Nem adóalany részére teljesített, távolról is nyújtható szolgáltatás teljesítési helye

2019. január 1-jétől változnak a Közösségben letelepedett vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalanyok részére nyújtott telekommunikációs szolgáltatások, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások, valamint elektronikus úton nyújtott szolgáltatások (a továbbiakban együtt: távolról is nyújtható szolgáltatások) teljesítési helyére vonatkozó szabályok. A teljesítési helyre vonatkozó új rendelkezéseket, melyeket a 2018. évi XLI. törvény iktatott be az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (a továbbiakban: Áfa tv.), azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben a teljesítés időpontja 2018. december 31-ét követi (Áfa tv. 323. §).

Elöljáróban szükséges emlékeztetni arra, hogy 2015. január 1-jétől a nem adóalanyok részére teljesített, távolról is nyújtható szolgáltatások teljesítési helye úgy változott meg, hogy annak egységesen az igénybevevő letelepedési helye, lakóhelye, szokásos tartózkodási helye minősül. Ez azt eredményezte a távolról is nyújtható szolgáltatást nyújtók számára, hogy az adót az igénybevevő letelepedése szerinti tagállamban kell bevallani és megfizetni. Annak érdekében, hogy ezen szolgáltatások nem adóalany részére történő nyújtása miatt ne kelljen a szolgáltatás nyújtójának minden egyes igénybevevő tagállamában adóalanyként regisztrálni az adófizetési kötelezettsége teljesítésének érdekében, létrehozták az ún. egyablakos rendszert, mely lehetővé tette, hogy az adóalany a letelepedése szerinti tagállam adóhatóságához vallja be és fizesse meg a fogyasztási tagállamban esedékes bevallást és adót. Ezen egyszerűsítés ellenére, a mikro– és kisvállalkozások számára nehézséget okozott ez a változás, ezért az Áfa tv. – összhangban a 2017/2455/EU tanácsi irányelvben foglaltakkal – 2019. január 1-jével további egyszerűsítést vezet be számukra.

Az Áfa tv. 45/A. § (3) bekezdése értelmében, ha az adóalany a Közösségen belül csak egyetlen tagállamban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában kizárólag a Közösség egy tagállamában van lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, akkor meghatározott értékhatár alatti távolról is nyújtható szolgáltatások után a letelepedése szerinti tagállamban, annak szabályai szerint kell az adófizetési kötelezettségét teljesítenie. Ez az egyszerűsítés az adóalany által a letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalany részére távolról is nyújtható szolgáltatásokra vonatkozik, amennyiben ezen szolgáltatások adó nélküli összesített ellenértéke sem a tárgyévben, sem a tárgyévet megelőző évben nem haladta meg a 10.000 EUR-t vagy az annak megfelelő nemzeti pénznemben számított összeget. A 10.000 EUR értékhatár számításánál kizárólag a szolgáltatást nyújtó adóalany letelepedésétől eltérő tagállamban letelepedett vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező („más tagállambeli”) nem adóalany részére távolról is nyújtható szolgáltatások adó nélküli ellenértékét kell figyelembe venni, a Közösségen kívül, illetve ugyanabban a tagállamban letelepedett nem adóalanyok, valamint az adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások ellenértékét azonban nem.

Mindez a kizárólag belföldön letelepedett adóalany esetében azt jelenti, hogy egy másik tagállambeli nem adóalany részére teljesített, a 10.000 EUR-os értékhatárt meg nem haladó távolról is nyújtható szolgáltatás után az adófizetési kötelezettséget a belföldi szabályok szerint köteles teljesíteni (belföldi adómértékkel, belföldi áfa bevallásában, amennyiben nem választott alanyi adómentességet).

Az Áfa tv. 45/A. § (4) bekezdése értelmében, ha az adóalany valamely – az értékhatárba beszámítandó – távolról is nyújtható szolgáltatásnyújtásával átlépi a 10.000 EUR küszöbértéket, az átlépéssel érintett szolgáltatásnyújtása után már a nem adóalany igénybevevő letelepedése szerinti tagállamban kell az adót megfizetnie. A Közösségen kívül letelepedett nem adóalany részére nyújtott távolról is nyújtható szolgáltatások után a teljesítési hely változatlanul minden esetben az igénybevevő letelepedésének a helye marad, vagyis ezek után a Közösségben nem kell áfát felszámítani és fizetni.

Az Áfa tv. 256. § (3) bekezdése alapján a 10.000 EUR értékhatár forintban történő megállapításához az Európai Központi Bank által a 2017/2455/EU tanácsi irányelv elfogadásának (2017. december 5.) napján közzétett forint/euró árfolyamot (313,96 forint/euró) kell alkalmazni. Ez az átváltásra vonatkozó egyéb szabályok figyelembevétel azt jelenti, hogy belföldön letelepedett adóalanyok esetében ez az értékhatár 3.100.000 forintnak felel meg.

