Nem 2020. január 1-jétől, hanem 1 évvel később, 2021. január 1-jétől szűnik meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) utas fogalma.

Ebből következően 2020-ban is csak azokra a(z egyéb feltételeknek is megfelelő) turisztikai szolgáltatásokra kell az áfatörvény XV. fejezete szerinti, utazásszervezésre vonatkozó különös adómegállapítási szabályokat alkalmazni, amelyek igénybevevője olyan adóalany vagy nem adóalany, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást a saját nevében és javára veszi igénybe [áfatörvény 206. § (1) bekezdés c) pontja]. Erről az igénybevevőnek a továbbiakban is nyilatkoznia kell az utazásszervező részére [áfatörvény 206. § (2) bekezdése].

2021. január 1-jétől azonban – ahogyan az a címben hivatkozott, a NAV honlapján 2019. március 13-án megjelent tájékoztatásban is szerepel – már az a személy is utasnak fog minősülni, aki (amely) a szolgáltatást adóalanyként/adóalanyi minőségében úgy veszi igénybe, hogy azt más javára nyújtja (továbbértékesíti azt), így az új szabályozás értelmében 2021-től utasnak minősülhet például az utazási iroda is.

Az áfatörvény a fentiekhez kapcsolódóan kiegészül egy átmeneti rendelkezéssel, mely szerint azokra az utakra, amelyekre az utazásszervező 2021 előtt kapja meg az előleget, illetve amely utak 2021 előtt teljesülnek, az adókötelezettséget a 2020. december 31-éig hatályos szabályozás szerint kell megállapítani, vagyis figyelemmel kell lenni az utas 2021-ig alkalmazandó fogalmára. Így például, ha egy 2020 decemberében megrendelt és 2021 januárjában teljesített turisztikai szolgáltatás megrendelője egy másik utazási iroda, mely a szolgáltatásra a megrendeléskor 10 % előleget fizet, a teljes szolgáltatás ellenértéke mint adóalap után az adókötelezettség az általános szabályok alapján állapítandó meg, függetlenül attól, hogy maga az ügylet csak 2021-ben teljesül. Ugyanakkor, ha a megrendelő előleget ugyanerre a szolgáltatásra 2020-ban nem fizet, az adókötelezettséget a 2021-ben teljesülő szolgáltatás teljes ellenértéke után már az árrésadózás szerint kell meghatározni.

Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszerrel kapcsolatos módosítások változatlanul 2020. január 1-jén lépnek hatályba.

A fentiek szerinti módosítások a szabályozásban úgy jelennek meg, hogy az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvény

  • 46. §-ának 3. pontja alapján 2021. január 1-jétől hatályát veszti az áfatörvény 206. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése, (az utas fogalma és az utazásszervező azon kötelezettségére vonatkozó előírás, miszerint az ügyfelét nyilatkoztatnia kell arról, hogy a szolgáltatást utasként vagy nem utasként kívánja igénybe venni),

  • 46. §-ának 4-5. pontjai alapján 2020. január 1-jétől hatályát veszti az áfatörvény (1) bekezdés d) pontja (az önálló pozíciószám fogalma) és az áfatörvény XV. fejezetének „Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására” alcíme;

  • 42. §-a alapján az áfatörvény „Átmeneti rendelkezések” című alcíme egy új, a 333. §-sal egészül ki;

  • 47. §-a alapján nem lép hatályba az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 65. § 2-4. pontja.

[Pénzügyminisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály PM/26.627/2019. – NAV KI Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2475534979/2019.]