Múzeumtörténet

A Magyar Királyi Pénzügyőrségi Múzeumot 1930. október 4-én Budapesten, a Fiumei úti pénzügyőr laktanyában nyitották meg. Létrehozása Bittermann Béla főfelügyelő nevéhez fűződik, aki a Társaskör elnöke volt, és a Pénzügyőrségi Szaklapon keresztül 1927-től indítványozta a gyűjtést. Az egykor Európa szerte is híres pénzügyőrségi múzeum a történeti emlékanyag megőrzése mellett a legkülönbözőbb csempészeti módszerek bemutatásával elsősorban a fiatal pénzügyőrök oktatására szolgált. A második világháborúban az értékes anyag megsérült vagy megsemmisült. A megmaradt tárgyakat évekig dobozokba csomagolva őrizték, a társadalmi, politikai helyzet jellegéből adódóan háttérbe szorult a múlt kutatása, feltárása. A múzeum jogfolytonosságát a 272.000/1945. PM utasítás biztosította, amely működésére vonatkozóan részletes iránymutatást adott. Az 1980-as években néhány kiállítás erejéig bemutatták a gyűjteményt. Felvetődött a múzeum újbóli felállításának igénye, ezért a munka koordinálására a Vám- és Pénzügyőrség bizottságokat alakított és a Pénzügyőrök lapján keresztül felhívásokat kezdeményezett a gyűjtésre. A fordulópontot az 1992-ben, az egykori Vámpalotában (mai Corvinus Egyetem) megrendezett testületi évfordulós ünnepség jelentette, ezután felgyorsult a gyűjtemény gyarapodása. 1995-ben a fővárosban, a Munkácsy utcai késő szecessziós Schiffer-villában nyitották meg a Vám- és Pénzügyőr Múzeum állandó kiállítását.

A múzeum 1996 óta tagja a Nemzetközi Vámmúzeumok Szövetségének (IACM).
A PAM jelenleg két budapesti állandó kiállítóhelyen fogadja látogatóit.  A Magyar pénzügyőrség-történeti kiállítás VI. kerületi Schiffer-villában (Munkácsy Mihály u. 19/B.), a Magyar adózástörténeti kiállítás a VII. kerületben, a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága épületében (Dob u. 75-81.) tekinthető meg.

Magyar pénzügyőrség-történeti kiállítás (állandó kiállítás)

A kiállítás időrendi sorrendben mutatja be a Vám- és Pénzügyőrség, illetve elődszervezetei történetét.

Az első terem a XVIII. századtól az I. világháború végéig tartó időszakba enged bepillantást. A legkorábbi emlékek a XVIII. század második feléből, Mária Terézia uralkodásának idejéből valók. Az itt kiállított pátensei a vám, az adó és a jövedék szempontjából tárják elénk az abszolutizmus korára jellemző államszervezetet.

Az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni időszakból valók a Császári - Királyi Pénzügyőrség német nyelvű jogszabályai és az úgynevezett Bach-huszár egyenruha. Ez utóbbit sajátos kettősség jellemzi: az egyenruha díszítése megfelel a magyaros hagyományoknak, a fejfedőn viszont a Habsburg-ház jelképét, a kétfejű sast láthatjuk.

Az 1867-es kiegyezés után megalakult Magyar Királyi Pénzügyőrség egyenruhái már a nemzeti jelleget hangsúlyozzák. A magyar nyelv hivatalossá tételét jelzik a különféle magyar nyelvű jogszabályok és az első Arday évkönyv – a későbbi pénzügyőri évkönyv elődje – 1881-ből.

Külön vitrin mutatja be a fiumei székhelyű Magyar Királyi Tengerész Pénzügyőrség egyenruháit és a szolgálati hajóról, a „László gőzösről” készült korabeli fényképet.

Ez a helyiség a két világháború közötti időszakot mutatja be. A Trianoni békediktátum alapjaiban érintette a Vám- és Pénzügyőrség szervezetét és működését. Az itt kiállított, 1924-ben megjelenő első önálló magyar vámtörvény és vámtarifa, amely az Osztrák-Magyar Monarchiával való közös vámterületek megszűnése következtében került kiadásra, jól szemlélteti ezt. Az 1921-ben létrejött Magyar Királyi Vámőrség eredeti egyenruhája a gyűjtemény különleges darabja. Szintén eredetiek a terem közepén kiállított pénzügyőri egyenruhák, illetve a fekete színű Bocskai-atilla a terem sarkában, amelyet pénzügyminisztériumi főtisztviselők parlamenti ülések alkalmával viseltek. A modern technika fokozatosan a pénzügyőrségnél is teret hódított. Ezt szemlélteti a kiállított telefon és írógép, amelynek 1927-ben a testületben való bevezetése lassanként felváltotta a kézírást.

