A kis piros album az 1950-es évekbe röpít minket vissza, a munkaversenyek és a tervgazdálkodás időszakába, ahol a túlteljesítés szinte kötelező és menetrendszerű volt a dolgozók számára. A kézzel fűzött, kivételesen szép színes festett képekkel díszített könyvecske oldalain a testület minden fővárosi szerve ünnepélyes fogadalmat tesz arra, hogy "a munkájában eddig előfordult minden hibát kijavít, úgy dolgozik, hogy méltó legyen a szocializmus alapjait lerakó hazánk fővárosában a szocializmus építésére". A tét az Országos Pénzügyőri Parancsnokság vándorzászlajának elnyerése.
Minden fővárosi szerv külön oldalon teszi meg fogadalmait és felajánlásait a "gazdasági kártevők elleni harc eredményessé tétele érdekében". A IV. kerületi Pénzügyőr Szakasz megígéri, hogy mentes lesz az engedékenységtől és a megalkuvástól a szolgálat minden területén, a borforgalmi adó bevételi tervet minden negyedévben túlteljesíti, a fiatal elvtársakkal pedig úgy foglalkozik, hogy meggyorsítsa szakmai és politikai fejlődésüket. A VIII. kerületi Pénzügyőri Szakasz fogadalmat tesz, hogy a gyengébb szaktudású elvtársak tanítása érdekében elindítja a "Neveljünk új, szakképzett pénzügyőröket" mozgalmat, illetve kifogástalan rendet és tisztaságot tart az irodában és minden más helyiségben. A Pénzügyőr Nyomozó Csoport felajánlja, hogy erősíti a kapcsolatot a rendőrséggel a zug-italmérők és kontár iparosok elleni harcban, és élen jár a társadalmi munkában. A Pénzügyőr Zeneszakasz is felajánlást tesz, miszerint a kiadott hangszerekre és tartozékaira mindenki nagyobb gondot fordít, a kisebb javításokat házilag végzi el, és a fiatalabb, kevésbé gyakorlott munkatársak otthon, munkaidő után tanulják meg szólamukat.
Az album készítőjére a szerénytelenség gyanújának árnyéka sem vetődhet, hiszen - az utókor és a múzeum sajnálatára - neve sehol sincs feltüntetve.