[az illetékekről szóló
1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés b) és o) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a
továbbiakban: Szt.) 26. § (2) bekezdése, 26. § (9) bekezdése, 57. § (3)
bekezdése, 58. § (6) bekezdése]
Az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pontja értelmében az Itv.
alkalmazásában belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak minősül az
olyan gazdálkodó szervezet (megszerzett gazdálkodó szervezet), melynek a
mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket,
pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg
szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok), mérleg szerinti
értéke több mint 75 százalék, vagy olyan gazdálkodó szervezetben
(ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben) rendelkezik legalább
75 százalékos – közvetett, vagy közvetlen – részesedéssel, melynek a mérlegében
kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív
időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg szerinti értékének összegéből a
belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék.
Az
Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja
rögzíti, hogy az Itv. alkalmazásában ingatlannak a föld és a földdel
alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog minősül. Az Itv. 102. § (1) bekezdés
o) pontjában rögzített ingatlan alatt
az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja
szerinti fogalomnak megfeleltethető vagyontárgyat kell érteni.
I.
Mérlegben kimutatott beruházások és ingatlanok értéke
Az Szt. 26. § (2) bekezdése alapján az
ingatlanok között kell kimutatni a
rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi
eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek. Az ingatlanok közé
sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az
egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada,
továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól,
hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját
tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanok között kell
kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást
is.
Az Szt. 26. § (2) bekezdése alapján
megállapítható, hogy mindaddig, amíg azt a vállalkozó rendeltetésszerűen
használatba nem veszi, egy eszköz nem minősíthető ingatlannak számviteli
szempontból. Ezzel összhangban az Sztv. 26. § (7) bekezdése is akként
rendelkezik, hogy a beruházások, felújítások között kell kimutatni a
rendeltetésszerűen használatba nem vett, üzembe nem helyezett, az Szt. 26. §
(2)-(6) bekezdésben nevesített eszközök bekerülési értékét, továbbá a már
használatba vett tárgyi eszközökön végzett bővítéssel, rendeltetésváltozással,
átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggő munkák – még nem
aktivált – bekerülési értékét.
A fentiek alapján a beruházások között kimutatott
eszközöket az Itv. szerinti
belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak való minősülés vizsgálatakor
számba vett belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értékének
meghatározása során nem kell figyelembe
venni, tekintve, hogy ezen eszközök számviteli szempontból nem tekinthetők
rendeltetésszerűen használatba vett ingatlannak, emellett nem felelnek meg az
Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fogalomnak sem.
Amennyiben a beruházást aktiválják, a
rendeltetésszerűen használatba vett, a mérlegben az ingatlanok között kimutatott
tárgyi eszköz azonban már adott esetben megfeleltethető az Itv. 102. §
(1) bekezdés b) pontja szerinti
definíciónak.
Ezek alapján az Itv. szerinti belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező
társaságnak való minősülés vizsgálatakor belföldön fekvő ingatlan(ok)ként
azokat az Itv. 102. § (1) bekezdés o)
pont oa) alpontja szerinti mérlegben az ingatlanok között kimutatott tárgyi
eszközöket (azok mérleg szerinti értékét) kell számításba venni, melyek megfelelnek az Itv. 102. § (1) bekezdés
b) pontja szerinti fogalomnak, továbbá, melyek ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett tulajdonjoga a vizsgált gazdálkodó szervezetet (vagy gazdálkodó
szervezet legalább 75%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetet) illeti meg.
II. A tárgyi eszköz
(ingatlan) értékhelyesbítésének megítélése
Az Szt. 26. § (9) bekezdése szerint a tárgyi
eszközök értékhelyesbítéseként csak a (2)-(6) bekezdésben nevesített eszközök
–
könyv szerinti értéket meghaladó – piaci értéke és könyv szerinti értéke (a
bekerülési értéknek a terv szerinti értékcsökkenés elszámolt összegével
csökkentett értéke) közötti különbözet mutatható ki.
Az Szt. 57. § (3) bekezdése alapján amennyiben
az 58. § (5) bekezdése szerint befektetett eszköz piaci értéke jelentősen
meghaladja a (2) bekezdés szerinti visszaírás utáni könyv szerinti értéket,
ezen eszköz piaci értéken is felvehető. Ez esetben a bekerülési érték, illetve
tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével
meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között
értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos
összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.
Az Szt. 58. § (6) bekezdése értelmében a
könyvekben az értékhelyesbítés összegét
és annak változásait egyedi eszközönként
elkülönítetten kell nyilvántartani.
A fentiek alapján megállapítható, hogy azon
ingatlan (illetve eszköz) esetében, melynél élnek a piaci értékelés Szt.
szerinti lehetőségével, az ingatlan
(illetve eszköz) mérleg szerinti értékének a könyv szerinti érték és az
értékhelyesbítés összegének együttesét, azaz az ingatlan (eszköz) piaci értékét
kell tekinteni.
Ebből következően, ha a vizsgált gazdálkodó
szervezet él a piaci értékelés lehetőségével, az Itv. szerinti belföldi
ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak való minősülés vizsgálatakor a piaci
értéket kell figyelembe venni mind a mérlegben kimutatott eszközök, mind a
belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értékének meghatározásakor,
azaz az eszközarány számításakor mind a számlálóban, mind a nevezőben az
értékhelyesbítés összegével növelt könyv szerinti értékből kell kiindulni. A
piaci érték figyelembevétele nem okozhat nehézségét a jogalkalmazásban, hiszen
az Szt. 58. § (6) bekezdése biztosítja, hogy az értékhelyesbítés összege egyedi
eszközönként kimutatható legyen.
[NAV
Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2440656017, Pénzügyminisztérium PM/27600/1/2019.]