Nemzeti Adó- és
Vámhivatal
vezetője által kiadott
3001/2021.
útmutató
az állami
adó-és vámhatóságnak az adózás
rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, az adóigazgatási rendtartásról szóló
2017. évi CLI. törvény, valamint az adóhatóság által foganatosítandó
végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény alapján történő bírságolási
gyakorlatáról szóló 3006/2018.
útmutató módosításáról
Az állami adó-és
vámhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény, az adóigazgatási
rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény, valamint az adóhatóság által
foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény
alapján történő bírságolási
gyakorlatáról szóló 3006/2018.útmutatót (a továbbiakban: Útmutató)
jogszabályváltozás miatt a következők szerint módosítom.
1. Az Útmutató 11-12.
pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„11. A
megbízható adózók esetében az adóbírság mértéke főszabály szerint az adóhiány,
jogosulatlan igénylés 25%-a, emelt összegű adóbírság esetén az adóhiány,
jogosulatlan igénylés 100%-a az Art. 155. § (2) bekezdésében foglaltak
értelmében. A kockázatos adózók esetében az adóbírság mértéke főszabály szerint
az adóhiány, jogosulatlan igénylés 65%-a, emelt összegű adóbírság esetén az
adóhiány, jogosulatlan igénylés 260%-a az Art. 161. § (1) bekezdésében
foglaltak értelmében. Ezen jogszabályhely rögzített bírságösszegre/bírságmértékre
vonatkozó fordulata tekinthető irányadónak az adóbírság tekintetében, mivel a
jogszabályhely bírságminimumra vonatkozó fordulata az adóbírságra nem
alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az adóbírság mértéke tételes, nem pedig
minimum és maximum összegek között mozog. Az Art. 161. § (1) bekezdése alapján
kockázatos adózók esetén az adóbírság kiszabása nem mellőzhető. Az adóbírságot
a bírságalap 50 százalékánál (megbízható
adózó esetén 25 százalékánál, kockázatos adózó esetén 65 százalékánál),
illetve, ha az adóhiány illetve jogosulatlan igénylés a bevétel eltitkolásával,
hamis bizonylatok, könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával,
a
bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ
össze, a bírságalap 200 százalékánál (megbízható adózó esetén 100%-ánál,
kockázatos adózó esetén 260 %-ánál) magasabb mértékben kiszabni nem lehet.
12. Az adóbírság főszabály
szerinti mértékénél (a nem megbízható és nem is kockázatos adózó esetén az
adóhiány, jogosulatlan igénylés 50%-ánál, megbízható adózó esetén az adóhiány,
jogosulatlan igénylés 25%-ánál, kockázatos adózó esetén az adóhiány,
jogosulatlan igénylés 65%-ánál) alacsonyabb mértékben is meg lehet állapítani
az adóbírság összegét az Art. 219. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak alapján. Az
Art. 219. § (1)-(2) bekezdése ugyanis az adóbírság főszabály szerinti mértéke
esetén lehetővé teszi a mérséklést. A főszabály szerinti mértékű adóbírság
kiszabása azonban – figyelemmel az Art. 161. § (1) bekezdésében foglaltakra –
kockázatos adózók esetén nem mellőzhető. Nincs helye azonban az adóbírság
mérséklésének, illetve kiszabása mellőzésének sem hivatalból, sem kérelemre
abban az esetben, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, hamis bizonylatok,
könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával, a bizonylatok,
könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Így
ezekben az esetekben a kiszabandó adóbírság mértéke nem megbízható és nem is
kockázatos adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 200%-a, megbízható
adózó esetén az adóhiány, jogosulatlan igénylés 100%-a, kockázatos adózó esetén
az adóhiány, jogosulatlan igénylés 260%-a, vagyis ennél alacsonyabb összegű
adóbírságot kiszabni nem lehet, illetve a kiszabás nem mellőzhető.”
2. Az Útmutató 14.
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. A megbízható
adózókra vonatkozó kedvezőbb adóbírság szabály nem alkalmazható akkor, ha a
2017. június 20-át megelőzően megállapított adóhiány, illetve a 2017. június
20-án vagy azt követően megállapított adókülönbözet esetén a megállapítás a
megbízható adózói minősítés elvesztését eredményezi.”
3. Az Útmutató 38-39.
pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„38. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy
a jogszabálysértés feltárásának (jegyzőkönyvezésének) időpontjában megbízható adózónak minősült, akkor a terhére
kiszabható mulasztási bírság felső határa az egyébként kiszabható mulasztási
bírság felső határának ötven százaléka, a rögzített bírságösszeg vagy
bírságmérték esetén a bírság mértéke az egyébként irányadó bírság ötven
százaléka. Nem alkalmazható az előbbi rendelkezés azon mulasztás esetén, amely
a
megbízható adózói minősítés elvesztését eredményezi. Fontos kiemelni, hogy az
Art. 155. § (1) bekezdésének azon kitétele, hogy „az egyébként kiszabható
mulasztási bírság” nem az Art. 220.
