A jellemző formai és tartalmi hibák bemutatását követően végül a NAV a transzferárazás témájában az összehasonlító adatok megképzéséhez használt adatbázis szűrési hibákból mutat be néhányat.
- Adatbázis szűrés hibái
- Nem felel meg az előírásoknak a transzferár dokumentációban olyan adatbázis kutatás szerepeltetése, amely nem rekonstruálható és nem ellenőrizhető. Olyan adatbázisból nyert adatok, amelyben tőzsdén jegyzett, konszolidált beszámolók adatai szerepelnek, nem tekinthetők független adatnak, így az összehasonlító elemzés során nem használhatóak.
- Nem felelnek meg a jövedelmezőségi számítás során azon mutatók, amelyek esetében a konkrét évek, amelyekből származnak, nem kerülnek megjelölésre. A kapott adatok így nem ellenőrizhetőek, még azt sem lehet megállapítani, mely évekre vonatkoznak azok.
- Előfordul, hogy az adózók saját szokásos piaci jövedelmezőségüket több év átlaga alapján határozzák meg. Kiemelendő, hogy a magyar társasági adóra vonatkozó előírások évenkénti adóalap korrekciót írnak elő az adózók részére, ezért a szokásos piaci árat és az attól való eltérést is üzleti évre vonatkozóan szükséges megállapítani.
- Gyakran előfordul, hogy az adózók által a transzferár dokumentációban bemutatott funkcionális profil és kockázatviselés eltér a valóságtól. Egy ehhez kapcsolódó esetben az adózó homogén tevékenységet végző, alacsony kockázatú társaságként mutatta be magát, miközben jelentős K+F tevékenységet is végzett, amelyhez nagy összegű állami támogatást is kapott. A társaság éves eredmény kimutatása és a támogatási pályázatokra, hitelkérelmekre benyújtott üzleti tervei ellentmondtak az alacsony kockázatú minősítésnek. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy a funkcionális profil megállapítása során a NAV nem csupán a transzferár nyilvántartásra támaszkodik, hanem olyan további dokumentumokra is, amelyből az adózó által végzett tevékenységek és viselt kockázatok megismerhetők.
- · Az összehasonlító minta elemei
- Amennyiben van belső összehasonlító adat a kapcsolt vállalati ügyletek vonatkozásában, elsőként azt kell értékelni összehasonlító adatként. Az egyik legtipikusabb eset lehet, amikor az adózó független banktól felvett hitellel is rendelkezik a kapcsolt vállalkozásától kapott kölcsön mellett. Belső összehasonlítható adat esetleges fennállása esetén az adózónak először ezen adat elfogadhatóságát kell értékelnie és – amennyiben elutasítja ennek alkalmazását – megindokolni az elutasítás okait.
- 2015. január 1-jén változtak a szabályok a szokásos piaci tartomány megállapítása tekintetében, és bevezetésre került az interkvartilis tartomány. Ez a szabály a bevezetése óta kis mértékben tovább változott, amelyet az adózóknak figyelemmel kell kísérniük, mivel bizonyos esetekben szokásos piaci tartománynak kizárólag az interkvartilis tartomány tekinthető.
- · A választott mutató alkalmazásának hibái
- Megfelelő adatbázis-kutatás és megfelelő gazdasági mutatószám alkalmazása esetén is előfordul, hogy a vállalat azt nem megfelelően alkalmazza. A választott mutatószám nem konzekvens alkalmazása merülhet fel, amikor az adózó eltérő vetítési alapra számítja a saját és az összehasonlítható társaságok jövedelmezőségét, vagyis például a saját mutatójának számítása során a ráfordításoknak csak egy részét veszi figyelembe a ráfordítás-arányos jövedelmezőségnél.
- A könyvvezetés és a mutatószámok ettől eltérő számviteli standardok alapján történő megállapítása is jelentős torzulásokat okozhat. Erre példa az az eset, amikor projektcégeknél, ahol a céltartalék képzésnek és felhasználásnak nagy aránya lehet, a magyar számviteli törvény a céltartalék feloldást a bevételeknél szerepelteti, míg más számviteli standardok eltérő helyen szerepeltethetik ezt a tételt, így az összehasonlítás csak megfelelő korrekcióval mutathat reális képet. Továbbá az egyes számvitel rendszerek eltérő tartalmú kategóriái, például az anyagjellegű költségek, az eladott áruk beszerzési értékének tényleges tartalma miatt torzíthatják az összehasonlítást.