A sportolás, elsősorban, mint a kollektív szemlélet erősítésének eszköze az 1950-es évekre tömegméretűvé vált Magyarországon. 1949-ben maga Rákosi Mátyás hirdette meg a "Munkára Harcra Kész" sportmozgalmat, amely emberek ezreit vonta be a testmozgásba; köztük a vidéki lakosságot és a nőket is. Mindez - az egyébként korántsem demokratikus rendszerben - végeredményben a sport demokratizálódását eredményezte. Az addig csak szűk társadalmi réteg által űzött "elit"vízi- és teremsportok is széles tömegek számára elérhetővé váltak.
Ebbe a folyamatba illeszkedett a Pénzügyőrség is, erőteljesen támogatva a testületen belüli tömeg- és élsportot. 1949-ben az egyes parancsnokokat felhívásban kérték fel a sportszakosztályok mielőbbi megalakíttatására minden pénzügyigazgatósági kerületben. Sorra épültek a sportpályák társadalmi munkából, és alakultak meg a férfi és női csapatok Budapesten és vidéken egyaránt. Az egyes szakosztályokat 1950-től a Pénzügyőr Sportegyesület fogta össze.
Az új csapatok a rendszeresen megrendezett pénzügyőr sportnapokon, illetve egyéb, a társszervekkel és más vállalatokkal vívott tornákon mérhették össze tudásukat egyre színvonalasabb teljesítményt nyújtva.
A legnépszerűbb sportág természetesen a labdarúgás maradt, de közvetlenül ez után következett az atlétika és az asztalitenisz, és különösen a röplabda, hiszen "a röplabdajátékban maga a játék és a játék szabályai nagymértékben szociális gondolkodást nevelnek." (Pénzügyőrségi Közlöny, 1949. május 15.)
Első képünk a vidéki röplabdasport egyik büszkeségét, a békéscsabai csapatot mutatja be, amely 1953-ban a városi bajnokság és a megyei osztályozó megnyerése után megyei bajnokságon szerepelt. A kép Hankó József adománya.
A másik képen a NB-2-es budapesti férfi röplabdázók mellett az újonnan alakult női csapat látható 1949 nyarán, a pasaréti pénzügyőr sporttelep röplabdapályáján. (A kép adományozója, Tóth Kálmánné Elbert Anna is szerepel rajta, balról az elsőként.) A korabeli szaksajtó rendszeresen beszámolt az új női csapat szerepléseiről, hol dicsérően, hol kritikusabban. A budapesti röplabdabajnokságon például, amikor az OTI csapata ellen 3:1-re győztek, örömmel üdvözölte, hogy "végre női csapatunk is győzött szép és lelkes játékkal". Pár sorral lejjebb azonban, amikor a Közellátás csapata elleni 0:3-as vereségről tudósított, megjegyezte: "…a mérkőzést női csapatunk simán elvesztette. Ajánlatos lenne, ha a női bajtársak kijárnának edzésre, mert semmit sem fejlődnek." (Pénzügyőrök Lapja, 1949. november 1.) Az utóbbi észrevétel arról árulkodik, hogy nem kis nyomás nehezedhetett a testület sportolóira. A tudósító talán elfeledkezett róla, hogy a csapat tagjainak a sportolás mellett a hivatalban és a háztartásban is meg kellett állniuk a helyüket, ami mindenképpen nagy teljesítményt jelentett.

Köszönet a képek adományozóinak: Tóth Kálmánné Elbert Anna nyugalmazott pénzügyőr századosnak és Hankó József nyugalmazott pénzügyőr őrnagynak!

Varga Ildikó
muzeológus