Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
7001/2005. (AEÉ 3.) APEH-irányelv
2005.03.16.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökének 7001/2005. (AEÉ 3.) APEH irányelve a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról

Archív: 2007.02.19.

 

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) számos helyen utal a méltányosság gyakorlására.
Az egységes jogalkalmazás érdekében a következő iránymutatást adom:

I. Általános elvek

Az Art. 1. § (6) bekezdése alapján az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Ez olyan általános érvényű alapelv, amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, azoknak minden szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi és a méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak.

A méltányosság az alapelvi rendelkezésben kettős értelemben jelenik meg. A törvény egyrészt általános eljárási normává teszi a méltányosságot, azaz a törvényi rendelkezések egységes érvényesítése során a körültekintő és "igazságos" ügyintézés követelményét.

Másrészt az adótörvények alkalmazásakor előállhat olyan helyzet, amikor az arányos adózás (anyagi jogi) alapelve csorbát szenved, ezért a törvény meghatározott feltételek mellett kifejezett méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára. Az adóhatóság ilyen méltányossági jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt a törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is a méltányosság jogával élni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy magatartása, vagy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek.

Következésképpen a méltányosság alkalmazásánál nem kizáró ok a jogszabálysértés, mivel a méltányosság gyakorlásának szükségessége általában eleve azért merül fel, mert az adózó valamely adókötelezettségét érintő szabályt megsértett.

Ugyanakkor az Art. 1. § (2) bekezdése alapján, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, az adóhatóság azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.

Az Art-ben az adóhatóság méltányossági jogköre alapvetően két területen, nevezetesen az egyes szankciók alkalmazása, és a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során érvényesül (ebből következően eltérő indokok alapján).

II. Az Art. szankciói esetében követendő méltányossági eljárás

A szankciók (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék) alkalmazása során, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó valamely adókötelezettségét nem megfelelően teljesítette, a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza. Az Art. világos és egyértelmű rendelkezéseiből, de a tényállás felderítésére és tisztázására vonatkozó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szerinti követelményből is az következik, hogy a szankciók alkalmazásánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így különösen

a.  az adózótól elvárható körültekintő magatartást,

b.  az adóhiány, (illetve egyéb mulasztás) nagyságát, keletkezésének körülményeit,

c.  az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.


Mindazokban az esetekben, ahol a törvény az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára, keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak mérlegelési jogkört, a méltányosság gyakorlása annak a hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozta, illetve az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett volna. Ide tartozik az Art. 165. § (3), 168. § (6), 171. § (1) bekezdésében, valamint a 172. § (2) és (12) bekezdéseiben szabályozott eljárás.

A méltányosság gyakorlása ezekben az esetekben történhet hivatalból vagy kérelemre is.
Az adóhatóság a szankció megállapítását indokolni köteles, amely egyben azt is jelenti, hogy ki kell térnie a méltányosságot megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is. Ennél fogva már az első fokú határozatban is sor kerülhet csökkentett mértékű bírság kiszabására, és a jogorvoslati kérelem elbírálója is csökkentheti a bírság mértékét, függetlenül attól, hogy azt az adózó kifejezetten nem kérte.
A szankciók mértékének mérséklésére irányuló kérelmet az adózó jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti intézkedés iránti kérelmében is előterjesztheti.
Az Áe. 16. § (3) bekezdése alapján a kérelmet nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni.
A kérelem tartalma szerinti elbírálásának követelményéből adódóan, az első fokú határozat közlését követően benyújtott, a szankció mértékének mérséklésénél irányadó körülményeket részletező beadvány fellebbezésnek, illetve felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül.
Ennek megfelelően a fellebbezési határidőn belül érkező ilyen jellegű kérelmeket fellebbezésként, a határidőn túl érkezett beadványokat felügyeleti intézkedés iránti kérelemként kell kezelni. (Értelemszerűen - a törvényes feltételek megléte esetén - az adóhatóság élhet a saját hatáskörben való határozatmódosítás eszközével is.)
Amennyiben az adózó "méltányossági" kérelemnek nevezett beadványában kizárólag arra, illetve a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során irányadó körülmények mellett arra is hivatkozik, hogy cselekményének vagy mulasztásának súlyához, gyakoriságához képest a szankció túlzott mértékű, illetve mulasztásának körülményeit ismerteti (tehát a szankció jogalapját vagy annak mértékét vitatja), a beadványt először a szankciót megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelemként kell elbírálni.
Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy az adóhatóság az adózót vagyoni és jövedelmi viszonyairól adatlap megküldésével nyilatkoztassa.
Miután a jogkövetkezmények alkalmazásának szabályszerűségét az eljárás minden szakaszában hivatalból is vizsgálni kell, a törvénysértő határozat módosítása abban az esetben sem mellőzhető, ha az adózó az érdemi alaphatározat elleni fellebbezési jogáról lemond, vagy kérelmét "nem fellebbezésként" kéri elbírálni.
Ilyen esetekben a fizetési kedvezmény engedélyezése iránti eljárásra csak a fenti jogorvoslati eljárás lefolytatását követően és csak a fennmaradó tartozás vonatkozásában kerülhet sor.

1. Késedelmi pótlék [Art. 165-167.§]

Az Art. 165. § (3) bekezdése szerint kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban az adóhatóság vezetője - a 165. § (4) bekezdésében foglalt korláttal - a késedelmi pótlék számításának kezdő időpontjaként az eredeti esedékességnél későbbi időpontot is megállapíthat. Miután a késedelmi pótlék felszámítására az adóhiány megállapításával és az adóbírság kiszabásával egyidejűleg kerül sor, az eljáró adóhatóságnak a kivételes méltányosság fennállását megalapozó körülményeket mérlegelnie kell.
Az e pont szerinti méltányossági jogkör gyakorlása során a döntést előkészítő szervek: az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai.
Az APEH Észak-budapesti Igazgatósága Általános főosztály feladata a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében az e pont szerinti döntés előkészítése, ilyenkor a másodfokú döntés előkészítését a Központi Hivatal Általános főosztálya látja el.

