Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
A továbbértékesítési cél értelmezése a különbözet szerinti adózási rendet választó adóalanyok körében
2007.04.18.
[Áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 15. pont; 62. §]

Archív: 2017.09.28.

A különbözet szerinti adózás alkalmazásának feltétele, hogy az adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa‑törvény) 62. §-ában meghatározott személytől továbbértékesítési célzattal vegye át a terméket. Az Áfa-törvény 13. § (1) bekezdésének 15. pontja értelmében e törvény alkalmazásában továbbértékesítési cél a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli, 6. § szerinti értékesítése, melynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. A szolgáltatás igénybevétele akkor minősül továbbértékesítési célúnak, ha annak továbbnyújtása döntő és nélkülözhetetlen a vállalt tevékenység ellátásához.

Ha a terméket a beszerzés és a továbbértékesítés közötti időszakban saját használatba veszik, vagy bérbeadás útján hasznosítják, úgy nem valósul meg a törvényben definiált továbbértékesítési cél, így a különbözet szerinti adózás egyik lényeges feltétele nem teljesül. Ez már önmagában is elég a különbözet szerinti adózás alkalmazhatóságának kizárásához, amire még ráerősít az a tény, hogy a bérbeadással hasznosított termék használati értéke a beszerzéskori értéktől – a definícióban szereplő szokásos kereskedelmi értékváltozáshoz képest – lényeges eltérést mutat.

Ennek megfelelően a különbözet szerinti adózást választó adóalany által beszerzett terméknek a bérbeadást követő továbbértékesítése során az általános szabályokat kell alkalmazni, azaz az adóalany ezen értékesítése esetén a különbözet szerinti adózásra nincs lehetőség.

(PM Forgalmi Adók, Vám és Jövedéki Főosztály:2507/1/2007; APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály: 8990569291)