[Katv. 20. § (9)-(12) bekezdések]

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény [Katv.] 20. § (9) bekezdése rendelkezik a kisvállalati adóalany elhatárolt veszteségéről. E szerint elhatárolt veszteség a kisvállalati adóalany bármely adóévben keletkezett negatív pénzforgalmi szemléletű eredménye (annak korrekciós tételekkel módosított összege), amellyel a következő adóévekben – a (10)-(12) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével – csökkentheti a pozitív pénzforgalmi szemléletű eredményét, feltéve, hogy a vesztesége a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. A kisvállalati adóalany elhatárolt veszteségként veheti figyelembe továbbá a társasági adóalanyisága alatt keletkezett negatív társasági adóalapjának azt a részét is, amelyet a társasági adóalap csökkentéseként korábban még nem vett figyelembe. 

A kisvállalati adóalany az előzőek szerinti elhatárolt veszteségek összegét – a Katv. 20. § (11) bekezdésében foglaltak (új beruházások) kivételével – 10 év alatt, egyenlő részletekben érvényesítheti a keletkezésüket követő adóévek pozitív pénzforgalmi szemléletű eredményét csökkentő tételként, s a felhasználás a veszteségek keletkezésének sorrendjében történhet [Katv. 20. § (10), (12) bekezdések].

A szabályozásból következően tehát megállapítható, hogy a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt keletkezett elhatárolt veszteség sorsát osztja a kisvállalati adóalanyiság előtt, társasági adóalanyként keletkezett elhatárolt veszteség továbbvitt összege, azaz a felhasználásukra azonos szabályok vonatkoznak.   

Például, ha a kisvállalati adóalany társasági adóalanyként elhatárolt, 2012-ig még fel nem használt vesztesége 500 egység és a 2013. adóévi pénzforgalmi szemléletű eredménye
a)       -1.000 egység, vagyis negatív, akkor azt veszteségleírás címén (50 egységgel) nem csökkentheti;
b)        600 egység, akkor azt csökkentheti (az első 1/10-ednek megfelelő) 50 egységgel.

Amennyiben ezen adózó 2014. adóévi pénzforgalmi szemléletű eredménye pozitív: 120 egység, akkor csökkentheti azt 50 egységgel [az a) pont szerinti esetben az 500 egység első 1/10-edének, a b) pont szerinti esetben a második 1/10-edének megfelelő összeggel], továbbá csökkenthetné még az 1.000 egység 1/10-ed részével is, ha annak következtében nem válna negatívvá a pénzforgalmi szemléletű eredménye. Ebből következően 100 egység nem, hanem csak 70 egység érvényesíthető csökkentésként, amellyel azonban az adózó az első 1/10-ed elhatárolt veszteség felhasználását kimerítette; a további adóévekben a 100 egység az irányadó egyenlő részlet. Dönthet azonban úgy is az adózó, hogy – az 50 egység mellett – további veszteségleírással nem él a 2014. adóévben; ez esetben a későbbi adóév(ek)ben kezdi meg a 100 egységnek megfelelő kedvezmény igénybevételét. 

A szabályozás alapján rögzíthető, hogy az adózó adott adóévi pozitív pénzforgalmi szemléletű eredménye mindkét jogcímen – a kisvállalati adóalanyiságának időszaka alatt, valamint azt megelőzően, a társasági adóalanyisága alatt keletkezett elhatárolt veszteség 1/10-ed részével – csökkenthető, a sorrendiségre előírtak figyelembevételével. Annak sincs akadálya, hogy a 10 év alatti egyenlő részletek igénybevételéről az adózó döntsön; a 10 év nem feltétlenül a veszteség keletkezését követő 10 egymás utáni évet jelenti.

Amennyiben pedig az adózó 10 éven belül visszatér a társasági adó hatálya alá, akkor folytathatja a korábbi társasági adóalanyisága alatt keletkezett elhatárolt veszteségéből (a példa szerint az 500 egységből) a kisvállalati adóalanyisága alatt még le nem írt összeg – döntése szerinti – felhasználását, a kisvállalati adóalanyisága alatt keletkezett elhatárolt veszteségéből (a példa szerint a 2013. adóévi 1.000 egységből) kisvállalati adóalanyként fel nem használt részt azonban nem viheti tovább.

[Nemzetgazdasági Minisztérium 19090/2013. – NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3157096465/2013.]