Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Árengedmény nyújtásának feltételei
2006.11.08.

Archív: 2008.01.03.

Az általános forgalmi adó alapját csökkentő, utólagos árengedménynek gazdaságilag indokoltnak és alátámasztottnak kell lennie. Nem tartozik az árengedmény körébe, és nem csökkenti az adóalapot a jogról való lemondásért adott vételár-csökkentés. (1992. évi LXXIV. törvény 22 § (5) bekezdése, 1990. évi XCI. törvény 1 § (7) bekezdése)

Az első fokú adóhatóság a felperesnél az 1999-2001. évekre vonatkozóan végzett valamennyi adónem tekintetében utólagos ellenőrzést.
A vizsgált időszakban a felperes áruszállítási keretszerződést kötött telefon-rendszerek szállítására. A felperes a szerződés teljesítése során késedelembe esett, ezért a felek külön megállapodása szerint a felperes 3,5 millió USD árengedményt adott üzleti partnerének. A megállapodás azonban azt is tartalmazta, hogy az árengedmény a vevő esetleges kötbérigényeit is magában foglalja.

Az adóhatósági ellenőrzés szerint a felperes által adott engedmény nem felelt meg az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa törvény) 22 § (5) bekezdés szerinti árengedmény feltételeinek.  A hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis az adó alapját csökkenti az árcsökkentés, engedmény címén visszatérített összeg. A felperes azonban a kötbér-igényről való lemondásra tekintettel nyújtott engedményt a vevőnek, amely az Áfa törvény 8 § (1) bekezdésének a hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül. Erre tekintettel az első fokú adóhatóság az árengedmény címén történő adóalap-csökkentést nem fogadta el, és a felperes terhére 255 millió Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi adóhatóság az első fokú határozatot az indokolás kiegészítésével helyben hagyta. A másodfokú határozat megállapította, hogy létezik mennyiségi feltételek nélkül, úgynevezett piacpolitikai megfontolásból adható árengedmény. Ugyanakkor az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1 § (7) bekezdése alapján a gazdasági esemény és az elszámolt pénzmozgások valós tartalmát is vizsgálni kell. A felperes az árengedményt a vevő joglemondásának az ellenértékeként adta, tehát az első fokú adóhatóság helyes adójogi konzekvenciákat alkalmazott.

Felperes keresetében az árengedményhez kapcsolódó adókülönbözet törlését kérte. Fenntartotta álláspontját, mely szerint árengedményt adott, amelyet két részletben nyújtott üzleti partnerének.  A helyesbítő számlák kiállítása és az adó bevallása is ennek megfelelően történt. A vevőjének nem is lehettek kötbér igényei, ezért az engedmény nem lehetett a kötbérigényről való lemondás ellenértéke. A gazdasági események vizsgálatával alperes megállapíthatta volna, hogy nem történt késedelmes szolgáltatás. Az egyes teljesítések határidő csúszását vis maior helyzet okozta.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem vitás az a felperesi álláspont, hogy az árengedmény nem önálló gazdasági esemény. A perbeli esetben a felek által kötött keretszerződés az árengedmény nyújtásának a feltételeként csak a mennyiségi okot nevesítette. Az árengedmény jogcímét a felek utóbb megváltoztathatják, de annak is gazdaságilag indokoltnak kell lennie. A külön megállapodásba foglalt árengedmény feltételeként a felek a kötbér-igényről történő lemondást is megjelölték, ezzel az engedmény a jogról való lemondás ellenértékévé vált. Nem életszerű az a felperesi állítás, hogy a közel negyedmilliárd forintot kitevő engedményre vonatkozó megállapodásba tévesen került bele a kötbérigényről történő lemondás.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az első fokú bíróság nem vett figyelembe az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat, és tévesen minősítette az ügyletet.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak. Az ítélet indokolása szerint az Áfa törvény 22 § (5) bekezdése valóban lehetővé teszi utólagos árengedmény nyújtását, azonban annak gazdaságilag indokoltnak és alátámasztottnak kell lennie. Az adóhatóság az árengedmény nyújtásának a körülményeit kellően feltárta, és helyesen értékelte a gazdasági eseményt.

A Polgári Törvénykönyv szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, így az ellenértékről is szabadon dönthetnek. A felperes által kötött megállapodás magában foglalta az esetleges kötbérigényről való lemondás ellenértékét. Önmagában a megállapodás szövegezése szükségtelenné teszi annak a vizsgálatát, hogy jogosult volt-e a felperes üzleti partnere kötbérigény érvényesítésére. A szerződő felek a jogosultság fennállását kiindulópontként elfogadták, és az erről szóló lemondás ellentételezését az árengedmény részévé tették.

A Legfelsőbb Bíróság az ítéletében megállapította, hogy az ügylet megítéléséhez további bizonyítékok figyelembevétele nem volt szükséges. A felperes által ilyen formában nyújtott engedmény nem csökkenti az adóalapot, mert a jogról való lemondás adóköteles ellenértékének minősül.

(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.238/2005/8.  számú ítélete)