§-ában található bírságtételekre vonatkozik, hanem minden esetben az egyes,
megvalósított bírságtényállásokhoz kapcsolódó mulasztási bírságot kell alapul
venni a megbízható adózóra kiszabható bírságszámításhoz.
39. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy
a jogszabálysértés feltárásának, illetve az utólagos ellenőrzés
megállapításairól szóló jegyzőkönyv keltének időpontjában kockázatos adózónak
minősült, az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabását nem mellőzheti, és az
általa kiszabható legkisebb bírság mértéke az egyébként kiszabható bírság felső
határának harminc százaléka, a rögzített bírságösszeg vagy
bírságmérték esetén a bírság mértéke az egyébként irányadó bírság százharminc
százaléka. Amennyiben az adózó a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában vagy
a
mulasztás feltárásának (jegyzőkönyvezésének) időpontjában kockázatos adózónak
minősült, akkor a terhére kiszabható mulasztási bírság felső határa az
általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírság felső határának
százötven százaléka. Fontos kiemelni, hogy az Art. 161. §-ának azon kitétele,
hogy „az egyébként kiszabható bírság” nem az Art. 220. §-ában található
bírságtételekre vonatkozik, hanem minden esetben az egyes, megvalósított
bírságtényállásokhoz kapcsolódó mulasztási bírságot kell alapul venni a
kockázatos adózóra kiszabható bírságszámításhoz.”
4. Az Útmutató
53. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. Igazolatlan eredetű áru forgalmazása és EKAER bejelentési kötelezettség
nem előírásszerű
teljesítése (Art. 226. §) esetén alkalmazandó
szabályok:
- Amennyiben az adózó igazolatlan eredetű
árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének negyven
százalékáig terjedő, de természetes személy adózó esetében legalább
kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózó esetében ötszázezer
forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
- Igazolatlan eredetű árunak minősül az Art. 7. § 23.
pontja szerint mindazon áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés
időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául
szolgáló okirattal nem rendelkezik.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe
tartozó fuvarozott termék tekintetében nem tesz eleget EKAER bejelentési
kötelezettségének, az adóhatóság az adózó terhére a be nem jelentett áru adó
nélküli értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe
tartozó fuvarozott termék tekintetében az EKAER bejelentési kötelezettségét úgy
teljesítette, hogy a bejelentett termék mennyisége eltér a ténylegesen
fuvarozott termék mennyiségétől, akkor a termék be nem jelentett mennyisége adó
nélküli értékének, illetve a bejelentett, de ténylegesen nem fuvarozott termék
adó nélküli értékének negyven százalékáig terjedő mulasztási bírság szabható
ki.
- Amennyiben az adózó egy termékegységbe
tartozó fuvarozott termék tekintetében az EKAER bejelentési kötelezettségét úgy
teljesítette, hogy a fuvarozott termék bejelentett értéke eltér a tényleges adó
nélküli értékétől, akkor a bejelentett termékérték és a tényleges adó nélküli
termékérték különbözete után negyven százalékig terjedő mulasztási bírság
szabható ki, feltéve, hogy az adózóval szemben a d) pont szerint mulasztási
bírság kiszabásának nincs helye.
- Amennyiben az adózó - kivéve a termék
mennyiségére, illetve értékére vonatkozó bejelentési kötelezettség d)-e) pontok
szerinti megsértését - egy termékegység tekintetében az EKAER bejelentési
kötelezettségét nem a jogszabálynak megfelelő adattartalommal teljesíti, az
adóhatóság az Art. 220. § (1) bekezdésében foglaltak szerint jár el, feltéve,
hogy az adózóval szemben a d)-e) pontok szerint mulasztási bírság kiszabásának
nincs helye.
- A c)-f) pontoktól eltérően nincs helye
mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó igazolja, hogy úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
- Az Art. 245. § (1) bekezdése b) pontja
alapján, ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, az adóhatóság az adózó
terhére mulasztási bírság kiszabása mellett üzletlezárás intézkedést is
alkalmazhat, melynek szabályait a 80-82. pontok tartalmazzák.
- Ha az adóhatóság az EKAER bejelentési
kötelezettség elmulasztása, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan
történő teljesítése miatt mulasztási bírságot szab ki, a fuvarozott terméket –
a romlandó áru és az élő állat kivételével – a kiszabott bírság összegének
mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja az Art. 240. §-a alapján.”
5. Az Útmutató a
következő 54a. ponttal egészül ki:
„54a.Az adózó az általános
bírságszabály szerint szankcionálható, ha a Számv. tv. alapján összeállítandó
szabályzataiban
foglaltaktól eltérően jár el, továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló
szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen
mutat be. (Art. 227/A. §) Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden
olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az észszerűség
határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.”
