Tisztelt Ügyfelünk!
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy ha a NAV következő oldalain 2018. január 1-je után közzétett tájékoztatóknak megfelelően jár el, akkor az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 247. §-a alapján jogkövetkezmény az Ön részére nem állapítható meg. A fentiek alkalmazása az esetleges adóhiány megfizetése alól nem mentesít.
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Az alábbiakban bemutatásra kerülő mű a testület által 1994-ben kiírt "Sorsom,
családom, életem" című irodalmi pályázat különdíjasa volt. Bor József nyugalmazott
pénzügyőr főhadnagy, a berettyóújfalui Vám- és Pénzügyőri Szakasz volt parancsnoka
emlékszik vissza benne gyermekkorára, pályafutására, családalapítására. Mindezt
regényszerűen, "Berkes szomszéd" kerettörténetébe ágyazva, párbeszédekkel és érdekes
leírásokkal tárja az olvasó elé.
A mű elsősorban rendkívül értékes összefoglalása a korabeli szabolcsi parasztság
életmódjának. Érzékletesen ír a falusi élet nehézségeiről és olyan szokásokról,
amelyek a legtöbb mai városi ember számára ismeretlenek. A jövedéki termékekkel
kapcsolatosan is fontos részletek derülnek ki. Megtudhatjuk, hogyan próbálták
az emberek kijátszani a hatóságokat: "A dohánybeszállítás nagy esemény volt. Nagy szekér dohánnyal vonultak végig
a gazdák. Itt-ott egy csomó dohány is leesett a szekérről. Sőt az ügyesebbek megtépázták
és néhány csomó dohányt is kihúztak a bálából, aztán elfutottak. Pár nap múlva
fináncok jöttek a faluba és a dohány után kutattak. Rendesen azokat a fiatalokat
kutatták, akik a csomózó helyiségbe jártak csomózni. Esetenkint találtak is dohányt.
A büntetést leginkább leülték Nyíregyházán a börtönben, de nem fizettek érte.
Inkább az volt a szégyen, ha valahol dohányt találtak, mert aki nem tudta jól
eldugni, azt ügyetlen embernek tartották." Leírása őrzi azokat az időket, amikor a tűzkövet is jövedéki adó terhelte: "...egy rosszul öltözött ember vonult el előlünk, mintha magával beszélgetett
volna: - Küszködünk, küszködünk, suttogta. A bátyám utána ment, gyorsan adott
és kapott tőle valamit. Mikor visszajött, megkérdeztem tőle, ki volt az az ember.
- Tűzkövet, meg cigarettapapírt árul. - Miért nem veszel a boltban? - Ott drágább.
Ezek csempészek, olcsóbban adják. - Miért jár olyan félénken? - A fináncoktól
fél, mert ha elfogják, elszedik tőle az árut és megbüntetik.
Ide azonban nem
nagyon jönnek a rendőrök, még a fináncok sem egyedül, mert itt hamar elverik az
emberen a port."
Pályafutása kapcsán a szerző elbeszéli, hogyan küzdötte fel magát szegény paraszti
sorból a szakaszvezetőségig kemény munkával, kitartó tanulással. Ugyanakkor elénk
tárul az 1950-es évek nehéz időszaka, a folyamatos áthelyezések kora. A szerző
elpanaszolja: szigorú felettesei nem vették figyelembe kérését, hogy állapotos
feleségére való tekintettel szülőföldjén teljesítsen szolgálatot, hanem az ország
másik végébe helyezték, így több hónapig kénytelen volt családjától távol élni.
"...feletteseim jóindulatát igyekeztem megnyerni. Hiába. Feleségemet és a kisgyereket
a kórházban hagyva, elindultam Baranyába és onnan csak hat hónap múlva jöttem
vissza látogatóba. Én a munkahelyemen nyugtalankodtam, a feleségem pedig otthon." Csak évek múltán sikerült elérnie, hogy visszahelyezzék Szabolcsba, ahová ezer
szál kötötte.
A regényt olvasva egy egyéni életutat, sorsot ismerhetünk meg, amely sorsban
azonban számos más pénzügyőr is osztozott. Az áthelyezésekkel és a nagy szigorral
járó viszontagságok mellett a testület sokak számára a biztos megélhetés és felemelkedés
lehetőségét is megteremtette.
A Vám- és Pénzügyőr Múzeum ezúton mond köszönetet a 92 éves Bor József nyugalmazott
pénzügyőr főhadnagynak a kézirat rendelkezésre bocsátásáért és azért, hogy regényével
a testület történetének fontos mozzanatait örökítette meg.
Varga Ildikó
muzeológus
|
|