2. Önellenőrzési pótlék [Art. 168-169.§]

Az önellenőrzési pótlék kizárólag kérelemre mérsékelhető, a mérséklést megalapozó körülményeket az adózónak kell bizonyítania.
Az adóhatóságnak a bevallott és a helyesbített adó közötti eltérés keletkezésének a körülményeit kell vizsgálnia, és ennek alapján kerülhet sor az önellenőrzési pótlék mérséklésére vagy a kérelem elutasítására.
Ellentétben a fizetési kedvezmények körébe tartozó pótléktartozás mérséklésére vagy elengedésére irányuló eljárással, itt a már megfizetett - tehát tartozásnak nem minősülő - önellenőrzési pótlék is mérsékelhető.
Az e pont szerinti eljárást az ellenőrzési osztályok, felszámolási eljárás vagy végelszámolás esetén a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkettőnél a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai folytatják le.
Az APEH Észak-budapesti Igazgatósága Általános főosztály a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az e pont szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Általános főosztálya folytatja le.

3. Adóbírság [Art. 170-171. §]

Az adóbírság kiszabása során a méltányossági jogkört az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai gyakorolják.
Az Art. 77. §-ában megjelölt adózók ügyében első fokon az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános főosztálya, másodfokon a Központi Hivatal Általános főosztálya jár el.
Az adóbírság megállapítása és kiszabása során követendő eljárás részletes szabályait az APEH elnökének vonatkozó irányelve tartalmazza.

4. Mulasztási bírság (Art. 172. §)

A mulasztási bírság kiszabása során a méltányosság gyakorlása attól függően tartozik az ellenőrzési, az eljárási, az operatív, illetve a felszámolási és végelszámolási osztályok hatáskörébe, hogy eredendően melyik szabja ki a bírságot.
Amennyiben a mulasztási bírságot az ellenőrzési, az eljárási vagy az operatív osztály szabta ki, másodfokon a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai járnak el.
A felszámolási és végelszámolási osztály által kiszabott mulasztási bírság esetén másodfokon a Központi Hivatal Felszámolási és Végrehajtási főosztály jár el. Kivételt képez ez alól, amikor a mulasztási bírság és adóbírság egyidejűleg, egy határozatban került kiszabásra, ilyenkor a másodfokú eljárást a Hatósági főosztály hivatali, illetve kihelyezett hatósági osztályai folytatják le.
Az APEH Észak-budapesti Igazgatósága Általános főosztály a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az e pont szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Központi Hivatal Általános főosztálya folytatja le.
A mulasztási bírság megállapítása és kiszabása során követendő eljárás részletes szabályait az APEH elnökének vonatkozó irányelve tartalmazza.

III. A fizetési kedvezményekre (adómérséklésre, fizetési könnyítésre) irányuló kérelmek
elbírálása során követendő eljárás

A törvény külön méltányossági lehetőséget biztosít azon adózók részére, akik (amelyek) az adójogszabályokban meghatározott vagy az adóhatóság által jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen gazdasági vagy személyes okból az esedékesség időpontjáig nem vagy csak részben tudják teljesíteni.
Ezen eljárások alapja a végrehajtható okiraton (bevallás, fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóhatósági határozat, az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás) alapuló fizetési kötelezettség halasztására, részletekben történő megfizetésére, mérséklésére, illetve elengedésére, összefoglaló néven: fizetési kedvezményére irányuló kérelem.
A fizetési kedvezmény iránti kérelmek elbírálása során fel sem merül a szankciók megállapításánál irányadó körülmények vizsgálata, mivel ennek a törvény rendelkezései értelmében a jogkövetkezményt megállapító alapeljárásban már meg kellett történnie.
Az e fejezet szerinti méltányossági jogkört az igazgatóságok fizetési kedvezmények osztályai (főosztályai), másodfokon a Hivatal Felszámolási és végrehajtási főosztálya gyakorolja.
Kivételt képez ez alól az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános főosztálya kizárólagos illetékességébe tartozó adózók kérelmének elbírálása. Ezen adózóknál első fokon APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános főosztálya, másodfokon a Hivatal Általános főosztálya jár el.
Az eljárásra az az elsőfokú adóhatóság illetékes, amelynek területén

a. a magánszemély adós az adóalany-nyilvántartási adatok szerint állandó lakóhellyel, ennek hiányában ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel;

b. a nem magánszemély adós székhellyel, ennek hiányában telephellyel rendelkezik.

1. Az állami adóhatóság fizetési kedvezményre irányuló eljárása kiterjed

a. az állami adóhatósághoz tartozó adók (ideértve az adóhatóság által nyilvántartott Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapokat megillető járulékot is),

b. a magánnyugdíjpénztári tagdíj, illetve ennek szankciói (bírság, késedelmi pótlék) vonatkozásában benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek ügyintézésére (a továbbiakban - külön nevesítés hiányában - együtt: adók).

Az adók módjára behajtandó köztartozások, a megtérítésen, visszafizetésen alapuló járuléktartozások, valamint a vám- és jövedéki adótartozások vonatkozásában benyújtott kérelmek elbírálására az állami adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel, így e kérelmeket a hatáskörrel rendelkező társszerveknek kell áttenni érdemi ügyintézésre.
Mérséklés, elengedés, fizetési halasztás illetve részletfizetés engedélyezése kizárólag kérelemre történhet.

