Az „ingatlansorsolás”alatt az alábbi konstrukció alapján szervezett játékok értendőek:
a szervezősaját, vagy megbízója tulajdonában álló ingatlant olyan módon kívánja
értékesíteni, hogy előre meghatározott mennyiségű és ellenértékű sorsjegyet (téglajegyet,
cserépjegyet, kupont, stb.) bocsát ki, vagy ennek jelképes módon tárgyiasult formáját
(téglát, lakáskulcsot, stb.) kínálja fel eladásra. A sorsjegyet vásárlók közt
egy előre meghatározott, a játékosok számára meghirdetett időpontban, közjegyző
jelenlétében kívánja kisorsolni az ingatlan tulajdonjogát. Bizonyos esetekben
a szervező a sorsolási esemény megtartását meghatározott mennyiségű sorsjegy értékesítéséhez
köti. A szervezők a kibocsátott összes, illetve minimálisan értékesíteni kívánt
sorsjegymennyiséget jellemzően úgy határozzák meg, hogy az ingatlan forgalmi értékének
és az egyéb szervezéshez kapcsolódó költségeinek megtérülése mellett még további
anyagi előnyhöz is jussanak. A befizetéseket általában egy ügyvédi letéti számlán
kezelik. Amennyiben a minimálisan értékesíteni kívánt sorsjegymennyiséget nem
sikerül elérni, a sorsolás elmarad, a játékosok részére a szervező visszafizeti
a sorsjegy ellenértékét, esetleg választási lehetőséget biztosít számára és nyilatkozatának
megfelelően egy társadalmi szervezet számára felajánlja a résztvevő által befizetett
összeget.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban:
Szjtv.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint szerencsejáték minden olyan játék, amelyben
a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében meghatározott feltételek
fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékűnyereményre
válik jogosulttá. A nyerés, vagy vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől
függ.
A fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelően tehát három tényállási elem van,
amelyek együttes teljesülése alapján egy játék szerencsejátéknak minősíthető:
a) legyen tétfizetés
b) a játék végén legyen nyeremény
c) a nyerés, vagy vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlenen múljon.
A játékban, illetve sorsoláson kizárólag sorsjegy megvásárlása esetén lehet részt
venni, így a játék szerencsejáték minősülésének első feltétele egyértelműen megállapítható.
A sorsjegyet vásárló játékosok között a szervezőegy ingatlan tulajdonjogát kívánja
kisorsolni, tehát meghatározott feltételek fennállása esetén a játékosok vagyoni
értéket képviselő nyereményre jogosultak, így a törvényi definíció második eleme
is maradéktalanul megvalósul.
A nyertesek kiválasztása véletlenszerűen, sorsolással történik a sorsjegyet vásárló
játékosok közül, így megállapítható, hogy a törvényi definíció harmadik fogalmi
eleme is teljesül.
A játék lebonyolításakor az Szjtv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek
együttesen és teljes mértékben megvalósulnak, vagyis a játékos pénzfizetés ellenében,
meghatározott feltételek fennállása esetén egy vagyoni értéket képviselő nyeremény
birtokosa lesz, és a nyerés vagy vesztés a túlnyomórészt véletlenen múlik, ezért
az ingatlansorsolás szerencsejátéknak minősül.
Az Szjtv. 15. §-a szerint a sorsolásos játék olyan szerencsejáték, amelyben a
szerencsejáték szervező a játékosnak pénzfizetés fejében vagyoni ellenszolgáltatást
helyez kilátásba a) meghatározott szám, számsor, jel, ábra stb. eltalálása vagy
b) nyerésre jogosító érvényes befizetési bizonylat, szelvény, jegy, tanúsítvány
(a továbbiakban: sorsjegy) kihúzása esetén. A nyerés vagy vesztés kizárólag a
szám nyilvános húzásának, vagy a sorsjegy azonosítására alkalmas más módszernek
az eredményétől függ.
A fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelően tehát három tényállási elem van,
amelyek együttes teljesülése alapján az adott játék sorsolásos játéknak minősítető:
a) a szervező a játékos pénzfizetése fejében ellenszolgáltatást helyez
kilátásba
b) a nyerés feltétele a nyerésre jogosító érvényes befizetési bizonylat,
szelvény, jegy, tanúsítvány (a továbbiakban: sorsjegy) kihúzása
c) a nyerés vagy vesztés kizárólag a sorsjegy nyilvános húzásának az
eredményétől függ.
