Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Az előzetesen felszámított adó tételes elkülönítése után az el nem különíthető rész arányosítása
2007.02.05.
[Áfatörvény 38. § (1) és (2) bekezdés, 3. számú melléklet I. rész]

Archív: 2017.09.28.

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) 38. § (1) bekezdése szerint az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés). A 38. § (3) bekezdése szerint, ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végez, és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a termékértékesítéshez és a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített előzetesen felszámított adó összegét, azaz a beszerzést terhelő adót az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre. Az arányosítás szabályait a 3. számú melléklet I. része tartalmazza.

Az arányosítás során el kell határolni a megosztásra váró előzetesen felszámított adó fogalmát, amelybe csak a tételesen el nem különíthető beszerzések áfatartalmát lehet bevonni – vagyis a „mit kell arányosítani” kérdését – az ezen áfaösszeg arányosításához alkalmazandó, ellenérték (adót nem tartalmazó bevétel) fogalmától, amelybe az Áfa-törvény 3. számú melléklet szabályai szerint az adóalany összes adóköteles és tárgyi mentes tevékenységéből származó ellenérték beleszámít – vagyis, attól a kérdéstől, hogy az előzőleg említett összeget „hogyan, mihez viszonyítva, mi alapján kell arányosítani”. Az áfa-arányosítás szabályai szerint a tételesen el nem különíthető beszerzést terhelő áfa csak olyan hányadban vonható le, amilyen részt az adóalany összes adóköteles és tárgyi mentes ellenértékéből az összes adóköteles ellenérték képvisel.

Az Áfa-törvény értelmében első lépésként az arányosításba esetlegesen bevonható előzetesen felszámított adót kell meghatározni a tételes elkülönítés szabályainak alkalmazásával. Csak akkor lehet arányosítani, ha a tételes elkülönítés nem lehetséges maradéktalanul, és természetesen csak az el nem különíthető beszerzések áfája tekintetében. Ha vannak olyan beszerzések, amelyekről egyértelműen eldönthető, hogy tételesen milyen (adólevonásra jogosító, vagy nem jogosító) tevékenységhez kapcsolódnak, akkor azok adótartalmát nem lehet bevonni az arányosításba: e minősítésnek megfelelően eleve levonhatóként vagy le nem vonhatóként kell kezelni. A fennmaradó beszerzésekben áthárított áfára vonatkozóan - amelyeket nem lehet elkülöníteni - az arányosítást alkalmazni kell. Az arányosítás tehát egymás mellett él a tételes elkülönítéssel.

Második lépésként – miután az adóalany meghatározta, hogy milyen beszerzések előzetesen felszámított áfatartalmára kell alkalmazni az arányosítást, („mit kell bevonni az arányosításba”) - az arányosítást a 3. számú melléklet szabályai szerint kell elvégezni. A 3. számú melléklet tehát csak arról rendelkezik, hogy az előző lépésben (a 38. § (1) és (3) bekezdése alapján meghatározott) tételesen el nem különíthető áfát milyen módszerrel kell megosztani, hogyan kell az arányosítást elvégezni. Az arányosítás során az adóalany által teljesített valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértéket (valamint az ahhoz kapcsolódó költségvetési és egyéb támogatást) szerepeltetni kell, nem csupán azokból a szolgáltatásokból, értékesítésekből származó ellenértéket, amelyhez az arányosításba bevonható, tételesen el nem különíthető beszerzések kapcsolódnak. A valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértékbe – adólevonásra jogosító ellenértékként - beletartozik a termékexportból és a Közösségen belüli termékértékesítésből származó ellenérték is, így ezeket is be kell vonni a képletbe.

Ha az adóalanynak pl. három telephelye van, és csak az egyik telephelye teljesít olyan adóköteles és adómentes értékesítést, amelyekhez kapcsolódó beszerzések áfa tartalma nem különíthető el, akkor az előzetes áfa arányosítását az előbb ismertetett rendelkezésből következően csak a szóban forgó telephely vonatkozásában kell elvégezni, a másik két telephely beszerzéseinek áfatartalmát nem lehet az arányosításba bevonni (mivel az tételesen elkülöníthető), hanem az általános szabályok szerint levonhatóként, illetve le nem vonhatóként kell kezelni. A „maradék”, a tételesen el nem különíthető beszerzések adótartalmának arányosítása során azonban a 3. számú melléklet szerinti képletben a másik két telephelyen folytatott tevékenységhez kapcsolódó ellenértéket is szerepeltetni kell, mivel a 3. számú melléklet úgy rendelkezik, hogy az adóalany összes ellenértékét figyelembe kell venni. Egy adóalanyról lévén szó, az adóalanynak az arány számításánál az összes általa teljesített ügylet ellenértékét számításba kell vennie. Összegzésként megállapítható, hogy az arányosítás során a levonási hányad számlálójában és nevezőjében az adóalany gazdasági tevékenységéből származó összes ellenértékét, és nem csak az elkülönítéssel meghatározottat kell figyelembe venni, majd az így megállapított levonási hányadot kell alkalmazni az arányosításba bevont, a tételesen el nem különíthető előzetesen felszámított adó tekintetében. 

(APEH Ügyfélkapcsolati és tájékoztatási főosztály 8990164566, Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 18.814/2006.)