A kérelem előterjesztésére jogosult az adózó [értve ez alatt a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (illetve annak szankciói) tekintetében a munkáltatót], az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, az Art. 14. § (4) bekezdése alapján a felszámoló, a végelszámoló, az Art. 8. § szerinti adózási ügyvivő, és az Art. 9. § szerinti pénzügyi képviselő.
A végrehajtási eljárásban lefoglalt követelés kötelezettje, valamint az adótartozás megfizetésére az Art. 153.§-a alapján határozattal kötelezett személyek fizetési kedvezményi kérelem benyújtására nem jogosultak. Az e személyek által benyújtott kérelmeket az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
Amennyiben a kérelem benyújtására jogosultak nem személyesen járnak el, illetve személyesen el sem járhatnak (például a kiskorúak) az Art. 7. § (1)-(2) bekezdései szerinti képviselő terjesztheti elő a kérelmet.
A képviseleti jogosultságot az eljárás minden szakaszában vizsgálni kell. A képviseletre nem jogosult személy eljárását az Áe. 18.§ (3) bekezdése alapján vissza kell utasítani. E határozat nem érdemi határozat, így ellene fellebbezésnek nincs helye.
A képviselet részletes szabályait az adóhatóság előtti képviseletről és a meghatalmazásról szóló vonatkozó APEH irányelv tartalmazza.

2. Amennyiben a kérelemből nem állapítható meg egyértelműen annak tárgya (az adó neme, összege, a kért kedvezmény), valamint a kérelemből és a rendelkezésre álló adatokból a törvényben foglalt feltételek fennállása, a kérelmezőt rövid határidő megjelölésével hiánypótlásra kell felhívni. A hiánypótlási felhívásban figyelmeztetni kell a kérelmezőt, hogy milyen jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor, ha a hiánypótlásban foglaltaknak nem tesz eleget.
A tájékoztatási és tényállás-tisztázási kötelezettségből következően a hiánypótlási felhívásban (figyelemmel itt a hiánypótlás szükségességének okára) tájékoztatni kell a kérelmezőt a fizetési kedvezmény engedélyezésének jogszabályi feltételeiről, fel kell hívni őt a törvényi feltételek fennállását megalapozó adatok, információk szolgáltatására.
A hiánypótlási felhívást tértivevényes postai küldeménnyel kell kézbesíteni, ennek hiányában jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak.
Amennyiben a kérelmező a hiánypótlási felhívásban megjelölt határidőn belül nem nyilatkozik vagy a kért adatot nem közli, az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti [Áe. 27. § (1) bekezdése].
A törvényi feltételek fennállását megalapozó adatok közlésének elmulasztása önmagában nem alapozhatja meg az eljárás megszüntetését, ha a rendelkezésre álló adatok, vagy az eljárás során beszerzett egyéb bizonyítékok mérlegelésével a fizetési kedvezmény törvényben előírt feltételének fennállása, illetve annak hiánya a kérelmező esetében megállapítható.
Az eljárást megszüntető határozat az Áe. 62. § (1) bekezdése értelmében nem érdemi határozat, így ellene nincs helye fellebbezésnek.
A részletfizetés engedélyezésére irányuló kérelem elbírálásának nem képezi akadályát, ha a kérelmező nem jelöli meg a részletfizetés futamidejét, illetve a kért részletek összegét. Ilyen esetben - helyt adó döntésnél - az adóhatóság a rendelkezésére álló információk alapján határozza meg a törlesztőrészleteket és azok esedékességét.
Amennyiben a kérelmezőt egyéb, a kérelmével nem érintett tartozások is terhelik, - e tartozások adónemenkénti összegének megjelölése mellett - célszerű figyelmét felhívni ezen tényre, illetve a kérelem-kiegészítés lehetőségére.
Ha az adós a tartozása összegét is vitatja, a fizetési kedvezményi kérelmet a folyószámla-egyeztetés megtörténtét követően kell elbírálni.

3. A fizetési kedvezmény iránti kérelem elbírálásakor meg kell vizsgálni a folyószámlát és a bevallás-feldolgozó rendszert, hogy az adós - a fennálló tartozásai mellett - rendelkezik-e túlfizetéssel, nyújtott-e be olyan bevallást, amely visszaigényelhető adót tartalmaz, illetve a túlfizetéssel érintett adónem(ek) vonatkozásában kért-e kiutalást, vagy átvezetést a kérelemmel érintett tartozásokra.
Amennyiben az adós a túlfizetés kiutalását kérte, a fizetési kedvezményi kérelmet soron kívül indokolt elbírálni.
Amennyiben az adós visszaigényelhető adót tartalmazó bevallást nyújtott be, vagy a túlfizetés átvezetését kérte a kérelemmel érintett tartozásaira, e bevallások soron kívüli feldolgozása iránt célszerű intézkedni. Amennyiben a soron kívüli feldolgozásra nincsen lehetőség, a fizetési kedvezményi kérelmet - függetlenül attól, hogy az adós bevallását feldolgozták, illetve ellenőrzésre kiválasztották-e - úgy kell elbírálni, mintha a bevallásban foglaltak helyesek volnának, tehát csak azon tartozások vonatkozásában lehet teljesíteni a fizetési kedvezményi kérelmet, amelyek a bevallás könyvelését követően fennállnának.

