A kutatás-fejlesztési tevékenységet (K+F) számos ösztönző intézkedés támogatja, többek között adóalap-, illetve adókedvezmény formájában.
A K+F-tevékenység[1] helyes meghatározása és számviteli elszámolása mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a társasági adón kívül más adónemeket is érinthet a kapcsolódó kedvezmény, mint például az innovációs járulékot és a helyi iparűzési adót.
Az innovációs járulék alapja megegyezik a helyi iparűzési adó alapjával, mértéke a járulékalap 0,3 százaléka.[2] A helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor a nettó árbevétel csökkenthető:
- az eladott áruk beszerzési értékével,
- az alvállalkozói teljesítések értékével,
- az anyagköltséggel, valamint
- az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével (a K+F-költséggel).[3]
A NAV tapasztalatai szerint azok az adózók, akik az innovációs járulék alapjának megállapításakor K+F-költséggel is csökkentik a nettó árbevételüket, gyakran tévesen járnak el.
A helytelen gyakorlat abból fakadhat, hogy az érintett adózók a nettó árbevételüket – az összes anyagköltség mellett – olyan K+F-költséggel is mérséklik, amelyek anyagköltségeket is tartalmaznak. Másképp megfogalmazva, a K+F-költségek között olyan anyagköltséget is elszámolnak, melyet már az összes anyagköltségben is figyelembe vettek, ezáltal pedig duplán csökkentik a nettó árbevételt.
A kedvezmények jogszerű igénybevételéhez fontos tudni, hogy a helyi iparűzési adó alapjának – és így az innovációs járulék alapjának – megállapításakor a felmerült költséget csak egyszer lehet figyelembe venni.[4]
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
[1] 2014. évi LXXVI. tv. 3. §.
[2] 2014. évi LXXVI. tv. 3. § (1) és (2) bekezdése.
[3] 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése.
[4] Htv. 52. § 25. pontja.