Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 196/B. § (2) bekezdés a) pontja alapján a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszakában az általa belföldön teljesített ügylet áthárított forgalmi adóját – egyes kivételekkel – az adót is tartalmazó ellenértéknek a jóváírásakor, kézhezvételekor kell fizetendő adóként megállapítania. A pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügyleteiről kibocsátott számláján köteles a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést szerepeltetni [Áfa tv. 169. § h) pont]. Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany az ügyletről kibocsátott számláján nem tünteti fel a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, úgy a számlán szerepeltetett termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja [Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdés], ez esetben az ügyletet terhelő fizetendő adót az Áfa tv. 55-58. §-ai alapján kell megállapítania. (A számla kibocsátó a bizonylatnak az előírásoktól eltérő módon való kiállítása miatt mulasztási bírsággal sújtható.)
A pénzforgalmi adózás eladói (szolgáltatás nyújtói) oldalon történő alkalmazása kihatással van a vevő, illetve szolgáltatást igénybevevő adólevonási joga keletkezési időpontjára, még abban az esetben is, ha a vevő (igénybe vevő) saját magára nézve nem választott pénzforgalmi elszámolást.
Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szabályozza, mely szerint az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. E rendelkezést a pénzforgalmi elszámolást bevezető, a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény 2012. október 16-tól kezdődő hatállyal a pénzforgalmi adózáshoz kapcsolódóan kiegészítette azon fordulattal, miszerint ide kell érteni azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása az Áfa tv-nek a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
A módosítás tehát egyértelművé teszi, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést tartalmazó számlában áthárított adó tekintetében a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany levonási joga a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany által fizetendő adó megállapításának időpontjában keletkezik. Mivel a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszaka alatt teljesített, Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügylete után a fizetendő adót az ellenérték kézhezvételének, jóváírásának időpontjában kell megállapítani, ezért a pénzforgalmi elszámolást nem választó, de pénzforgalmi elszámolású számlát befogadó vevő adólevonási joga is ebben az időpontban keletkezik.