4. Az érdemi döntésről szóló határozatnak az Áe. 42-44. §-aiban meghatározott alaki és tartalmi követelményeken felül tartalmaznia kell

a. a kérelem tárgyát képező tartozások adónemenkénti összegét és esedékességüket (legalább időtartammal megjelölve), a mérséklés, továbbá az engedélyezett fizetési könnyítés kezdő időpontját, részletfizetés esetén a törlesztőrészleteket és azok esedékességét, fizetési halasztás esetén a megfizetés időpontját;

b. fizetési könnyítéseknél a pótlékfizetési kötelezettségre vonatkozó döntést, ennek kezdő és végső időpontját, valamint pótlékköteles fizetési könnyítés engedélyezésekor a pótlék összegét és esedékességét,

c. a kedvezmény feltételhez kötése esetében a kedvezmény feltételeit, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést.

5. A kérelmek elbírálásánál körültekintően kell eljárni, alaposan mérlegelve a törvényben meghatározott feltételek fennállását.
Az első fokú adóhatóság a tényállás tisztázásánál jellemzően a következő bizonyítási eszközökkel élhet:

  1. adózó kérelmében előadott és okiratokkal alátámasztott jövedelmi, vagyoni, szociális körülményeivel, illetve gazdasági tevékenységével kapcsolatos adatok,

  2. a hivatalból rendelkezésre álló adatok:

    • bevallások,

    • végrehajtással kapcsolatos információk,

    • adóalanyi nyilvántartás, ezen belül különösen az adóalanyi hierarchia térkép,

    • a tartozás keletkezésével kapcsolatos előzményi iratok;

  3. egyéb okiratok:

    • cég-, ingatlan- és gépjármű-nyilvántartási adatok;

    • az adós által kitöltött és okiratokkal alátámasztott, vagyoni, szociális és jövedelmi viszonyait, illetve gazdasági tevékenységét bemutató adatlap,

    • szükség szerint a gazdálkodó szervezet főkönyvi kivonata;

  4.  

    helyszíni szemle,

     

  5. indokolt esetben környezettanulmány kérése a magánszemély (egyéni vállalkozó) adózó lakóhely szerinti polgármesteri hivatal illetékes szervétől.


6. Az adómérséklés és fizetési könnyítés folyószámlán, végrehajtói letéti számlán történő megjelentetéséről az elsőfokú adóhatóságnak kell intézkedni.

7. A kérelmek elbírálásához kapcsolódó irat- és határozatmintákat az adóigazgatási eljárás információs rendszere ("A" rendszer) tartalmazza, alkalmazása csak kivételes esetben mellőzhető.

8. A kérelem jogerős elutasítása, eljárás megszüntetése [Áe. 27.§ (1) bekezdés], vagy érvényét vesztett kedvezmény esetén a lehető legrövidebb időn belül intézkedni kell a végrehajtási eljárás megindítása (folytatása), illetve vagyoni fedezet hiánya esetén a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt.

9. A csődeljárásban, illetve a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően előterjesztett fizetési kedvezményi kérelmekre elutasító döntés kiadása indokolt, tekintettel ezen eljárások céljára és jellegére, továbbá arra, hogy ezen eljárásokban a külön jogszabályban szabályozott egyezségnek lehet helye.

III/A Adómérséklés [Art. 134.§]

1. A fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy a már - átvezetéssel, visszatartással és befizetéssel - rendezett fizetési kötelezettséget e jogszabályi rendelkezések alapján nem lehet mérsékelni.
Adót (tőketartozást) csak magánszemély kérelmező esetén lehet mérsékelni (elengedni) - a magánszemélyt terhelő járulék-, magánnyugdíjpénztári tagdíjtartozás és ennek késedelmi pótléka kivételével, melyek mérséklésére még magánszemély adós esetében sincs jogszabályi lehetőség. Jogi személyek és egyéb szervezetek ügyében a jogszabály kizárólag a szankciók (bírság, pótlék) mérséklésére (elengedésére) nyújt lehetőséget.

2. Magánszemély adózónál azt kell mérlegelni, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e.
Vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély kérelmét az abban hivatkozott indokokra figyelemmel kell elbírálni. Amennyiben a kérelmező a megélhetés súlyos veszélyeztetettségére hivatkozik, úgy az Art. 134. § (1) bekezdése, ha a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése a kérelem indoka, az Art. 134. § (3) bekezdése az irányadó. Utóbbi esetben kizárólag a pótlék- és bírságtartozás mérséklésére, illetve elengedésére van lehetőség kivételes méltányosság keretében.
Amennyiben a vállalkozási tevékenységet végző magánszemély kérelmében a megélhetés súlyos veszélyeztetettségére és a gazdálkodási tevékenysége ellehetetlenülésére egyaránt hivatkozik, előbb az Art. 134. § (3) bekezdésében megfogalmazott törvényi feltétel fennállásának, illetve hiányának a vizsgálata indokolt.
Jogi személy és egyéb szervezet esetében a kivételes méltánylást érdemlő körülmény fennállása, így különösen a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülésének veszélye a törvény szerinti indok.

