Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Az Áfatörvény 36. § (5) bekezdésének és az Art. önellenőrzésre vonatkozó szabályainak összefüggése
2007.11.08.

Archív: 2018.01.01.

[Az Áfatörvény 36. § (5) bekezdéséhez és az Art. 49. §-ához]

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa-törvény) 36. § (5) bekezdése szerint az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adó-megállapítási időszakban is érvényesíthető a levonási jog megnyílásakor hatályos előírások alapján. Minden ügylet után áfalevonási joggal csak egyszer lehet élni.

Kérdésként merül föl, hogy amennyiben az adóalany valamely okból nem élt adólevonási jogával az adólevonási jog megnyílására vonatkozó adó-megállapítási időszakban, akár azért, mert akkor nem állt rendelkezésére az Áfa-törvény 35. §-ában az adólevonás tárgyi feltételeként nevesített bizonylat, akár egyéb ok miatt, van-e lehetőség arra, hogy az adóalany az adólevonási jog érvényesítésére tekintettel önellenőrizhesse azt az adó-megállapítási időszakot, amelyben az adólevonási joga ténylegesen megnyílt, illetve ezen adó-megállapítási időszakot követő más (elévülési időn belüli) adó-megállapítási időszakot, vagy abban az esetben, ha az adóalany nem élt az adólevonási jogával annak megnyíltakor, akkor őt úgy kell-e tekinteni, mint aki (amely) az adólevonási jognak az érintett adó-megállapítási időszakban való gyakorlásáról lemondott, és arra a továbbiakban csak – a választása szerinti – jövőbeni (elévülési időn belüli) adó-megállapítási időszakban kerülhet sor.

Az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdésének szabálya nem zárja ki az önellenőrzés lehetőségét. Azaz abban az esetben, ha az áfa-alany nem él az adólevonási jogával abban az adó-megállapítási időszakban, amelyikben az megnyílt – függetlenül attól, hogy az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdése alapján megengedett, hogy az adóalany az adólevonási jogát elévülési időn belül a jog megnyíltának adó-megállapítási időszakát követően bármikor gyakorolhassa – az adóalanynak lehetősége van a későbbiekben úgy dönteni, hogy a korábban megnyílt adólevonási jog gyakorlása okán akár az eredeti (azaz az adólevonási jog megnyílására vonatkozó adó-megállapítási) időszakot, akár az azt követő bármely időszakot önellenőrizze, feltéve, hogy az önellenőrizni kívánt adó-megállapítási időszak nem minősül adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszaknak.

Az adóalany adólevonási joga ugyanis az eredeti időpontban megnyílt, az adóalany pusztán annak gyakorlásától tekintett el meghatározott oknál fogva. Ilyen indok lehet például az elkésett bizonylat esete is. Elkésett bizonylat esetén ugyanis az adóalany – függetlenül attól, hogy az adólevonási joga az Áfa-törvény rendelkezései alapján anyagi jogi értelemben megnyílt – jogos fenntartással élve jellemzően nem él adólevonási jogával, hiszen az adólevonási jog tárgyi feltételeként előírt bizonylat nem áll rendelkezésre, így egy esetleges adóhatósági ellenőrzés nála az adólevonás jogosultatlanságát állapíthatja meg. Ebben az esetben az adóalany az adólevonási jog gyakorlásával biztonsággal majd csak a bizonylat birtokában élhet, ugyanakkor vitathatatlan, hogy ettől függetlenül az adólevonási joga már korábban megnyílt. Éppen ezért elkésett bizonylat esetén semmiképpen sem vitatható el az adóalanytól az adólevonási jog gyakorlása okán eszközölt önellenőrzés lehetősége az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdésének szabályára hivatkozva.

Az adólevonási jog gyakorlására tekintettel végzett önellenőrzés lehetősége abban az esetben sem tiltott, ha az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele rendelkezésre állt ugyan, de az adóalany valamely egyéb okból kifolyólag (pl. figyelmetlenség, rendszerbeli hiba) nem élt adólevonási jogával. Az adólevonási jog ilyen esetben is megnyílt anyagi jogi értelemben, pusztán ezt a jogát az adóalany nem érvényesítette.

[Egy olyan jogértelmezés, amely szerint az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdése és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 49. §-a alapján az adólevonási jog gyakorlásának érvényesítése miatt azt az adó-megállapítási időszakot, amelyben az adólevonási jog ténylegesen megnyílt (esetleg ezen adó-megállapítási időszakot elévülési időn belül követő más időszakot) az adózó nem önellenőrizhetné, közvetve az adóalany adólevonási jogának megnyílását is vitatná.]

Az adólevonás összetett jellegű jogintézmény. Az Áfa-törvény szabályai alapján az adólevonásnak több összetevője, feltétele van.

Az Áfa-törvény 36. § (1) bekezdése határozza meg az adólevonási jog keletkezését, amely az ügylet típusától függően keletkezhet a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon, vámhatósági határozat alapján teljesített befizetés napján, a vámhatósági határozat közlésének napján, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában, az új közlekedési eszköz értékesítésének napján vagy a közvetett vámjogi képviselő adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontjában.

Az adólevonási jog keletkezésén túl azonban az adólevonás gyakorlásához további, a levonási jog gyakorlására előírt feltételek fennállása szükséges. Ilyen például az Áfa-törvény 35. §-ában meghatározott tárgyi feltétel. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az Áfa-törvény 35. §-a nem befolyásolja az adólevonási jog keletkezését, hanem pusztán a levonási jog gyakorolhatóságára vonatkozóan állapít meg bizonyos követelményeket.

Az adólevonási jog anyagi jogi értelemben az Áfa-törvény 32. §-ában foglalt mértékben és tartalommal, az Áfa-törvény 36. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban keletkezik, más kérdés, hogy annak gyakorlása esetleg valamilyen akadályba ütközik, vagy adott esetben az adóalany valamely okból az adólevonás gyakorlásától annak megnyílásakor eltekint.

Az Art. 49. § (1) bekezdése alapján az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot az adózó helyesbítheti. Az Art. 49. § (1) bekezdését ugyanakkor a fentiek figyelembe vételével az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdés vonatkozásában kiterjesztően kell értelmezni. Ennek megfelelően, amennyiben az adózó valamely számla áfa-tartalmát a számla szerinti teljesítés időpontját magában foglaló időszakról adott bevallásban, az elszámolandó adó megállapítása során nem vette figyelembe, az érintett időszakra vonatkozóan önellenőrzést végezhet. Az önellenőrzés az Art. 49. §-a választási lehetőségre vonatkozó előírására hivatkozva nem tiltható meg, mivel az adózó nem törvény által biztosított lehetőséggel élt akkor, amikor bevallásában pl. elkésett számla, vagy más egyéb körülmény okán valamely áfa-tételt nem szerepeltetett.

Mindezek alapján az Áfa-törvény 36. § (5) bekezdésének és az Art. 49. §-ának szabályából nem következik, hogy amennyiben az adóalany az adólevonási jog megnyílásának adó-megállapítási időszakában nem élt adólevonási jogával, akkor utóbb azt önellenőrzéssel nem érvényesítheti, hanem csak (elévülési időn belül) a jövőre nézve gyakorolhatná.

(PM Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 14984/1/2007. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3302539447)