Egy magánszemély illetőségét egy nemzetközi adóügyben a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) 3. § 2. és 3. pontja, az érintett másik államban az illetőségre vonatkozó szabályok, és a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmény (amennyiben van ilyen) 4. Cikkének előírásai együttesen határozzák meg. Ezen szabályok alapján a magánszemély illetőségét az állandó lakóhely, egy államban való tartózkodás hossza, az életvitel központja, a szokásos tartózkodás helye, az állampolgárság vagy más hasonló ismérv alapján kell megállapítani azzal, hogy jellemzően az állandó lakóhelynek kiemelt szerepe van az illetőség meghatározása során.
Az illetőséget tehát a magánszemély körülményei határozzák meg. A magánszemély körülményeinek változásával az illetősége is változhat, akár egy adott adóéven belül is.
Tételezzük fel, hogy magyar állampolgárságú magánszemély az év első nyolc hónapjában Magyarországon él, így egyértelmű, hogy belföldi illetőséggel bír. Ez a személy szeptember 1-jével egy másik államba költözik, az ottani szabályok szerint illetőséget szerez, és a korábbi magyar egzisztenciáját felszámolja. Ebben az esetben a magánszemély mindkét állam belső jogszabályai szerint belföldinek minősül, így a tényleges illetőségét a két állam között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezmény 4. Cikkének előírásai szerint kell megállapítani. Amennyiben tehát a kérdéses személy szeptember 1-jétől csak a külföldi államban bír állandó lakóhellyel, hiszen a magyar egzisztenciáját felszámolta, akkor a magánszemély ettől az időponttól külföldi illetőségűnek minősül. Azaz a magánszemély az év első 8 hónapjában belföldi illetőségűnek tekintendő, míg a második 4 hónapban külföldinek.
Tételezzük fel továbbá, hogy a magánszemély a magyarországi tartózkodása alatt csak belföldön végez munkát, míg a külföldi illetőség megszerzését követően csak külföldön dolgozik. A két állam között fennálló Egyezmény nem önálló munkára vonatkozó szabályai szerint ebben az esetben a magánszemély két külön forrásból származó jövedelme mindkét esetben a magánszemély éppen aktuális illetősége szerinti országban adóztatható.
Az a jövedelem, amelyet a magánszemély a külföldi illetőség megszerzése után szerez, Magyarországon semmilyen módon nem adóköteles, még az szja-törvény 3. § 72. pont l) alpontja szerinti adóterhet nem viselő járandóságként sem. Ugyanis az Egyezménynek a kettős adóztatás elkerüléséről szóló Cikke csak abban az esetben engedi meg Magyarországnak a külföldön adóztatható jövedelem figyelembevételét a magánszemély többi jövedelmét terhelő adó megállapításánál, ha a magánszemély belföldi illetőségű. Ez a feltétel az adóév utolsó 4 hónapjában értelemszerűen nem teljesül. Az itt leírtak az szja‑törvény 2. § (4) bekezdésének azon szabályából is levezethetőek, mely szerint a külföldi illetőségű személy adókötelezettsége korlátozott, azaz főszabály szerint csak a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó jövedelmeire terjed ki. Ez természetszerűleg azt eredményezi, hogy a magánszemélynek csak az adóév első 8 hónapjában megszerzett jövedelmét kell Magyarországon a bevallásában szerepeltetnie.
[Pénzügyminisztérium Jövedelemadók Főosztálya 19893/2008. és 5012/2009.; APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 4007691360]