Ezt a tárgyat tulajdonosa nem önszántából adományozta a múzeumnak. Persze hiába is várnánk, hogy valaki egy tilos pálinkafőző készüléket az utcáról besétálva ajánljon fel.
A darab érdekességét az adja, hogy valójában nem is tilos pálinkafőző - vagy ahogy szakmai berkekben nevezik: "TPF". A csinos vörösréz készülék eredetileg demonstrációs vagy dekorációs célból gyártott modell. A falusi fogadó tulajdonosa is azért kapta egyik olasz törzsvendégétől születésnapi ajándékként, hogy söntéspultját díszítse vele. De mint minden modell, ez is működőképes, alkohol lepárlására tökéletesen alkalmas. Így nehéz volt ellenállni a csábító kísértésnek, hogy tegyék próbára, mit tud a kis masina. Nem sokat: a 2-3 literes főzőüst mindössze 1 dl borpárlatot képes készíteni negyed óra alatt, arra tehát kevés, hogy egy fogadónyi vendégseregnek szomját oltsa. Arra azonban elegendő volt, hogy a készülék kíváncsi gazdáját bajba sodorja. Az ellenőrzésre kivonuló pénzügyőrök (a Vám- és Pénzügyőrség Nyugat-Dunántúli Regionális Nyomozó Hivatal Zala Megyei Osztályának munkatársai) észrevették a főzőüst alján égetésből, használatból eredő oxidálást, és megérezték a berendezésből áradó "alkoholos szeszpára-", azaz pálinkaszagot. Bármennyire komolytalannak is tűnt az eset, kénytelenek voltak eljárást indítani a fogadó tulajdonosa ellen. Nem tehettek mást, hiszen a szigorú magyar törvények nem tesznek kivételt, akár 1 dl pálinka engedély nélküli előállítása is törvénytelen. A készüléket a lefoglaló hivatal sajnálta volna megsemmisíttetni, ezért inkább felajánlotta a Vám- és Pénzügyőr Múzeumnak.