Ezt a tárgyat tulajdonosa nem önszántából adományozta a múzeumnak. Persze hiába
is várnánk, hogy valaki egy tilos pálinkafőző készüléket az utcáról besétálva
ajánljon fel.
A darab érdekességét az adja, hogy valójában nem is tilos pálinkafőző - vagy
ahogy szakmai berkekben nevezik: "TPF". A csinos vörösréz készülék eredetileg
demonstrációs vagy dekorációs célból gyártott modell. A falusi fogadó tulajdonosa
is azért kapta egyik olasz törzsvendégétől születésnapi ajándékként, hogy söntéspultját
díszítse vele. De mint minden modell, ez is működőképes, alkohol lepárlására tökéletesen
alkalmas. Így nehéz volt ellenállni a csábító kísértésnek, hogy tegyék próbára,
mit tud a kis masina. Nem sokat: a 2-3 literes főzőüst mindössze 1 dl borpárlatot
képes készíteni negyed óra alatt, arra tehát kevés, hogy egy fogadónyi vendégseregnek
szomját oltsa. Arra azonban elegendő volt, hogy a készülék kíváncsi gazdáját bajba
sodorja. Az ellenőrzésre kivonuló pénzügyőrök (a Vám- és Pénzügyőrség Nyugat-Dunántúli
Regionális Nyomozó Hivatal Zala Megyei Osztályának munkatársai) észrevették a
főzőüst alján égetésből, használatból eredő oxidálást, és megérezték a berendezésből
áradó "alkoholos szeszpára-", azaz pálinkaszagot. Bármennyire komolytalannak is
tűnt az eset, kénytelenek voltak eljárást indítani a fogadó tulajdonosa ellen.
Nem tehettek mást, hiszen a szigorú magyar törvények nem tesznek kivételt, akár
1 dl pálinka engedély nélküli előállítása is törvénytelen. A készüléket a lefoglaló
hivatal sajnálta volna megsemmisíttetni, ezért inkább felajánlotta a Vám- és Pénzügyőr
Múzeumnak.
|
|
|