A Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum adózástörténeti kiállításának 2. termében található egy elegáns technikatörténeti műtárgy. Tokján olvasható a márkajegye: „Roneo Duplicator”.
A stencilezés az irodai sokszorosítás egyik formája. Az eljárást az 1854-ben Csornán született Gestetner Dávid fejlesztette ki. A kezdetben hentesinasként dolgozó fiú 17 évesen Bécsbe költözött. Itt a tőzsdén dolgozott, ahol 50-100 példányban készült szerződéseket kellett kézzel másolnia. Ekkor fejlesztette ki első találmányát, a stencilgép előfutárának tekinthető „kerekes tollat”. Az apró fogakkal ellátott gurulós toll nyomóformát hozott létre a papíron, amelyet befestékezve elkészíthető volt az irat duplumpéldánya. Gestetner rájött, hogy ha a másolás tökéletesebb lesz, ha a papír festékezését préseléssel oldja meg, valamint finomabb papírt használ stencillapnak. Kifejlesztette stencilgépét, amelyen két dobhengeren körbeforgó, alulról festékezett textilanyagra került a stencilforma. Stencillapnak vékony, hosszú szálú rostokból készült, viasszal bevont papírt alkalmazott. Erre gépelte a sokszorosítandó szöveget, majd az elkészült stencillapot a szerkezet dobjára feszítette, és befűzte a tiszta papírt. A gépkart megtekerve a festék a kilyuggatott betűkön átjutott a befűzött lapra. Gestetner Dávid szabadalmával szinte egyidőben Amerikában Edison is bejegyezte az Autograpic nyomtatás szabadalmát. Ezt a találmányt fejlesztette tovább Albert Blake Dick, akihez a Roneograph köthető.
A múzeumban kiállított Roneo Duplicator 1909-ben készült Londonban. Mérete 30x 35 x 28 cm. Súlya 24 kg. Ezt a típust kb. 1950-ig használták az irodai munka során Európában, többek között hazánkban is, a Magyar Királyi Adóhivatalokban.
Az elektromosság térhódításával, a technika fejlődésével a stencilgépek is villamos hajtásúak lettek. Az évtizedek során a stencillapok minősége is javult, erre a célra finom, japán papírt használtak, amelyet viasz helyett nitrocellulózzal vontak be, és a sokszorosítandó szöveget elektromos írógéppel írták (a festékszalag kiiktatásával).
Az 1970-es évektől megjelentek a nemzetközi piacokon az első fénymásológépek, és ezzel megkezdődött a stencilezés hanyatlása. A képzőművészetben élt/él tovább, mint képsokszorosító eljárás: Andy Warhol és Blek le Rat alkalmazta/alkalmazza művei megalkotásakor a technikát.
A stencilgép, amely sokak számára a közelmúlt emlékeit idéző használati tárgy, a 21. század fiataljainak már „csak” műtárgy, nyomdatörténeti érdekesség. A múzeum feladata, ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön eredete, funkciója és története.
-BN -