6. Az Útmutató 57.
pontjának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[„57. Nyilvántartási, iratmegőrzési kötelezettség megszegése szokásos piaci ár meghatározása, valamint
ellenőrzött külföldi
társaságokkal folytatott ügyletek esetén (Art. 230.§) alkalmazandó szabályok:]
b) Ugyanazon nyilvántartás vezetésének
ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási
bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az a)
pont ismételt jogsértésre vonatkozó rendelkezése, valamint ezen pont első
mondata nem alkalmazható, ha a két egymást követő mulasztás között kettő évnél
több telt el.”
7.
Az Útmutató a következő 10a. címmel egészül ki:
„10a. A
kerekítés szabályai
75a. Az Art. 6. § (3) bekezdés
a) pontja alapján a bírság, a pótlék és a költség tekintetében az adóra
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, így a kerekítés szabályai irányadóak
valamennyi érintett fizetés kötelezettségre. A kerekítés következménye, hogy
ahol szükséges annak alkalmazása, ott a törvényben előírthoz képest eltérő
összeget (vagy kevesebbet, vagy többet) kell fizetni. Ennek értelmében a fizetendő
összeget két lépésben kell meghatározni: első lépésként az adott fizetési
kötelezettséget meghatározó törvényi rendelkezés alapján meg kell állapítani a
kötelezettség összegét, második lépésben pedig az így meghatározott összeget a
kerekítés szabályai szerint lefelé vagy felfelé el kell téríteni. A fizetési
kötelezettségre vonatkozó szabályt és a kerekítési szabályt együttesen
alkalmazva kell meghatározni a fizetendő összeget. Az Art. 3. számú melléklet
Általános rendelkezések 4. pontja alapján állami adó- és vámhatóságnál
nyilvántartott adót, vagy egyéb fizetési kötelezettséget - a természetes
személy által fizetett jövedelemadót, különadót, egyszerűsített
közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, járulékot, az
illetéket, a cégautóadót, az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggésben
fizetendő összeget, valamint a vámhatóság által kiszabott vámokat és a vámmal
együtt kiszabott nem közösségi adókat és díjakat kivéve -, és a költségvetési
támogatást ezer forintra kerekítve kell megfizetni. Az adózónak - személyétől
függetlenül - a cégautó-adót kerekítés nélkül forintban kell megfizetnie. A
Tbj. és az Efo tv. alapján fizetendő közterhek kivételével az adózónak az ezer
forintot el nem érő adóját nem kell megfizetnie, és az adóhatóság az ezer
forintot el nem érő adó-visszatérítést, -visszaigénylést nem utalja ki és nem
tartja nyilván.
75b. Adóbírság esetében az Art.
215. § (3) bekezdése szerinti, az adóbírság mértékére vonatkozó rendelkezést az
Art. 3. számú mellékletének kerekítési szabályával együttesen kell alkalmazni,
tehát például 3000 Ft adóhiány után 50%-os mértékben kiszabott adóbírság
összegét (1500 Ft) nem 1000 Ft-ban, hanem 2000 Ft-ban kell megállapítani.
75c. A feltételes adóbírság
kedvezmény megállapításakor is figyelembe kell venni a kerekítési szabályt,
tehát például 3000 Ft adóhiány után 50%-os mértékben kiszabott adóbírság
összegét (1500 Ft) nem 1000 Ft-ban, hanem 2000 Ft-ban kell megállapítani. A
nevezett esetben a feltételes adóbírság kedvezmény alkalmazásával a fizetési
kötelezettség 750 Ft lenne, amely kerekítve 1000 Ft.
75d. Mulasztási bírság esetében
is a fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt és a kerekítési szabályt
együttesen alkalmazva kell meghatározni a fizetendő összeget.
75e. A 75a-75d. pontokban szereplő
összegek tekintetében a döntés rendelkező részében csak a kerekítés
eredményeként megállapított összeget kell rögzíteni, vagyis csak azt a bírság,
pótlék, költség összeget, melyet az adóhatóság ténylegesen felszámított,
megállapított.”
8. Az Útmutató 81.
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„81. A 80. pontban felsorolt mulasztások ismételt előfordulása esetén az
üzletlezárás időtartama harminc, majd minden további esetben hatvan
nyitvatartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha
két egymást követő ugyanolyan mulasztás között három év eltelt. A hároméves időtartam
számítása
során az ugyanolyan mulasztást kell alapul venni. Az első mulasztás időpontja
az elkövetés időpontja. Az ismételt mulasztás időpontja az ellenőrzés
időpontjában is fennálló mulasztás esetén (ha éppen be nem jelentett
foglalkoztatottat foglalkoztat az adózó) a mulasztás feltárása, azaz a
mulasztásról való tudomásszerzés napja. A mulasztásról való tudomásszerzésen
ebben az esetben az ellenőrzés kezdő időpontját kell érteni.”
