Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Tájékoztató az illetékbélyeg bizonylatolásáról
2003.06.16.
[Az AEÉ 2002. évi 10. számában 9. pont alatt megjelent iránymutatás módosítása]

Archív: 2017.09.28.

Az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 2002. évi 10. számában 93. pont alatt jelent meg szakmai iránymutatás az illetékbélyeg bizonylatolásáról, amely csak az általános forgalmi adó szerinti kötelezettséget érintette. E szerint az illetékbélyeg árusítása nem minősül az 1992. évi LXXIV. törvény (áfa törvény) 5.§-a alapján gazdasági tevékenységnek, hiszen a vám, adó és illeték befizetés ellenében áfa törvény szerinti szolgáltatásnyújtás nem történik. A köztartozások beszedése tehát nem tartozik az áfa törvény hatálya alá. Tekintettel arra, hogy a vám- adó és illeték az áfa törvény szerint nem minősül szolgáltatás ellenértékének, az ilyen címen befizetett összegekről nem kell az áfa törvény szerinti nyugtát kiállítani. Önmagában azonban az a tény, hogy a köztartozások nem tartoznak az áfa hatálya alá, nem jelenti azt, hogy a számviteli törvény szabályait ne kellene alkalmazni az illetékbélyeg árusítása esetén is.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján a gazdálkodónak a gazdasági eseményekről számviteli bizonylatot kell kiállítani. Az utóbb hivatkozott törvény 166. §-a szerint a számviteli bizonylat tartalmi követelményének a számla is megfelel. Ezért nem kifogásolható, ha az illetékbélyeg árusítása esetén számlát bocsátanak ki. E számlán azonban az adóalap adóösszeg rovat nem tartalmazhat adatot és a bizonylatra az „áfa hatályán kívüli értékesítés” kitételt célszerű rávezetni.

Természetesen annak sincs akadálya, ha a gazdálkodó a vevőnek a bizonylat kiállítására utaló kérése esetén nem számla elnevezésű, de a számviteli bizonylat kellékeinek mindenben megfelelő, a vevő azonosító adatait is tartalmazó bizonylat kiállítása mellett dönt.

A jövedelemadó törvények egyéb szabályainak való megfelelés esetén a szóban forgó bizonylat alapján a költségelszámolásnak nincs akadálya.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt) 166.§ (1) bekezdése szerint számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, számlát helyettesítő okmány, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, és amely rendelkezik a törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi kelékekkel.

A konkrét esetben a külső bizonylat az illetékbélyeg beszerzését igazolja, de ennek alapján költség még nem számolható el, hiszen ezzel a vállalkozás vagyona még nem csökkent (az illetékbélyeg része a vállalkozás eszközeinek).

A költségelszámolás a gazdálkodó által kiállított belső bizonylat alapján történhet meg, akkor, ha az illetékbélyeget (mint eszközt) az adózó felhasználja.