A harmadik terem a második világháború végétől napjainkig tekinti át a szervezet történetét. 1945-ből származnak a „Pénzügyőrség” feliratú nemzeti karszalagok, amelyek a hiányzó egyenruhát pótolták, illetve a magyar-orosz kétnyelvű igazolványok, amelyek a közmunkák alóli felmentettséget jelezték.

A háború utáni gyors politikai változásokat jól érzékeltetik a különböző hivatali táblák, melyeken a Kossuth-címer néhány év alatt Rákosi-címerré, majd 1957-től Kádár-címerré változott. A kiállított egyenruhákon jól látható, hogy az ötvenes évekre már mindenben a szovjet hatás érvényesült: a pénzügyőrök zöld, a vámőrök barna, ötgombos, orosz szabású zubbonyt kaptak. Ezt váltotta fel – a politikai változásokkal összhangban – az 1960-as években az elegánsabb, háromgombos angolos vonalvezetés, a két testület egyesítése után pedig az egységes, szürkés-zöld szín, amely lényegében a mai napig érvényben van. Az utolsó vitrinek a jelenleg használatos, különböző alkalmakkor viselt férfi és női egyenruhákat, illetve kitüntetéseket és egyéb elismeréseket, valamint a mindennapi szolgálatban használt eszközöket mutatják be.

Magyar pénzügyőrség-történeti kiállítás (1. terem)

Magyar adózástörténeti kiállítás (állandó kiállítás)

A 2008-ban létrehozott Magyar adózástörténeti kiállítás 3 teremben ad átfogó képet Magyarország adózásának történetéről. Hasonlóan a vámhoz, az adózás is egyidős országunk történelmével.

Már államalapító királyunk, I. Szent István elrendelte a tized begyűjtésének törvényi kötelezettségét. Ez ugyan nem közvetlenül az államot, hanem az egyházat szolgálta, de adóként vetették ki, s ezzel kezdetét vette a közcélok megvalósítására való közösségi adakozás; az adózás.

I. András 1222-ben kiadott Aranybullájában fektette le az adózás törvényi kötelezettségét, s annak országos bevezetését, mely alól mentességet csak a nemesség élvezett.

Mátyás király jelentős kincstári reformot vezetett be, mely szerint mindenki vagyonának mértéke szerint adózott. Új adóformái a fejadó, a füstadó, hadiadó (subsidium) voltak, melyek bevételeivel erőssé tette az államot és fenntartotta híres Fekete Seregét is.

A teljes közteherviselés megvalósításának szükségességét a reformkorban Széchenyi István fogalmazta meg Adó és két garas című munkájában. Később, Kossuth Lajos pénzügyminisztersége idején öltött törvényi formát, majd nyert elfogadást a Parlamentben.(Első terem)

A kiegyezést (1867) követően modernkori adózásunk gyors fejlődésnek indult. Kiépült a Magyar Királyi Adóhivatal és annak megyei rendszere. Számos adózással kapcsolatos újság, szaklap és könyv jelent meg. 1909-ben pedig Wekerle Sándor pénzügyminiszter, későbbi miniszterelnök, adóreform-törvénye is bevezetésre került.

A II. világháború után létrejövő Magyar Népköztársaságban a korábbi adórendszert felszámolták és bevezették a jelmondatként is hangoztatott ún. „adónélküli” társadalmat. Mindez az 1960-as évek végén az új gazdasági mechanizmussal kezdett megváltozni; létrejött a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága (1967), majd 1987-ben az önálló Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.(Második terem)

A kiállítás utolsó termében a múltbéli és jelenkori pénzügyi intézmények képanyaga látható. A 2008-ban létrehozott Magyar Adózástörténeti Gyűjtemény kiállítása 3 kiállító teremben ad átfogó képet Magyarország adózásának történetéről. Hasonlóan a vámhoz, az adózás is egyidős országunk történelmével.

Magyar adózástörténeti kiállítás (1.terem)