Az üzletszerűség fogalma kapcsán tájékoztatom, hogy noha a Fémtv. e fogalmat nem határozza meg, azonban a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az „rendszeres jövedelmet hozó tevékenységet” jelent.

Az üzletszerűséggel ellentétben a hasznosítás fogalmát a Fémtv. is tartalmazza, miszerint a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag fémtartalmának feldolgozása, beolvasztása, megmunkálása, átalakítása. A gyakorlatban pl. az épületbontásból származó fémek beolvasztása.

A Fémtv. 2. § (1) bekezdés b) pontja alapján a „hasznosítási cél” megfogalmazás alatt nem csak a felvásárló fémkereskedő, hanem a más személy által történő hasznosítás célját is érteni kell. 

Tájékoztatom továbbá, hogy a hasznosítási célnak nem szükséges az ügylet elsődleges céljának lennie ahhoz, hogy a tevékenység fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységnek minősüljön. Tehát arra való hivatkozással, hogy a gazdálkodó célja az átvételkor elsődlegesen nem a hasznosítás, nem lehetséges kibújni a kötelezettségek alól, ha  szükségszerűen átvesznek olyan fémkereskedelmi engedélyköteles anyagokat, melyeket nem lehet újra rendeletetésének megfelelően használni, vagyis ezek átvétele kapcsán megvalósul a Fémtv.-ben meghatározott hasznosítási cél, hiszen ezek fémtartalmának feldolgozása, beolvasztása, megmunkálása, átalakítása indokolt az átvevő vagy más személy által, így amennyiben a fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenység többi feltétele is megvalósul, úgy a tevékenység fémkereskedelmi engedélyköteles tevékenységnek minősül.

A fém csomagolóanyagok tekintetében 3 kategóriát kell megkülönböztetnünk.
Az első, amikor a betétdíjas csomagolóanyag még őrzi a csomagolóanyagként betöltendő funkcióját, ebben az esetben nem tartozik a Fémtv. hatálya alá.
A második eset, amikor a betétdíjas csomagolóanyag már nem alkalmas csomagolóanyagkénti funkciójának betöltésére (pl. törött), ebben az esetben ez már nem tekinthető csomagolóanyagnak, hanem csak fémhulladéknak, vagyis nem kivétel a Fémtv. hatálya alól.
A harmadik eset a nem betétdíjas termékek köre, melyek az egyszeri használat után automatikusan elveszítik csomagolóanyagkénti funkciójukat (pl. kiürült fém sörösdobozok), ezek szintén nem csomagolóanyagok már, hanem fémhulladékok, vagyis a Fémtv. hatálya alá tartoznak.

Nem, hiszen a Fémtv. hatálya csak a Magyar Köztársaság területére terjed ki, azonban az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése alapján a hulladék behozatala, átszállítása és kivitele során engedélyező hatóságként az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség jár el, így a hulladékszállítás engedélyezésének tárgykörében felmerülő kérdés esetén javasolt fent nevezett szerv megkeresése.

A fémkereskedelmi engedélyköteles anyag ellenérték fejében történő üzletszerű beszerzése körébe vonható az a tevékenység is, amikor a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot beszerző személy nem pénzt, hanem bármilyen, számára és a fémterméket átadó számára egyaránt értéket, mégpedig az átadott fémtermékkel a felek konszenzusa alapján azonos értéket képviselő dolgot ad át a fémtermékért cserébe, úgyszintén az is, ha a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot beszerző személy az azt átadó személy részére - azzal konszenzusuk alapján azonos értéket képviselő - ellenszolgáltatást nyújt (például munkát végez).

Nyelvtani értelmezés alapján ugyanezen következtetésre juthatunk, hiszen a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az ellenérték „valaminek az értékét fedező, rendszerint pénzben kifejezett értékét” jelenti, szinonímája pedig az ellenszolgáltatás.

Fentiek alapján tehát az ellenérték fogalmába nemcsak a pénz, hanem bármilyen más értékkel bíró dolog vagy szolgáltatás is beleérthető.

Noha a Fémtv. e fogalmat nem határozza meg, azonban a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az „rendszeres jövedelmet hozó tevékenységet” jelent. Az üzletszerűség fogalmát a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. 3. §-a határozza meg, amely szerint általában nyereségre törekvést jelent gazdasági kockázatvállalás mellett akként, hogy a társak nyereségben, veszteségben osztoznak, állandósult, huzamos, szervezetszerű gazdasági tevékenység végzése mellett. Így üzletszerű az a tevékenység, amely nyereség és jövedelemszerzésre irányul, rendszeresen a társaság, illetve azok tagjai saját kockázatukra folytatják. (Ezen kívül az üzletszerűség jelentéstartalmának feltárásához segítségül hívható a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. 137. §-ának 9. pontja is, amelyből kiindulva egy cselekmény akkor minősül üzletszerűnek, ha annak megvalósítója rendszeres haszonszerzésre törekszik. Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.049/2011/9. szám)