Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
A pénzintézeti különadó alapját módosító bankközi hitelből (elhelyezett betétből) eredő követelés
2014.03.28.

Archív: 2019.03.28.

[Kjtv. 4/A. § (4) bekezdés 1. pont, 7. § 14. pont a), e), i), k) alpont, 21. pont]

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény [Kjtv.] 4/A. § (4) bekezdésének 1. pontja szerint a hitelintézetek esetében a pénzügyi szervezetek különadójának alapja a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított módosított mérlegfőösszeg, amelynek tartalmát a 7. § 14. pontja definiálja. A hivatkozott 14. pont a) alpontja szerint a módosított mérlegfőösszeg számításánál az éves beszámoló mérlegében szereplő eszközök értékének együttes összegét (a mérlegfőösszeget) csökkenteni kell a bankközi hitelből eredő, belföldön székhellyel rendelkező adóssal szemben, vagy belföldön fiókteleppel rendelkező adóssal szemben e fióktelep útján fennálló követeléssel. A 7. § 21. pontja értelmezi a belföldi bankközi hitelt, mely szerint ideértendő többek között a más belföldi hitelintézetnél elhelyezett betét miatt fennálló követelés is.

A Kjtv. 7. § 14. pontjának e) alpontja szerint a különadó alapjául szolgáló módosított mérlegfőösszeg számításánál további csökkentő tételként kell figyelembe venni a bankközi hitelből eredő, az Európai Unió más tagállamában székhellyel rendelkező adóssal szemben, vagy az Európai Unió más tagállamában fiókteleppel rendelkező adóssal szemben e fióktelep útján fennálló követelést. Ezen rendelkezés alkalmazásában tehát adós alatt egy, az Európai Unió más tagállamában lévő hitelintézetet kell érteni, vagy olyan külföldi hitelintézetet (akár EU-ban, akár harmadik államban székhellyel rendelkezőt), amelynek az Európai Unió valamely (Magyarországtól eltérő) tagállamában lévő fióktelepével szemben keletkezett a hazai hitelintézetnek bankközi követelése.

A hazai számviteli szabályozás [250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 5. § (3) bekezdés a)-k) pontja] és az EU idevonatkozó szabályának [86/635/EGK irányelv 15. cikk (1) bekezdés] előírásaiból egyértelműen következik, hogy valamely hitelintézetnek más belföldi vagy külföldi hitelintézettel szemben pénzügyi szolgáltatásból adódóan bármilyen jogcímen keletkezett követelése – így a más hitelintézet által vezetett látra szóló vagy éven belüli lejáratú bankbetétje miatt fennálló követelése is – hitelintézettel szembeni követelésként kerül kimutatásra.

[E tekintetben kivételt képez az MNB-nél elhelyezett látra szóló vagy éven belüli lejáratú forintra vagy devizára szóló betétszámla, valamint a külön jogszabály alapján (az MNB helyett) más hitelintézet által vezetett pénzforgalmi betétszámla, mert az a betétszámla tulajdonos hitelintézet szempontjából pénzeszközként jelenik meg a számviteli nyilvántartásokban és a mérlegben (250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 2. § 3. pontja, 86/635/EGK irányelv 13. cikk (2) bekezdés).]

A számviteli előírások alapján tehát rögzíthető, hogy a külföldi hitelintézetnél vagy külföldi jegybanknál elhelyezett éven belüli vagy éven túli lejáratú bankbetétek hitelintézettel szembeni követelésként jelennek meg a számviteli nyilvántartásokban és a beszámolóban.

A Kjtv. igaz ugyan, hogy a fogalmak között csak a belföldi bankközi hitelt definiálja, de ettől függetlenül – illetve ha e fogalom nem lenne megadva, akkor is – a 7. § 14. pontjának e) alpontjában, az adóalapul szolgáló módosított mérlegfőösszeget csökkentő tételként említett „bankközi hitelből eredő, az Európai Unió más tagállamában székhellyel rendelkező adóssal szemben, vagy az Európai Unió más tagállamában fiókteleppel rendelkező adóssal szemben e fióktelep útján fennálló követelést” értelmezni kell. Az értelmezés során a hazai jogszabályokban definiált fogalmakból és a jogszabályi előírások gazdasági tartalmából kell kiindulni (ez az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényből és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény „tartalom elsődlegessége a formával szemben” alapelvéből is következik). Mivel itt a számviteli nyilvántartási adatok szolgálnak kiindulási alapul és azok a külföldi hitelintézetnél (és külföldi hitelintézet külföldön lévő hitelintézeti fióktelepénél) elhelyezett betéteket hitelintézettel szembeni követelésként mutatják be, továbbá a bankközi hitelt belföldi viszonylatban maga a Kjtv. is definiálja és a más hitelintézetnél elhelyezett betéteket is ide sorolja, így gazdasági tartalmánál fogva és a hazai jogszabályban (Kjtv-ben) definiált fogalomból levezetve megállapítható, hogy a Kjtv. 7. § 14. pontjának e) alpontjában említett – külföldi – bankközi hitelből eredő követelések magukba foglalják az EU-ban székhellyel rendelkező külföldi bankoknál, illetve az EU-ban letelepedett bankfiókoknál elhelyezett betéteket is.

Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Kjtv. 7. § 14. pontjának e) alpontjában említett, az EU-ban székhellyel, illetve fiókteleppel rendelkező adott hitelintézettel szembeni bankközi hitelekkel (beleértve a szóban forgó betéteket is) csak akkor lehet csökkenteni a „pénzügyi szervezetek különadójának” alapját,

–         ha a Kjtv. 7. § 14. pontjának i) alpontja szerint, a szóban forgó EU-ban székhellyel, illetve fiókteleppel rendelkező adott hitelintézet igazolást ad a magyar hitelintézetnek,

–         az EU-n kívüli (harmadik) országban székhellyel rendelkező hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni olyan kintlévőségek értékéről, akkor is, ha az nulla, azaz nincs ilyen kintlévősége,

–         amit a Kjtv. 7. § 14. pontjának k) alpontja felsorol (bankközi hitelek, értékpapírok, részesedések, alárendelt kölcsöntőke),

–         mivel a – harmadik országbeli intézményekkel szembeni – követelések értékét a magyar hitelintézet különadó alapját növelő tételként kell figyelembe venni, legfeljebb olyan mértékig, amilyen mértékben az EU-ban székhellyel, illetve fiókteleppel rendelkező adott hitelintézetben lévő kintlévőségek kapcsán adóalap csökkentő tételeket érvényesített a hazai hitelintézet.

Amennyiben a szóban forgó EU-ban székhellyel, illetve fiókteleppel rendelkező hitelintézetnek nincs harmadik országgal szembeni kintlévősége, de erről a Kjtv. 7. § 14. pontjának i) alpontja szerinti igazolást nem ad, akkor a hazai hitelintézet nem csökkentheti adóalapját az EU-ban székhellyel, illetve fiókteleppel rendelkező adott hitelintézettel szembeni bankközi hitelekkel (beleértve a szóban forgó betéteket is).

[Nemzetgazdasági Minisztérium 9687/2014. – NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3157081292/2014.]