2.1. A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál a vagyoni, jövedelmi és szociális helyzet feltárása elengedhetetlen.
A megélhetés súlyos veszélyére lehet következtetni akkor, ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre eső jövedelme a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegét nem haladja meg, és ezt a jövedelmi helyzetet a vagyoni és szociális körülmények is tükrözik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy méltányosság csak ilyen alacsony jövedelem esetén gyakorolható. Magasabb összegű jövedelem is megalapozhatja a méltányosság gyakorlását, amennyiben a jövedelmi és az egyéb vagyoni viszonyokat összevetve a tartozás nagyságrendjével, annak teljes összegű megfizetése a megélhetést súlyosan veszélyeztetné.
A mérlegeléskor figyelembe kell venni a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeit, a rezsi költségeket, a lakást terhelő hitel havi törlesztőrészletét, az egyéb kötelezettségek, tartozások összegét, a közös háztartáson kívül élő hozzátartozó igazolt támogatását, a tartósan fogyatékos, beteg családtag ellátásával kapcsolatos többletköltségeket.
A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének mérlegelésénél az adós és a vele közös háztartásban élők jövedelmi és vagyoni viszonyait együttesen kell figyelembe venni. A vagyoni viszonyok mérlegelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyontárgyak az átlagos életkörülményhez nélkülözhetetlen vagy az azt meghaladó körbe tartoznak-e.
A lakhatás elvesztése a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének körébe tartozik. Ezért az egyéb feltételek fennállása esetén a méltányosságot általában megalapozhatja, ha megállapítást nyer, hogy az adós és családja csak a lakhatásául szolgáló (jogos lakásigényét meg nem haladó) lakóingatlannal rendelkezik.
A mérlegelésnél indokolt figyelembe venni az elért, de nem adózott jövedelmet is (ilyen lehet pl.: nyugtaadási kötelezettség többszöri elmulasztása, amely a bevétel és ezzel a jövedelem eltitkolását valószínűsíti). Célszerű figyelmet fordítani arra is, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyokról rendelkezésre álló információk nincsenek-e feltűnő és fel nem oldható ellentétben egymással.

2.2. A gazdasági ellehetetlenülés vizsgálatánál különösen az alábbiak figyelembe vétele indokolt:

  1. az eredeti kötelezettség keletkezésének időpontja (régóta fennálló tartozás esetén az adózó mutatott-e fizetési szándékot, illetve kísérelt-e meg az adóhatóság végrehajtást),

  2. a tartozások fennállása alatt volt-e adózónak korábban mérséklési kérelme, kapott-e egyéb fizetési könnyítést,

  3. az adózó gazdasági tevékenységének eredményessége az elmúlt két év alapján (bevallási és mérlegadatok összevetése, aktív és passzív vagyon, adósminősítés),

  4. részes-e az adózó más vállalkozásokban, illetve az adótartozás keletkezése óta átadott-e ingyenesen más vállalkozás részére vagyont (ideértve az adótartozás mértékéhez képest jelentősnek tekinthető alapítványi befizetéseket, közérdekű kötelezettségvállalásokat),

  5. folyik-e az adózó ellen csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll-e,

  6. adózó kötelezettségeinek és követeléseinek összevetése alapján van-e lehetőség mérséklés esetén a gazdálkodás helyreállítására.

A gazdálkodás ellehetetlenülése komplex vizsgálatot igényel, mivel ennek törvény szerinti következménye a tevékenység megszüntetése (gazdálkodó szervezeteknél a felszámolás). A mérséklés intézménye nem a felszámolási eljárás elodázására szolgál, csak ott indokolt alkalmazni, ahol a tartozás mérséklésével a racionális gazdálkodás helyreállítható vagy elősegíthető. Következésképpen, ha a gazdálkodási tevékenység már ellehetetlenült, nincs helye a méltányosságnak.
A mérséklés indokolt, amennyiben a társaság gazdálkodása a mérsékelni kért tartozás megfizetése miatt kerülne veszélybe.
Kivételesen indokolt esetben egyéb méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén is sor kerülhet a bírság és pótléktartozás mérséklésére. Így például végelszámolás alatt álló adózók ügyében abban az esetben van helye a méltányosság gyakorlásának, ha kizárólag a késedelmi pótlék- vagy bírságtartozás megfizetése okozná a végelszámolás meghiúsulását. Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy az adós ingó és ingatlan vagyontárgyai, pénzeszközei, követelései fedezetet nyújtanak-e a tartozás részben vagy egészben történő megfizetésére. Az adós vagyoni helyzetének alapos vizsgálatára van szükség, mivel nem áll fenn a méltányosság gyakorlásának feltétele, ha a tartozás mérséklése (elengedése) következtében a végelszámolás befejezésével felosztható vagyon maradna.

3. A pótlék- és bírságtartozást érintő mérséklés feltételhez kötése az Art. 134. § (3) bekezdése értelmében csak a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyeknél, a jogi személyeknél és egyéb szervezeteknél lehetséges. A mérséklés feltételhez kötése fizetési könnyítés engedélyezésekor különösen indokolt.

III/B Fizetési könnyítés [Art. 133.§]

1. Magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, továbbá a magánnyugdíjpénztári tagdíjra, valamint a tagdíjtartozás után felszámított késedelmi pótlékra fizetési könnyítés nem engedélyezhető [Art. 133. § (3), Tbj. 56.§ (2) bekezdés].

2. Egyéb adók tekintetében fizetési könnyítés engedélyezésére az Art. 133. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén van lehetőség.
A törvény értelmében fizetési könnyítés a következő feltételek együttes megléte esetén engedélyezhető:

  1. az adósnak fizetési nehézsége áll fenn, amely miatt a tartozások azonnali vagy egyösszegű megfizetésére nem képes,

  2. a fizetési nehézség kialakulása a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

  3. a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát az adótartozás későbbi időpontban való megfizetése valószínűsíthető.

Magánszemélyek részére a fizetési nehézség felróható kialakulásának figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
Fentiek azt jelentik, hogy a fizetési könnyítés engedélyezése nem automatikus, arra csak a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor van lehetőség.

3. Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén főszabályként pótlékot kell felszámítani, de a pótlék kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető [Art. 133. § (6) bekezdés].
A mellőzés azt jelenti, hogy az adóhatóság csak a pótlékkötelezettséget vagy mentességet mérlegelheti, ennél fogva a törvényben előírtnál alacsonyabb mértékű pótlék megállapítására nincs lehetőség.
A méltánylást érdemlő körülményeket a jogszabály közelebbről nem határozza meg, de a "kivételes" szóhasználatból adódóan a pótlék felszámításának mellőzésére csak indokolt esetben, körültekintő és alapos mérlegelést követően kerülhet sor.
A pótlékmentesség kezdő időpontjának meghatározásánál kizárólag a még fel nem számított és a kérelmezővel nem közölt pótlékolási időszak vehető figyelembe.
Így a már felszámított és közölt késedelmi pótlékkal érintett időszakra pótlékmentességi kezdő időpont nem állapítható meg. Az Art. 134. §-a alapján ugyanis késedelmi pótlék tartozás mérséklésére, elengedésére csak ilyen irányú kérelem esetén van lehetőség, következésképpen erre hivatalból közvetett módon - pótlékolással érintett időszakon belüli, például eredeti esedékességgel meghatározott pótlékmentességi kezdő időpont - sem kerülhet sor.

3.1. A kérelem elbírálásakor a felszámított pótlékot a határozatban kell - az alábbiak szerint - közölni:

  1. magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén - azon tartozások vonatkozásában, melyek esedékességét a kérelem benyújtása megelőzi - a tartozások esedékességétől a kérelmet elbíráló első fokú határozat keltének napjáig (elbírálás ideje alatt történő befizetés esetén legfeljebb a befizetés napjáig), a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben,

  2. bármely adózó kérelmének teljesítése esetén a fizetési halasztás, részletfizetés időtartamára az első fokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben.
    Ezekben az esetekben a kérelemmel, illetve a fizetési könnyítést engedélyező határozattal érintett tartozást a késedelmi pótlékalap számítása során [Art. 167.§ (1) bekezdése], figyelmen kívül kell hagyni. Azonban ha a kérelmező az engedélyezett fizetési könnyítést vagy a határozatban szereplő feltételeket nem teljesíti, értelemszerűen a kedvezőbb mértékű pótlék vagy pótlékmentesség kedvezményét is elveszíti. A kedvezőbb mértékű pótlék és a pótlékmentesség kedvezményének elvesztése azt jelenti, hogy a meg nem fizetett kedvezménnyel érintett tartozás után az Art. 165. §-ában meghatározott késedelmi pótlékot kell felszámítani.

3.2. A fizetési könnyítésre irányuló kérelmek elutasításakor a határozatban nem kell közölni a késedelmi pótlékot, ha a kérelmet jogi személy, egyéb szervezet, illetve magánszemély az esedékesség időpontja után nyújtotta be. Ilyenkor az Art. 165.§-ában meghatározott késedelmi pótlék az általános szabályok szerint kerül felszámításra és közlésre.

4. Az adótartozások beszedése eredményességének érdekében a fizetési könnyítés engedélyezését jelentősebb összegű adótartozásra, továbbá ha az adós fizetési fegyelme általában nem megfelelő, és a tartozás fedezete a már foganatosított végrehajtási cselekmények útján nem biztosított, célszerű biztosíték (zálogjog, óvadék, kezesség, bankgarancia stb.) nyújtásához kötni. A tartozás fedezetének biztosítására különösen tekintettel kell lenni a végelszámolás alatt álló adósok esetében.

4.1. A fizetési kedvezmény megadásához az adóhatóság különböző feltételeket szabhat.
Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése a kedvezményt megszünteti és a tartozást járulékaival együtt esedékessé teszi.
A határozatban feltételként lehet kikötni a kedvezmény elvesztését, ha

  1. a kérelmező a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb (folyó) adófizetési kötelezettségeit, illetve adókötelezettségeit (pl. bevallások benyújtása) nem teljesíti,

  2. a fizetési könnyítés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek, biztosítékok (kezesség, zálogjog, jelzálogjog) eredeti funkciójuk betöltésére alkalmatlanná válnak, és kérelmező az adóhatóság felhívása ellenére határidőben pótlásukról nem gondoskodik,

  3. kérelmezővel szemben csőd- vagy felszámolási eljárás indul.

Felfüggesztő feltétel (előfeltétel) esetén a kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé.
A határozatban a teljesítési határidő kitűzésével ilyen feltételként lehet például kikötni:

  • az adótartozás egy részének megfizetését,

  • megfelelő biztosíték (kezesség, zálog, jelzálog) adását.

Indokolt esetben a kedvezmény feltételeként lehet meghatározni, hogy az adózó a kedvezmény időtartama alatti, őt megillető támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést) nem kiutalni, hanem átvezetni kéri a kedvezménnyel érintett tartozásaira, még abban az esetben is, ha ezzel a fizetési könnyítést az engedélyezettnél korábban teljesíti.

5. A törvény speciális rendelkezése, valamint a kérelmezők eltérő sajátosságaira való tekintettel a magánszemélyek kérelmének az elbírálására vonatkozó iránymutatást a III/B/a fejezet, a nem magánszemélyekkel kapcsolatos szabályokat pedig a III/B/b fejezet tartalmazza.

III/B/a Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése magánszemélyeknek

1. A magánszemélyek részére fizetési halasztás, részletfizetés akkor engedélyezhető, ha

  1. a fizetési nehézség a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható [Art. 133.§ (1) bekezdésének a) pontja] és

  2. fizetési nehézsége átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető [Art. 133.§ (1) bekezdésének b) pontja].

