A Fémtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján e törvény alkalmazásában fémkereskedelmi engedélyköteles anyag: a fémtermékek előállítását üzletszerűen folytató jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet által előállított elsődleges alapanyag, félgyártmány, továbbá – a gumiabroncs és a csomagolás kivételével – az e törvény mellékletében meghatározott fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó tárgy.

A Fémtv. 5. § (1) bekezdése alapján a fémkereskedő a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értékesítéséről eladónként és vevőnként (címzettenként) az anyag jogszerű beszerzésének igazolása céljából külön nyilvántartást köteles vezetni, és a beszerzett és értékesített anyag értékét és mennyiségét naponta, a nap végén összesíteni. A fémkereskedő a nyilvántartásban szereplő adatokról külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus úton adatot szolgáltat a fémkereskedelmi hatóságnak, amely azt a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag jogszerű beszerzésének ellenőrzésére használhatja fel.

A Fémtv. 5. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza

a) eladónként és vevőnként a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag megnevezését, a külön jogszabályban meghatározottak szerinti felismerésre alkalmas jellemzőjét, számla szerinti mennyiségi egységét, mennyiségét, és vámtarifaszámát, a számla számát, valamint az anyagkísérő okmány számát,

b) a jogi személy eladó és a vevő (címzett) nevét, székhelye (telephelye) címét és adóazonosító számát,

c) a természetes személy eladó és vevő (címzett) természetes személyazonosító adatait, valamint személyazonosságát igazoló hatósági okmánya számát,

d) a vásárlás és a teljesítés időpontját.

A Korm. rendelet 19. § (1) bekezdése alapján a fémkereskedőnek a Fémtv. 5. § (1) és (2) bekezdése szerinti nyilvántartást a fémkereskedelmi hatóság által elfogadott és hitelesített külön nyomtatványon folyamatosan kell vezetni.

A Korm. rendelet 19. § (2) bekezdése alapján a fémkereskedőnek a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag tárgyhavi forgalmáról, a bevételi és kiadási jogcímeken szerepeltetett, valamint a tárgyhavi nyitó és záró készletéről a fémkereskedelmi hatóság honlapján közzétett nyomtatványkitöltő program segítségével kitöltött nyomtatványon havi zárást kell készítenie.

A korrekciós lehetőségeket a Korm. rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.

Fentiek alapján álláspontom szerint a fémkereskedőnek a fémkereskedelmi nyilvántartásában a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag („meghatározott fémet, annak törmelékét vagy ötvözetét tartalmazó tárgy”) súlyát -tehát a „bruttó” súlyt - kell feltüntetnie (az anyag átvételekor csak ezt tudja mérlegelni), függetlenül attól, hogy ebben nagy arányban található pl. műanyag, fa, stb. A napi adatszolgáltatásában szintén ezen „bruttó” súlyt kell szerepeltetnie.

Amennyiben a későbbiek során a fémkereskedő a fenti fémkereskedelmi engedélyköteles anyagból kinyeri a fémtartalmat (pl. szétszereli, elválasztja a műanyag, fa, stb. részeket a fémtől), akkor az ebből következő súlybeli különbözetet a legközelebbi havi zárásban korrigálhatja

A kérdés folytatása: Ezért az ilyen feltételnek teljesülő valamennyi bevételi és kiadási bizonylaton szereplő azonos VTSZ-ű tételeket egy tételben kell beküldeni.
Pl. 2010.05.26-án XY nevű emberkétől a BöEHV1001205-ös bizonylaton 7602-es VTSZ-ű alumíniumból vásároltunk 3 kg festett alumínium cikkszámú és 3 kg 7602-es VTSZ-ű öntvény alumíniumot. Emiatt visszautasította a VPOP rendszere a bevallásunkat. A VPOP szerint úgy kellett volna beadnunk, hogy a XY 7602-es VTSZű alumínium 6kg szerepeljen, és ne két tételben 3-3 kg. Ami nem fedi a valóságot sem.

Véleményünk, hogy a fenti eset nem ritka a napi fémkereskedelmi tevékenység kapcsán, már első nap az 5 db napi adatszolgáltatásból 2 db a fenti hiba fennállása miatt került visszautasításra.

A kérdésünk, hogy ilyen esetben, ha:

• " azonos VTSZ-el rendelkező fémkereskedelmi hulladékot,

• azonos bevételi jegyen (mely megfelel az írásbeli nyilatkozat tartalmi elemeinek)

• ugyanazon személytől

• ugyanolyan súllyal vásárolunk meg, ilyen esetben melyik anyag felismerésre alkalmas jellemzőjét tekintsük mérvadónak?

A felvásárolt fémkereskedelmi engedélyköteles anyag jelen esetben a két féle alumínium teljesen eltérő árban, valamint felismerésre alkalmas jellemzőben, így összevonása szerintünk teljesen értelmetlen.

Például ha vásárolunk vörösrezet és sárgarezet VTSZ tartalmában (első 4 számjegy figyelembevételével) ugyanazon VTSZ alá tartoznak, holott minőségben, árban valamint felismerésre alkalmas jellemzőben teljesen eltérhetnek egymástól, ilyen esetben is összegezve kellene a napi adatszolgáltatásban szerepelnie, mely összevonása véleményünk szerint teljesen értelmetlen lenne, hiszen a saját nyilvántartásainkban is a fenti fémek külön-külön kerülnek raktározásra.