Tekintve, hogy az ingatlansorsolás a törvényi tényállás mindhárom elemét megvalósítja,
az sorsolásos játéknak minősül. Az Szjtv. 14. § a) pontja értelmében a sorsolásos
játék a szerencsejáték egyik fajtája.
Az Szjtv. 15. §-a szerinti sorsolásos játék nem liberalizált szerencsejátéknak
minősül. A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését az Szjtv. 3. § (1) bekezdése
értelmében a 100%-ban a Magyar Állam tulajdonában lévő, szerencsejáték-szervező
tevékenység rendszeres folytatására létrehozott gazdálkodó szervezet (a továbbiakban:
állami játékszervező), továbbá az állami játékszervező kizárólagos tulajdonában
lévő gazdasági társaság, illetve az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó
szervezet végezheti, illetve e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós
szerződésben időlegesen másnak átengedheti.
Az Szjtv. 2. § (2) bekezdése értelmében szerencsejáték szervező tevékenység folytatásához
- az e törvényben meghatározott kivétellel - az állami adóhatóság engedélye szükséges.
Az Szjtv. 3. § (1) bekezdésének előírásaival nyilvánvalóan nem áll összhangban,
ha a játékot egy magánszemély, illetve gazdasági társaság szervezné, a játék jogszerűen
ilyen módon nem szervezhető. Ilyen konstrukciójú szerencsejáték engedélyezésére
lehetőség van, de kizárólag azzal a feltétellel, hogy a szervező megfelel az Szjtv.
3. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
Az Szjtv. 37. § 14. pontja értelmében tiltott szerencsejátéknak minősül az Szjtv.
szerint engedélyköteles szerencsejáték, amelyet az állami adóhatóság engedélye
nélkül szerveznek. Az engedély nélkül szervezett szerencsejáték szervezőjét az
Szjtv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében az állami adóhatóság bírság megfizetésére
kötelezi. Az Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének d.) pontja értelmében a bírság a
szervezővel szemben az Szjtv. 2. § (2) bekezdésébe ütköző tevékenység vagy mulasztás
esetén 500.000.-Ft-tól 100.000.000.-Ft-ig terjedhet. A tiltott szerencsejáték
szervezését mind a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési
nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 191. § (1) bekezdése, mind
pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló, többszörösen módosított és kiegészített
1978. évi IV. törvény 267. §-a is büntetni rendeli.
Amennyiben a nyereményjátékban, illetve sorsoláson kizárólag egy termék (például
egy darab tégla) megvásárlása esetén lehet részt venni, a játék minősítése az
értékesített termék ellenértékének függvényében az alábbiak szerint alakul: amennyiben
az adott termék szokásos piaci ára és a tégla szervező által a konkrét esetben
meghatározott ellenértéke között jelentős eltérés van, ez a különbség tétnek
minősül, a játék pedig engedélyköteles szerencsejátéknak. Ha a termék szervező
által a konkrét esetben meghatározott ellenértéke megegyezik a szokásos kereskedelmi
árral és a nyereményakció egyebekben eleget tesz az Szjtv. 23. §-ában foglaltaknak,
az ajándéksorsolásnak minősülhet. (Ha az ajándéksorsolásként bejelentett nyereményjáték
engedélyköteles szerencsejátéknak minősül, a nyereményakció ajándéksorsolásként
történőnyilvántartásba vételét megtagadja a SZEF.)
A játék szerencsejátékká minősítése során a játékosok által elérhető nyeremény
nagysága, illetve típusa nem releváns, hanem annak ténye bír jelentőséggel, mint
a szerencsejátékká minősítés egyik alapvető feltétele az Szjtv. 1. §-ának (1)
bekezdésének rendelkezése alapján, tehát a fentiekben részletezettek alapján szervezett
játék ugyanúgy szerencsejátéknak minősül, ha a szervező más nyereményt (például
egy személygépjárművet) jelöl meg nyereményként.
Az előbbiekben megfogalmazottak irányadónak tekintendőek abban az esetben is,
ha az ingatlansorsolás teljes egészében az interneten hozzáférhető weboldalakon
keresztül történik.