9. Az Útmutató a
következő 81a-81c. pontokkal egészül ki:
„81a. Az ismétlődés szempontjából a mulasztás
elkövetési időpontjának van jelentősége. Azon
mulasztások esetében ugyanakkor, amelyek nem az ellenőrzés időpontjában, hanem
korábban valósultak meg vagy álltak fenn – például az Art. 245. § (1) bekezdés
a) pontja szerinti azon eset, amikor a revízió azt állapítja meg, hogy az adózó
a múltban be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott – az elkövetés időpontja
nem a mulasztást feltáró ellenőrzés megkezdésének napja, hanem ahhoz képest egy
korábbi időpont. Amennyiben az ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az adózó a
múltban, egy meghatározott napon be nem jelentett alkalmazottat
foglalkoztatott, úgy a mulasztás időpontja a be nem jelentett foglalkoztatás
napja, huzamosabb időn keresztül fennálló jogszabálysértő helyzet esetében (pl.
ha az adózó több napon keresztül foglalkoztat bejelentés nélkül) az első
elkövetés időpontja az az utolsó nap, amikor a mulasztás még fennállt. Az
ismételt mulasztás időpontja az ellenőrzés időpontjában is fennálló mulasztás
esetén (ha éppen be nem jelentett foglalkoztatottat foglalkoztat az adózó) az
a
nap, amelyen az ellenőrzés megkezdődött, múltbeli be nem jelentett foglalkoztatás
esetében pedig annak az időszaknak az utolsó napja, amikor a mulasztás még
fennállt.
81b. A lezárás
alkalmazhatóságának mérlegelése csak a mulasztás első alkalommal való
elkövetése esetén lehetséges (azaz nem lehet eltekinteni a lezárástól a következő
alkalmakkor). Amennyiben az adóhatóság a mérlegelhető 12 napos
üzletlezárástól ‒ mérlegelési jogkörében ‒ eltekint, majd az adózó ismételten
üzletlezárást megalapozó mulasztást követ el, úgy a
második alkalommal történő mulasztás esetén az üzletet 12 nyitvatartási napra,
majd a harmadik alkalommal 30, további esetekben pedig 60 nyitvatartási napra
kell lezárni. A jogszabályi előírás szerint az első üzletlezárás 12 nap lehet,
sem több,
sem kevesebb, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy ezen első lezárás hányadik alkalommal megvalósított mulasztás
miatt kerül elrendelésre, annak
időtartama nem módosulhat, az 12 napban határozható meg. Ebből következően a
további lezárások időtartama az első lezárás időtartamához igazodva –
fokozatosan növekedve – alakul.
81c. A 80. pontban foglalt adóköteles
tevékenység célját szolgáló helyiség fogalma alatt kizárólag a kereskedelemről
szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 27. pontja
szerinti üzlet fogalmát kell érteni: kereskedelmi tevékenység folytatása
céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet
képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás
célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi
tevékenységet folytatnak. Nem minősül adóköteles tevékenység célját szolgáló
helyiségnek a Kertv. 2. § 17. pontja szerinti mozgóbolt: kiskereskedelmi
tevékenység folytatására kialakított jármű, illetve járműre szerelt vagy általa
vontatott eszköz. Mozgóbolt tekintetében
az üzletlezárás nem alkalmazható.”
10. Az Útmutató 82.
pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„82. A
kiszabott bírságról és a lezárásról hozott határozat elleni fellebbezésnek a
lezárás végrehajtására nincs halasztó hatálya. Az intézkedés miatt harmadik
személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni.”
11.
Az Útmutató:
- 9. pontjának második
mondatában, valamint 10. pontjában az
„adóhiány” szövegrész helyébe az „adóhiány, illetve jogosulatlan igénylés”,
- 52. pont b)
alpontjában az „adóellenőrzés” szövegrész helyébe az „ellenőrzés”
- 52. pont d)
alpontjában a „bevallási kötelezettségének” szövegrész helyébe az „az ugyanazon
jogviszonnyal
összefüggő bevallási kötelezettségének ”
- 58. pont a)
alpontjában a „húsz százalékig terjedő” szövegrész helyébe a „tíz százalékig
terjedő”
- 80. pont d)
alpontjában az „üzemeltetésével” szövegrész helyébe a „kötelező használatával
és üzemeltetésével”
szöveg lép.
12. Érvényét
veszíti az Útmutató
- 15. pontja
- 62. pontjában
az „élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző” szövegrész,
- 65. és 74.
pontja
13. Jelen útmutató
a kiadmányozás napját követő 3. munkanaptól érvényes.
Budapest, 2021. január 7.