Az EU költségvetésének védelme

Az OLAF Koordinációs Iroda bemutatásához elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az Európai Csalásellenes Hivatal,vagyis az OLAF küldetésével, feladataival. Az OLAF uniós szervezet, amely az Európai Bizottság szervezetén belül működik. Fő célja és feladata az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a csalás, a korrupció és egyéb pénzügyi vonatkozású jogellenes tevékenységek elleni küzdelem, beleértve az európai intézményekben elkövetett súlyos hivatali mulasztásokat is.

Az unió pénzügyi érdekei védelmének jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megvizsgáljuk, hogy honnan is származik az pénz, ami a tagállamokban, s így Magyarországon is megjelenik például az uniós fejlesztési források formájában. Az unió költségvetése, hasonlóan az egyes országok költségvetéséhez, bevételi és kiadási oldalból áll. A költségvetés bevételi forrásaiból (különböző vámok, lefölözések és illetékek, áfa befizetések, GNI alapú befizetések, bírságok, stb.) származó pénzek kerülnek felosztásra a kiadási tételek között, amelyek hozzávetőlegesen 80%-át a tagállamok bonyolítják le.
Az unió éves költségvetése mintegy 150 milliárd euró, amely az uniós adófizetők pénze, tehát a mi pénzünk. Elengedhetetlen tehát, hogy az uniós források felhasználása szigorú és átlátható módon történjen meg.

Az OLAF ennek a célnak az elősegítése érdekében jött létre, az uniós adófizetők pénzét védi, biztosítva, hogy ezen pénzeszközöket megfelelő módon költsék el, az EU maradéktalanul hozzájusson az őt megillető bevételekhez, az egyes országok szabályosan használják fel a támogatásokat, valamint az EU alkalmazottai az előírásoknak megfelelően viselkedjenek. Mindannyiunk életét pozitívan befolyásolhatja, ha a különböző támogatások formájában kifizetett közpénzekből minden eurót ténylegesen – a költséghatékonyság elvét is figyelembe véve – a hatályos szabályoknak megfelelően, az EU-s célkitűzések megvalósítására, vagyis például az infrastruktúra fejlesztésére, a társadalmi különbségek csökkentésére, az elmaradottabb régiók felzárkóztatására, a gazdaság fellendítésére, környezetbarát beruházások végrehajtására költenek el.

Az OLAF azonban nem egyedüli és kizárólagos őre az uniós pénzeknek, a tagállamok számára előírt kötelezettség, hogy legalább ugyanazzal a szigorral és eszköztárral védjék e forrásokat, mint ahogy védik a saját, hazai költségvetésüket. Ez egy olyan fontos alaptétel, amely egyrészt a szubszidiaritás elvével is összefügg, másrészt összekapcsolja az adófizetők pénzéből származó uniós és nemzeti költségvetés feletti őrködés igényét. Az OLAF és a tagállamok, pontosabban a tagállamok szervezetei és hatóságai szoros együttműködésben minden lehetséges eszközzel fellépnek az unió pénzügyi érdekeit sértő magatartások visszaszorítása érdekében, illetve a már megtörtént esetek hatékony feltárása és a szükséges korrekciós intézkedések megtétele érdekében. Ebben az együttműködésben jelenik meg az OLAF Koordinációs Iroda is.

Feladatai eredményes ellátásával az OLAF és a munkáját támogató tagállami szervezetek hozzájárulnak ahhoz, hogy az EU adófizetőinek pénzét a lehető leghasznosabb módon használják fel.

Az OLAF-ról és annak tevékenységéről az alábbi helyen érhető el bővebb információ: http://ec.europa.eu/anti-fraud/about-us/mission_hu

OLAF Koordinációs Iroda, azaz AFCOS

Mit is takar az AFCOS rövidítés?

Az angol mozaikszó a Csalásellenes Koordinációs Szolgálatnak felel meg (Anti-Fraud Coordination Service), mely néhány tagjelölt országban és 2015 óta az uniós tagállamok mindegyikében megtalálható szervezet. Magyarországon az AFCOS feladatait és funkcióját az OLAF Koordinációs Iroda látja el.

Az OLAF 1999-es megalakulását követően született meg az az elképzelés, mely szerint nagyban hozzájárulna az OLAF uniós költségvetést védő tevékenységéhez egy olyan összekötő pont kialakítása, amely az OLAF és a tagállamok illetékes szervezetei és hatóságai közötti együttműködést könnyítené meg. Ez az igény több forrásból is táplálkozott. Az unió költségvetésének megfelelő végrehajtásáért, a forrásokkal kapcsolatos visszaélések megakadályozásáéért és kezeléséért a Bizottság és a tagállam felel, ezért szükséges a tagállamok intenzív részvétele ebben a feladatban. A bővülő unió egyre több partnerszervezetet jelentett az OLAF számára, így egyre nehézkesebbé vált a kapcsolattartás, az igen változatos uniós forráskezelő struktúrákban az illetékes tagállami szervezetnek a beazonosítása, amelyik az adott kérdésben az OLAF-fal együtt tud működni. A kapcsolattartás pedig kiemelten fontos abban az időszakban, amikor egy ország tagjelölt státuszba kerül, s elkezdheti a csatlakozásra felkészítő források felhasználását. A fent jelzett problémákra válaszul megszületett az egycsatornás információ-elosztó rendszer, azaz az AFCOS alapötlete. Az AFCOS-ok létrehozása mind az adott ország, mind pedig az OLAF számára könnyebbséget hozott az együttműködésben, hiszen az OLAF-nak elég csupán az adott országban működő Csalásellenes Koordinációs Szolgálathoz fordulni, aki az konkrét ügyben egyértelműen azonosítani tudja az illetékes tagállami szervezetet.

Az AFCOS eredeti, egycsatornás információ-elosztó rendszer gondolata azonban hatalmasat fejlődött, ugyanis 2002-ben az OLAF kidolgozta az AFCOS végleges és máig is érvényes koncepcióját, amely sokkal nagyobb felelősséget és sokkal több feladatot rendelt ezen szervezetek hatáskörébe. Ez abból a felismerésből fakadt, hogy e szervezetek működési területe szélesebb annál, minthogy a Bizottság és a tagállamok között egyszerű kapcsolattartóként működjenek, és ennek megfelelően jóval szélesebb körű koordinációs tevékenységgel kell rendelkezniük.

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i, „Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről” szóló 883/2013/EU, EURATOM rendelete végül kötelezővé tette minden tagállam számára egy csalás elleni koordinációs szolgálat kijelölését.

Az alapkoncepció alapján az AFCOS-nak felhatalmazással kell rendelkeznie az országon belül minden, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez kapcsolódó jogi, adminisztratív és operatív kötelezettség és tevékenység koordinációjára, valamint az OLAF és a tagállamok közötti együttműködés biztosítására