A kérelem az a)-b) pontban foglaltak együttes fennállása esetén teljesíthető.
Az a) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a fizetési nehézség átmeneti jellegű és a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent [Art. 133.§ (4) bekezdése].
Utóbbi esetben azt kell vizsgálni, hogy a kérelmező családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeihez mérve a tartozás azonnali vagy egyösszegű megfizetése mennyiben jelent aránytalanul súlyos megterhelést. A tartozás összege és a körülmények objektív összehasonlításának eredményéből lehet megállapítani az aránytalanul súlyos megterhelés fennállását, illetve annak hiányát.

2. A felróhatóság a kérelmező magatartásának, motivációjának, illetve a körülmények konkrét ismerete alapján mérlegelhető.
A felróhatóság megállapításánál általában az alábbi okok vehetők figyelembe:

  • a mindennapi életvitelhez szükséges kiadásokat meghaladó, indokolatlan költekezés,

  • általános forgalmiadó-tartozásra vonatkozó kérelemnél, ha az ellenérték kiegyenlítése következtében az előzetesen felszámított általános forgalmi adó a kérelmező rendelkezésére állt, de azt nem adófizetési kötelezettségének teljesítésére használta fel.

A b) pontban foglaltak szerint a fizetési könnyítés engedélyezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a tartozás megfizetése az engedélyezett későbbi időpontban is biztosított legyen. Így a fizetési nehézség felróhatóságának hiányában, vagy szociális rászorultság esetén sem engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a tartozás kiegyenlítésére a jövőben sincs reális esély.

3. Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó vonatkozásában benyújtott fizetési könnyítési kérelmek elbírálása során ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyeket az egyéb fizetési könnyítési ügyekben. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, ha az ilyen kérelem benyújtója e jövedelmet lakáscélra kívánja felhasználni.
E kérelmek elbírálásakor is elsősorban azt kell tehát vizsgálni, hogy

  1. a kérelmezőnek áll-e fenn fizetési nehézsége,

  2. a fizetési nehézség kialakulásában a felróhatósága megállapítható-e,

  3. a fennálló fizetési nehézség átmeneti-e.

Ezekkel összefüggésben vizsgálni célszerű, hogy az adós az ingatlanértékesítésből származó bevételét már ténylegesen felhasználta-e vagy az még rendelkezésére áll. Figyelemmel kell lenni továbbá a kérelmező vagyoni és jövedelmi körülményeire is, hiszen nyilvánvalóan nem állapítható meg a fizetési nehézség fennállása, ha az adós az esetleg már ténylegesen (de még nem igazoltan) lakáscélra felhasznált bevétel összegén túl rendelkezik olyan forrásokkal (jövedelem, készpénz), amelyek az adó megfizetését lehetővé tennék.
Vizsgálat tárgyává tehető továbbá az is, hogy az adós tett-e már lépéseket a lakáscélú felhasználás érdekében. Ha ugyanis a kérelmező még ennek érdekében semmit sem tett (nem kötött előszerződést vagy adásvételi szerződést, nem vásárolt építési telket, nem kezdett építkezésbe, stb.), a fizetési könnyítési kérelem ilyen indokkal nem teljesíthető, hiszen ez esetben fizetési nehézségről nincs szó, csak a fizetési szándék, készség hiányáról.
Azon adósoknál, akik a jövedelem lakáscélú felhasználásának érdekében a szükséges intézkedéseket már megtették, azt kell vizsgálni, hogy az azonnali vagy egyösszegű megfizetés családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeikre is tekintettel jelent-e aránytalanul súlyos megterhelést. Általában nem indokolt például a fizetési könnyítés engedélyezés, ha az az adós, aki a lakhatását szolgáló ingatlanon kívül egyéb ingatlanokkal is rendelkezik, az adó megfizetése helyett egy újabb ingatlan későbbi megszerzésére hivatkozással nyújt be kérelmet. Megállapítható viszont az aránytalanul súlyos megterhelés, ha az adósnak - a fizetési könnyítési kérelem elutasítása esetén - a tartozás megfizetéséhez olyan vagyontárgyait kellene értékesítenie, amelyek a mindennapi megélhetéshez nem nélkülözhetetlenek ugyan, azonban meglétük és fenntartásuk nem tekinthető luxus jellegűnek.

III/B/b Fizetési könnyítés engedélyezése nem magánszemélyeknek

Nem magánszemély részére fizetési könnyítés akkor engedélyezhető, ha a fizetési nehézség

  1. a kérelmezőnek nem róható fel vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

  2. átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

A kérelem az a)-b) pontokban foglalt feltételek együttes fennállása esetén teljesíthető.
Az a) pont szerinti felróhatóság, illetve annak hiánya csak az okok és a kérelmező (illetve vezető tisztségviselői, képviselői) magatartásának, illetve motivációjának konkrét ismerete alapján állapítható meg.
Általában fennáll a törvényben foglalt feltétel, ha

  • vis maior vagy harmadik személy károkozása folytán keletkezett kárt a biztosító vagy a kárt okozó a kérelmező adófizetési kötelezettségének esedékességéig nem térítette meg,

  • kérelmező követeléseinek behajtásához szükséges intézkedéseket (végrehajtás, felszámolás kezdeményezése) megtette.

Általában nem teljesíthető a kérelem, ha

  • az adótartozás esedékességének időpontjában vagy azt követően a tartozás pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, de azt a kérelmező más - nem méltányolható (pl.: átlagon felüli jövedelem kiáramlás, osztalék, reprezentáció) - célra fordította,

  • a kérelmező követeléseinek behajtása, kárigényének érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket nem tette meg,

  • a fizetési nehézség más részére történő ideiglenesen vagy véglegesen átadott pénz, vagy a gazdálkodásból történő egyéb vagyonkivonás következménye.