Az Áfa tv. 45/A. § (5)-(6) bekezdése alapján a szolgáltatás nyújtója a 10.000 EUR-os értékhatár alatt is választhatja, hogy a főszabály szerint (igénybevevő letelepedése) állapítja meg a teljesítési helyet a más tagállambeli nem adóalany részére teljesített távolról is nyújtható szolgáltatás után. Ezen választása az adóalanyt azonban a választása évét követő két évig köti. Így amennyiben a kizárólag belföldön letelepedett adóalany szeretné a másik tagállambeli nem adóalanynak teljesített távolról is nyújtható szolgáltatása után 2019. évre változatlanul az igénybevevő tagállama szerinti adómértéket alkalmazni, úgy 2018. év végéig választania kell ezt a lehetőséget. E választás bejelentési kötelezettséggel jár. 2018. évben az erre vonatkozó bejelentés kötetlen formában teljesíthető. A bejelentést 2019-ben az erre vonatkozóan kiegészített adat- és változás bejelentésre rendszeresített űrlapokon lesz mód megtenni.

Példa: egy belföldi székhelyű magyar adóalany, aki/amely más országban nem rendelkezik állandó telephellyel, elektronikus szolgáltatásokat nyújt adóalanyok és nem adóalanyok részére belföldre és határon átnyúlóan egyaránt. 2018-ban a nem adóalanyok részére 12.000 EUR adó nélküli összértékben teljesített elektronikus szolgáltatást. Ebből 9.000 EUR volt a más tagállambeli nem adóalanyok részére, 3.000 EUR a belföldi nem adóalanyok részére teljesített szolgáltatás. 2019-ben az adóalany az I-III. negyedévben 4.000 EUR értékben nyújt belföldi nem adóalany és 6.500 EUR értékben más tagállambeli nem adóalany részére elektronikus szolgáltatást. Főszabály szerint a 2019. I-III. negyedévben más tagállambeli nem adóalany részére nyújtott elektronikus szolgáltatás teljesítési helye belföld (sem a tárgyévet megelőzően, sem a tárgyév vonatkozó részében nem haladta meg a releváns szolgáltatás a 10.000 EUR-os összértéket), így ez után az adóalanynak a belföldi áfát kell felszámítania, és azt a belföldi áfa bevallásában bevallania, vagy amennyiben alanyi adómentességet választott 2019-re, úgy nem keletkezik ezen ügyletek tekintetében áfa fizetési és bevallási kötelezettsége. A belföldi adóalany 2019 novemberében másik tagállambeli nem adóalany részére elektronikus szolgáltatást nyújt, melynek ellenértékével meghaladja a 10.000 EUR-os összesített értékhatárt. Ezen ügylet tekintetében a teljesítési hely az igénybevevő letelepedése szerinti tagállam lesz, így ezen és ezt követő szolgáltatások tekintetében már az igénybevevő tagállamában kell adóznia, melynek teljesítéséhez az adóalany választhatja az egyablakos rendszert. Az adóalany a leírt példa szerint ugyanakkor 2018. december 31-éig tett bejelentésével választhatja azt is, hogy 2019-től a főszabály szerint adózik. Ez esetben a választása 2020. december 31-ig köti, vagyis a más tagállambeli adóalanyok részére nyújtott elektronikus szolgáltatása után az igénybevevő letelepedése szerinti tagállama szabályai szerint adózik, melynek teljesítéséhez alkalmazhatja az egyablakos rendszert.

Egyablakos rendszer használatával összefüggő módosítások

Az előbb említettek értelmében a nem adóalany részére távolról is nyújtható szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtó adóalany a letelepedésének államától eltérő tagállamban keletkezett adófizetési kötelezettségének az egyablakos rendszer segítségével is eleget tehet, saját tagállamának adóhatóságán keresztül. Ugyanakkor 2018. december 31-ig hatályos szabályok szerint az ügyletek bizonylatolására ettől függetlenül annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, ahol az adófizetési kötelezettség felmerül, mely maga után vonja, hogy az adóalanyoknak minden olyan tagállam bizonylatolási szabályaival tisztában kell lenniük, ahová ilyen típusú ügyletet teljesítenek. Ez komoly adminisztratív terhet jelent a számukra. A módosítás ezért 2019. január 1-jei hatállyal előírja, hogy azon ügyletek tekintetében, amelyek után az adóalany az adófizetési kötelezettségét az egyablakos rendszer alkalmazásával teljesíti, az ügyletek bizonylatolására annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, ahol az adóalanyt az egyablakos rendszerbe regisztrálták. Tehát egy olyan adóalanynak, akit (amelyet) belföldön regisztráltak az egyablakos rendszerbe, a magyar számlázási szabályokat kell alkalmaznia az egyablakos rendszeren keresztül elszámolt ügyletei vonatkozásában (Áfa tv. 158/A. § (4) bekezdés). Ezen szabályból következően hatályát veszti az a rendelkezés (Áfa tv. 165/A. §), amely egy Magyarországtól eltérő tagállamban az egyablakos rendszerbe regisztrált adóalany belföldön teljesített ügyleteinek a bizonylatolására vonatkozik.

Az Áfa tv. 252. § (1) bekezdése – az Uniós szabályokkal összhangban – 2019. január 1-jétől lehetővé teszi a Közösség területén nem letelepedett adóalanyok számára az egyablakos rendszerbe történő regisztrációt abban az esetben is, ha ez az adóalany más oknál fogva a Közösség valamely tagállamában már rendelkezik adószámmal.