadnagy, a berettyóújfalui Vám- és Pénzügyőri Szakasz volt parancsnoka emlékszik vissza benne gyermekkorára, pályafutására, családalapítására. Mindezt regényszerűen, "Berkes szomszéd" kerettörténetébe ágyazva, párbeszédekkel és érdekes leírásokkal tárja az olvasó elé.
A mű elsősorban rendkívül értékes összefoglalása a korabeli szabolcsi parasztság életmódjának. Érzékletesen ír a falusi élet nehézségeiről és olyan szokásokról, amelyek a legtöbb mai városi ember számára ismeretlenek. A jövedéki termékekkel kapcsolatosan is fontos részletek derülnek ki. Megtudhatjuk, hogyan próbálták az emberek kijátszani a hatóságokat: "A dohánybeszállítás nagy esemény volt. Nagy szekér dohánnyal vonultak végig a gazdák. Itt-ott egy csomó dohány is leesett a szekérről. Sőt az ügyesebbek megtépázták és néhány csomó dohányt is kihúztak a bálából, aztán elfutottak. Pár nap múlva fináncok jöttek a faluba és a dohány után kutattak. Rendesen azokat a fiatalokat kutatták, akik a csomózó helyiségbe jártak csomózni. Esetenkint találtak is dohányt. A büntetést leginkább leülték Nyíregyházán a börtönben, de nem fizettek érte. Inkább az volt a szégyen, ha valahol dohányt találtak, mert aki nem tudta jól eldugni, azt ügyetlen embernek tartották." Leírása őrzi azokat az időket, amikor a tűzkövet is jövedéki adó terhelte: "...egy rosszul öltözött ember vonult el előlünk, mintha magával beszélgetett volna: - Küszködünk, küszködünk, suttogta. A bátyám utána ment, gyorsan adott és kapott tőle valamit. Mikor visszajött, megkérdeztem tőle, ki volt az az ember. - Tűzkövet, meg cigarettapapírt árul. - Miért nem veszel a boltban? - Ott drágább. Ezek csempészek, olcsóbban adják. - Miért jár olyan félénken? - A fináncoktól fél, mert ha elfogják, elszedik tőle az árut és megbüntetik. …Ide azonban nem nagyon jönnek a rendőrök, még a fináncok sem egyedül, mert itt hamar elverik az emberen a port."
Pályafutása kapcsán a szerző elbeszéli, hogyan küzdötte fel magát szegény paraszti sorból a szakaszvezetőségig kemény munkával, kitartó tanulással. Ugyanakkor elénk tárul az 1950-es évek nehéz időszaka, a folyamatos áthelyezések kora. A szerző elpanaszolja: szigorú felettesei nem vették figyelembe kérését, hogy állapotos feleségére való tekintettel szülőföldjén teljesítsen szolgálatot, hanem az ország másik végébe helyezték, így több hónapig kénytelen volt családjától távol élni. "...feletteseim jóindulatát igyekeztem megnyerni. Hiába. Feleségemet és a kisgyereket a kórházban hagyva, elindultam Baranyába és onnan csak hat hónap múlva jöttem vissza látogatóba. Én a munkahelyemen nyugtalankodtam, a feleségem pedig otthon." Csak évek múltán sikerült elérnie, hogy visszahelyezzék Szabolcsba, ahová ezer szál kötötte.
A regényt olvasva egy egyéni életutat, sorsot ismerhetünk meg, amely sorsban azonban számos más pénzügyőr is osztozott. Az áthelyezésekkel és a nagy szigorral járó viszontagságok mellett a testület sokak számára a biztos megélhetés és felemelkedés lehetőségét is megteremtette.
A Vám- és Pénzügyőr Múzeum ezúton mond köszönetet a 92 éves Bor József nyugalmazott pénzügyőr főhadnagynak a kézirat rendelkezésre bocsátásáért és azért, hogy regényével a testület történetének fontos mozzanatait örökítette meg.

Varga Ildikó
muzeológus