A b) pont szerinti feltételnél a fizetési nehézség általában akkor tekinthető átmeneti jellegűnek, ha a tartozások és követelések, valamint az éves tervezett eredmény és a vagyoni helyzet egybevetése alapján a fizetési nehézség megszüntetése reálisan várható.
A fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése nem szolgálhat alapul hitelhelyettesítő pénzeszközként, továbbá a fizetőképtelenség következményeinek elodázására.

III/C A jogorvoslati eljárás

1. A fizetési kedvezményi kérelmek elbírálására indult eljárásokban a kérelmezőt ugyanazok a rendes jogorvoslatok (valamint a felügyeleti intézkedés megtételére irányuló kérelem) illetik meg, mint az egyéb eljárásokban. Bírósági felülvizsgálatnak kizárólag a mérséklés tárgyában hozott jogerős másodfokú határozat ellen van helye.

2. Amennyiben a kérelmező a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően az elsőfokú adóhatóságon fellebbezést nyújt be, - a saját hatáskörben történő módosítás kivételével - azt, a vonatkozó iratokkal együtt a Központi Hivatal Felszámolási és Végrehajtási főosztályának, illetve illetékességi területén a Központi Hivatal Általános főosztályának kell megküldeni. A másodfokú adóhatóság az ilyen fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
Ha az elkésetten benyújtott fellebbezésben, illetve azzal egyidejűleg a kérelmező a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemmel is él, az igazolási kérelmet az elsőfokú adóhatóság bírálja el. Amennyiben az igazolási kérelmet az elsőfokú adóhatóság elfogadja, e tényről a kérelmezőt elegendő levélben értesíteni; ilyen esetben a fellebbezést határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Az igazolási kérelem elutasításáról határozatban kell rendelkezni, mely határozat ellen fellebbezésnek van helye.

3. A fellebbezésben lehetőség van olyan új körülmények előadására is, amelyek az elsőfokú eljárás során nem kerültek értékelésre.

III/D Az adótartozás megfizetésére kötelezett személyek [Art. 35.§ (2) bekezdése]
fizetési kedvezményi kérelmeinek kezelése

Az Art. 35.§ (2) bekezdése alapján az adótartozás megfizetésére kötelezett személyek által benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek elbírálása a kötelezettek lakóhelye, székhelye szerinti elsőfokú adóhatóság illetékességébe tartozik.
Az e személyek által benyújtott kérelmek elbírálása során az előzőekben leírtak megfelelően alkalmazandók - az alábbi eltérésekkel.
Esetükben engedélyezhető fizetési könnyítés azon tartozásokra is, melyeknél a jogszabály az adózó által benyújtott kérelem teljesíthetőségét kizárta, így a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, valamint a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, illetőleg a magánnyugdíjpénztári tagdíjtartozásra és az ezután felszámított késedelmi pótlékra. Ennek az az indoka, hogy a jogalkotó célja a tilalmak beépítésével az volt, hogy a munkáltató és az egyéb kifizető az általa a munkavállalótól levont adó és járulék összegét ne használhassa fel saját céljaira, az ilyen jogellenes kifizetői magatartás ugyanis nem méltányolható. Azzal azonban, hogy a kötelezésre sor került, e tartozások levont jellege (a kötelezett vonatkozásában) megszűnt, hiszen nem a fizetésre kötelezett, hanem az eredeti adós volt a kifizető.
Járuléktartozás mérséklésére (elengedésére) a fizetésre kötelezett magánszemélyek esetén sem kerülhet sor, mivel e tartozások mérséklése vonatkozásában az adó és a járulék közötti különbségtétel indokát a kötelezés ténye nem befolyásolja.
Az Art. 35.§ (2) bekezdésének b) vagy d)-i) pontjai alapján az adótartozás megfizetésére kötelezett személy részére engedélyezett fizetési könnyítés és mérséklés sem a kötelezett, sem az adózó folyószámláján nem könyvelhető, annak nyilvántartásáról egyéb módon kell gondoskodni.

III/E Adatlapok

1. Amennyiben a fizetési kedvezményi kérelem elbírálásához nem áll rendelkezésre elegendő információ, az adóhatóság a vagyoni, jövedelmi, gazdálkodási és szociális adatok megismerése végett - hiánypótlás keretében - az adóst adatlap kitöltésére is felhívhatja.

2. Ilyen esetben az adóst, valamint (amennyiben az adatkérés a vele együtt élő közeli hozzátartozókat is érinti) az egyéb személyeket tájékoztatni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes, és annak célja a fizetési kedvezményi kérelem elbírálásához szükséges tényállás megállapítása, továbbá az adatlapon kérni kell az érintett személyek kifejezett hozzájárulását az adatkezeléshez. A kérelmezőt arról is tájékoztatni kell, hogy az adatok közlésének megtagadása vagy elmulasztása esetén a kérelem a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján bírálandó el.

3. A gyors, hatékony és egyszerű eljárás követelményének megvalósítása érdekében célszerű a kérelmező részére a személye (magánszemély, gazdálkodó szervezet) és a kérelem tárgya (fizetési könnyítés, mérséklés, "vegyes" kérelem) alapján kialakított tartalmú adatlapot kiküldeni.
A lehetséges adatlapok mintáját az I-VI. mellékletek tartalmazzák. E minták adattartalma szükség szerint az adóhatóság által megváltoztatható.

IV.

Az irányelv a kihirdetéssel lép hatályba, ezzel egyidejűleg a 7004/2000. (AEÉ 8.) APEH irányelv és az azt módosító 7002/2001. (AEÉ 4.) APEH irányelv, valamint a 7006/2001. (AEÉ 8.). APEH irányelv hatályát veszti.