Úgy gondoljuk ez elsősorban programbeli hiba lehet, ezért kérjük, hogy tegyék lehetővé, hogy a fenti adatoknak megfelelő bevallási kötelezettségnek tételenként tudjuk eleget tenni (3-3 kg szerepeljen a napi adatszolgáltatásban).

A válasz: Kérdésével kapcsolatosan tájékoztatom, hogy a feldolgozó programban az alábbi ellenőrzéseket alkalmazzuk, (FENV55, FENE55), melynek során azt ellenőrizzük, hogy van-e egynél több tétel, ahol az alábbi adatok megegyeznek:

• iktatószám;

• vámtarifaszám;

• felismerésre alkalmas jellemző;

• alanykód (adószám/adóazonosító)

• személyazonosító okmány száma

• számla, kísérő okmány száma

• mennyiség

A napi bejelentés adatszolgáltatás abban az esetben lesz hibás, amennyiben a fenti adatok mindegyike megegyezik.

Tekintettel arra, hogy a Korm. rendelet alapján a fémkereskedő a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagokat a vámtarifaszám legalább első négy számjegyének feltüntetésével ellátva köteles tárolni, az adatszolgáltatási formanyomtatványok is úgy lettek kialakítva, hogy abban a vámtarifaszám első négy számjegye követelendő meg, vagyis kizárólag az engedélyköteles anyag fajtája. A további bontást ezen belül, vagyis a konkrét beazonosítást - a tarifaszám további bontása helyett - a felismerésre alkalmas jellemző szolgálja.

Esetlegesen a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag értéke alapján történő megkülönböztetés is megjelenhetne, azonban figyelemmel a napi jelentés kötelező adattartalmára, ezen értéket a Korm. rendelet 3. számú melléklete nem követeli meg, így az az F02 formanyomtatványban adatmezőként nem szerepel.

Fentiekre tekintettel az Ön által említett példa esetén a felismerésre alkalmas jellemző megkülönböztetésével válik az adatszolgáltatás befogadhatóvá.

A bejelentő azonosítója alatt az adatszolgáltatás beküldésére jogosultsággal rendelkező személy adóazonosító jele értendő.

Amennyiben a fémkereskedő elektronikus úton történő adatszolgáltatása a napi bejelentés, illetve havi zárás kapcsán akadályba ütközik, úgy annak kapcsán a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) igazolási kérelem - Ket. 66. § - 67.§ - szabályai alkalmazandók.

Tekintettel arra, hogy az aktuális készletet a havi zárás tükrözi – ezzel szemben a napi jelentés gyakorlatilag vevőnyilvántartásként funkcionál - a fémkereskedőnek a havi zárás adatszolgáltatás által van lehetősége a jogcímek között az igazolt mennyiségi különbözet jelzésére és ezzel a nyilvántartás korrekciójára.

A nyilvántartás vezetésére, annak kötelező elemeire vonatkozóan a Fémtörvény 5. § (1), illetve (2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket.
A nyilvántartás alapvetően manuális módon vezetett, a fémkereskedőnek mindössze csak lehetősége van annak számítógépes úton történő vezetésére. Azonban utóbbi esetben már kötelessége a Korm. rendelet 10. §, illetve 11. § -ban foglalt feltételeknek való megfelelés.

A Korm. rendelet 2. §-a szerint e rendelet alkalmazásában vámtarifaszám: a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2009. január 1-jén érvényes állapota szerint meghatározott vámtarifaszám, ami alá a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag - a Fémtv. melléklete szerinti több fémet tartalmazó anyag esetén a legnagyobb tömegarányú fémalkotó szerint – besorolható.

Ezen szabály azonban csak a Fémtv. szerinti nyilvántartás vonatkozásában alkalmazandó, megalkotásának indoka az volt, hogy óriási terhet jelentene a fémkereskedőknek az összes fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot a pontos vámtarifaszámon nyilvántartani. Ezért a Korm. rendelet lehetővé tette számukra azt a könnyítést, hogy pusztán a mellékletben szereplő 20 vámtarifaszám alá kell besorolni a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagokat a nyilvántartásban.

Fentiek alapján a fémkereskedő - fémkereskedelmi tevékenységével kapcsolatosan - nyilvántartásában az ólomakkumulátort 7802 vámtarifaszámon köteles feltüntetni, mert az ólom van jelen a legnagyobb tömegarányban. Ennek következményeként az adatszolgáltatások során is a 7802 vámtarifaszámot kötelező használni.

Azonban minden más jogszabály vonatkozásában, így az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfatv.) alkalmazása során is, az ólomakkumulátor esetében a 8548 vámtarifaszám irányadó.

Fentiek értelmében nem esik a fordított adózás hatálya alá az ólomakkumulátor, hiszen az Áfatv. 6. számú melléklete nem tartalmazza a 8548 vámtarifaszámot.

Nem, a nyilvántartást telephelyenként kell vezetni, de a nyilvántartáson belül meg kell különböztetni a tárolóegységeket, illetve a tároló helyiségeket is (pl.: konténerszám tároló helyiség azonosítója).