Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Tájékoztató az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályokról
2007.12.18.

Archív: 2018.01.01.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: új áfatörvény) XV. fejezete rendezi az utazásszervezési szolgáltatás nyújtására vonatkozó különleges áfa-szabályokat.

Az árrés-adózás alá eső utazásszervezési szolgáltatást 2008. január 1-től már nem csak utazási iroda, hanem az új áfatörvény 206. § (1) bekezdés a) pontja alapján minden olyan adóalany nyújtja, aki (amely) saját nevében utasnak nyújt olyan szolgáltatást, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás, és idegenvezetés) szükséges. A korábbiakkal ellentétben az utazásszervezési árrés-adózás már nem csak utazási csomagra vonatkozóan alkalmazandó, hanem bármely – akár egy komponensű – olyan szolgáltatásra is, amelyet utazásszervező nyújt utasnak, ideértve a 24 órát meg nem haladó utazásszervezési szolgáltatást, illetve az olyan szolgáltatást is, amely éjszakai szálláshelyadást nem tartalmaz.

További fontos új szabály, hogy az utazásszervezésre vonatkozó árrés-adózás 2008. január 1-től kötelezően alkalmazandó minden olyan szolgáltatás vonatkozásában, amely utazásszervezési szolgáltatásnak minősül, azaz, ha bármely adóalany ilyen szolgáltatást nyújt utasnak – függetlenül attól, hogy az utazásszervezés adott esetben a főtevékenysége, vagy azt csak eseti jelleggel végzi – nem a normál szabályokat, hanem az utazásszervezési árrés-adózási szabályokat kell alkalmaznia.

Az utazásszervezési tevékenység esetén az adóalap az utazásszervező árrése, amely az utas által térítendő összegnek és az utazásszervező adóalany által más adóalanytól igénybevett szolgáltatás adót is tartalmazó összegének a különbözete. Adózás értelemszerűen csak pozitív árrés esetén merülhet föl, azaz, ha az árrés negatív, akkor árrésként nulla összeget kell figyelembe venni, így ekkor adófizetési kötelezettség nem keletkezik. Abban az esetben azonban, ha az árrés pozitív, akkor ez az árrés adóalapot képez, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adót rászámolva kell megállapítani.

Tekintettel arra, hogy az új áfatörvénynek nincsen olyan – az általános szabályoktól eltérő – rendelkezése, amely szerint az utas felé kiállított számlán az utazásszervező nem tüntethet föl adómértéket és adóösszeget, így 2008. január 1-től az utazásszervező a számlázás során az általános szabályok szerint köteles eljárni, azaz a számlában az adóalapot (tehát az árrést) és az arra jutó áthárított adó összegét is föl kell tüntetnie. Az utas az utazásszervező adóalany által áthárított adót előzetesen felszámított adóként veheti figyelembe, így amennyiben az adólevonás feltételei fennállnak, akkor levonható adóként kezelheti. Fontos szabály ugyanakkor, hogy az utazásszervező nem jogosult a más adóalanyoktól igénybevett szolgáltatások árában foglalt áfa levonására az új áfatörvény 212. §-a alapján.

Ha előlegfizetés történik, akkor az előleget úgy kell tekinteni, mint amely az utazásszervező által számított árréshez viszonyítottan az adó arányos összegét is tartalmazza.

Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett.

2008. január 1-től kezdődően továbbra is adómentes az utazásszervező által nyújtott azon utazásszervezési szolgáltatás, amely a Közösség területén kívül, tehát harmadik országban teljesül.

Az árrést 2008. január 1-től minden esetben utanként kell megállapítani. A 2007-ben önálló pozíciószámon nyilvántartott – még le nem zárt – utakat az adóalany köteles 2007. december 31. napjával lezárni, és a lezárás során megállapított árrésre vonatkozó adót a bevallásába beállítani (új áfatörvény 269. § (6) bekezdés). Az árrés megállapításánál a bevallás benyújtásáig beérkezett szolgáltatói számlák természetesen figyelembe vehetők. Amennyiben ezt követően még érkeznek olyan szolgáltatói számlák, amelyek ezen, önálló pozíció számon nyilvántartott utakhoz kapcsolódnak, akkor ezen számlák figyelembe vételével a 2007. december 31-i lezárás során megállapított adó utóbb korrigálható. 

Megjegyzendő továbbá, hogy függetlenül attól a ténytől, hogy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó árrés-adózás ilyen tevékenység folytatása esetén kötelezően alkalmazandó, figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 22. § (1) bekezdés d) pontja alapján az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy az adómegállapítás melyik különleges módját alkalmazza. Az Art. 22. § (2) bekezdése értelmében ezt a nyilatkozatot az adóalany a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig jogosult megváltoztatni.

Mindezek alapján – függetlenül attól, hogy az utazásszervezési árrés-adózás alkalmazása nem az adóalany választásán alapul – annak tényéről, hogy ilyen tevékenységet és ehhez kapcsolódóan utazásszervezési árrés-adózást alkalmaz, az adóalany köteles nyilatkozni az adóhatóság felé, amely nyilatkozatot az utazásszervezési tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg kell megtenni.

Az az adóalany, aki (amely) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény XVI. fejezete szerinti idegenforgalmi különös adózási mód alkalmazását korábban már bejelentette az adóhatóság felé, annak az utazásszervezési árrés-adózás alkalmazását 2007. december 31-ig bejelentenie nem szükséges.