Ha a 2020. március 24-ét megelőző hat hónap során létrejött jogalany a megalakulását követően tényleges főtevékenységként a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (10) bekezdésében felsorolt valamely tevékenységet végezte, és ebből származott a legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30 %-a, a megalakulásától kezdődő és a 61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet hatálybalépéséig terjedő időszakban, akkor figyelembe veheti az annak 1. § (1) - (7) bekezdésében szereplő mentességeket annak ellenére, hogy a szabályozás hatálybalépésekor az ezt megelőző hat hónapos (folyamatos) működés még nem állt fenn.
Ha azonban az adózónak a megalakulást követő időszakban bevétele 2020. március 24- ig nem keletkezett, a bevételszerzésre vonatkozó feltétel nem teljesülhet, ezért ebben az esetben a könnyítő rendelkezések alkalmazására nem kerülhet sor [61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (11) bekezdés].
Ezek a szabályok alkalmazhatók a szünetelésről visszatérő egyéni vállalkozókra, illetve a végelszámolást befejező és tevékenységüket továbbfolytató adózókra is.
A tényleges főtevékenység megállapításakor a 2020. március 23-ától visszafelé számított 6 hónap, azaz a 2019. szeptember 24-étől 2020. március 23-ig tartó időszak bevételeit kell figyelembe venni.
Ha az adózó a 2020. március 24-ét megelőző hat hónapban nem szerzett bevételt, a bevételszerzésre vonatkozó feltétel nem teljesül, ekkor nem értelmezhető a tényleges főtevékenység végzése, ami a mentesség igénybevételének feltétele, ezért az adózási könnyítéseket az adózó nem alkalmazhatja [61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (11) bekezdés].
Ha a betéti társaság a 2020. március 24-ét megelőző hat hónapban bevételt nem szerzett, a bevételszerzésre vonatkozó feltétel nem teljesül. Ebben az esetben nem értelmezhető a tényleges főtevékenység végzése, ami a mentesség igénybevételének feltétele, ezért az adózási könnyítéseket a betéti társaság nem alkalmazhatja [61/2020. (III. 23.) Korm. rendelet 1. § (11) bekezdés].
A 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1. § (10) bekezdése az ott felsorolt tevékenységeket tényleges főtevékenységként végző személyi körre vonatkozik, amit a (11) bekezdésben definiál. Eszerint a tényleges főtevékenység alatt azt a tevékenységet kell érteni, amelyből az adózónak e rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele, de legalább bevételének 30 százaléka származott. Ez nem szükségszerűen esik egybe azzal a tevékenységgel, ami a NAV törzsadataiban főtevékenységként szerepel, tehát a kedvezmények érvényesíthetősége szempontjából a kormányrendeletben meghatározott főtevékenység releváns.
Ha a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet (1)-(7) bekezdése szerinti adókedvezményeket a bevallásában érvényesíti, akkor egy esetleges ellenőrzéskor az adózónak kell tudnia igazolni, hogy milyen alapon érvényesítette a kedvezményeket. A NAV egy esetleges ellenőrzéskor kérhet valamilyen nyilatkozatot vagy igazolást a feltételként meghatározott bevételarány igazolásához, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 77. § (1) alapján úgy kell vezetni a nyilvántartást, hogy a kedvezmény megállapítására, ellenőrzésre alkalmas legyen.
Mindezek alapján az adózónak már a kedvezmény igénybevételekor rendelkeznie kell az általa igénybe vett adókedvezmény érvényesítését alátámasztó bizonylattal, és azt egy esetleges ellenőrzéskor a NAV rendelkezésére kell bocsátania.
A 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet 5. §-a a személyszállítási szolgáltatást végző katás vállalkozások esetében állapított meg kedvező rendelkezést. Ehhez képest részletszabályokat tartalmazó 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet a katás vállalkozásokon kívül a másfajta adózási módot alkalmazó kifizetők, egyéni vállalkozók esetében is további kedvezményeket vezetett be új intézkedésként. A 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1. § (10) bekezdése alapján a taxis személyszállítási tevékenységet főtevékenységként végző nem kataalany vállalkozás is alkalmazhatja az adó- és járulékfizetési könnyítéseket, azaz például a járulékmentességet, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alóli mentességet, a rehabilitációs hozzájárulás kedvezményét.
Ez alapján
- a legtöbb bevételt eredményező tevékenység is csak akkor jogosít a könnyítésre, ha abból a bevételek legalább 30 százaléka származott, vagyis a két kitétel együttesen kell, hogy teljesüljön; vagy
- elégséges, ha a mentesített tevékenységből származó bevétel eléri a 30 százalékot és nem kell vizsgálni a vállalkozás többi tevékenységéből származó bevétel nagyságát?
További kérdés, hogy kizárólag egy tényleges főtevékenység ismerhető-e el?
A 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet 1-7. §-ai szerinti mentességek alkalmazására akkor van lehetőség, ha az adózó az 1. § (10) bekezdésben meghatározott tevékenységet tényleges főtevékenységként végzi. Tényleges főtevékenységnek az a tevékenység tekintendő, amelyből az adózónak e Rendelet hatálybalépését megelőző hat hónapban a legtöbb bevétele volt, feltéve, ha ez eléri az összes bevételének 30 százalékát. Ebből következően egy vállalkozásnak egyetlen tényleges főtevékenysége lehet, ez pedig az a vállalkozási tevékenység, amelyből az adózónak a legtöbb bevétele származik. Ez a tevékenység akkor minősül a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet szerinti tényleges főtevékenységnek, ha az abból származó bevétel eléri az összes bevétel 30 százalékát.
A mentesség alkalmazhatóságát úgy lehet megállapítani, hogy
(1) elsődlegesen összesíteni kell a vállalkozási bevételeket,
(2) meg kell állapítani, hogy melyik vállalkozási tevékenységhez köthető a legnagyobb összegű bevétel, és
(3) ha e tevékenység a kedvezményezett tevékenységek körébe esik, akkor meg kell állapítani az adott vállalkozási tevékenységből származó bevételnek az összes bevételhez viszonyított arányát,
(4) ha a megállapított arány a 30 százalékot meghaladja, akkor a mentességek alkalmazására van lehetőség.
Összefoglalva: egy vállalkozásnak egy tényleges főtevékenysége lehet, és kizárólag ezen tevékenységéből származó bevételének kell elérnie a 61/2020. (III.23.) Korm. rendelet szerinti arányt, azaz nincs arra lehetőség, hogy több kedvezményezett tevékenysége bevételét is figyelembe vegye a 30 százalékos arányszám eléréséhez.
Elméletben ugyan nem kizárt, hogy több tevékenység bevétele esetlegesen azonos nagyságú és még az összes bevételhez viszonyított aránya is egyező legyen. Ha ilyen eset ténylegesen előfordulna, akkor a mentességi szabályok alkalmazásának nincs akadálya, feltéve, hogy legalább az egyik tevékenység kedvezményezett tevékenységnek minősül.