[Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja, 39. §-a]

A Tanács közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról kiadott 282/2011/EU végrehajtási rendelet (továbbiakban: Vhr.) a 2006/112/EK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek kötelező és közvetlenül alkalmazandó értelmezését állapítja meg, melynek célja, hogy a tagállamok az irányelvi szabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák. A  Vhr. preambuluma értelmében a Vhr. rendelkezései ezen rendelet hatályba lépését követően válnak jogilag kötelezővé, és nem érintik a tagállamok által e rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott jogszabályok és értelmezések érvényességét. A Vhr. 31a-31b. cikkei az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtások vonatkozásában tartalmaznak előírásokat, melyek a 1042/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet 3. cikke értelmében 2017. január 1-jétől alkalmazandóak.

A Vhr. 31a. cikk (1) bekezdésében megfogalmazottak szerint az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások csak azokat a szolgáltatásokat foglalják magukban, amelyek kellőképpen szoros kapcsolatban állnak az adott ingatlannal. A Vhr. 31a. cikk (2) bekezdése példálózó jelleggel felsorolja, hogy mely szolgáltatásokat kell ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak tekinteni az áfa szabályok alkalmazásában.  E bekezdés h)-j) pontjai a következőket tartalmazzák:

„h) a (3) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan bérbe vagy haszonbérbe adása, ideértve azt az esetet is, amikor a termékek tárolására az ingatlan meghatározott részét az igénybevevő kizárólagos használatára jelölik ki;

i) szállásnyújtás a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken, ideértve az időben megosztott használati jogok és hasonlók beváltásából eredő, meghatározott helyen való tartózkodás jogát;

j) a h) és i) pontok hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan egészének vagy részeinek használatához való jogok átengedése vagy átruházása, ideértve az ingatlan részének használatára szóló engedélyt, mint például halászati vagy vadászati jog, repülőterek váróiba történő belépéshez való jog, vagy díjköteles infrastruktúra, például híd vagy alagút használatának biztosítása”. [A h) pontban említett kivétel: hirdetési szolgáltatás nyújtása, abban az esetben is, ha ez ingatlan használatával jár.]

Az 31a. cikk (2) bekezdése j) pontjának hatálya tágabb, mint a másik két rendelkezésé, mivel az a célja, hogy „a h) és i) pontok hatálya alá tartozó esetek kivételével” egyéb szolgáltatásokra terjedjen ki. Ugyanakkor a rendelkezés nem csupán a felsorolt példák esetén alkalmazandó (halászati vagy vadászati jog, repülőterek váróiba történő belépéshez való jog vagy díjköteles infrastruktúra, például híd vagy alagút használatának biztosítása), hanem egy ingatlan egészének vagy részeinek használatához való jogok bármely hasonló átengedésére vagy átruházására, amely nem szerepel az említett rendelkezések felsorolásaiban, amennyiben az ingatlanhoz kellőképpen kapcsolódó szolgáltatásnak minősül.

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény 44. § (1) bekezdése értelmében a halgazdálkodásra jogosult a feljogosított személy részére horgászati vagy halászati lehetőséget biztosíthat a területi jegy adásával. Ezen előírásból következően a területi jegyet megvásárló részére olyan szolgáltatásnyújtás történik, amely a Vhr. 31a. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdés j) pontja alapján ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak minősül.

Mindezeket alapul véve, a területi jegy megvásárlója részére nyújtott szolgáltatás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) alkalmazásában 2017. január 1-jétől – ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásként – ingatlan bérbeadásnak minősül, és a teljesítési helye az Áfa tv. 39. § alapján ott van, ahol az az ingatlan található, amelyen a szolgáltatás igénybevevője a területi jegy megvásárlásával horgászati vagy halászati lehetőséget (jogot) szerzett. Amennyiben ez az ingatlan belföldön van, a szolgáltatás az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja alapján adómentes, feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtója nem élt az Áfa tv. 88. §-ában biztosított adókötelessé tétel lehetőségével. Amennyiben a szolgáltatásnyújtó adóalany az ingatlan bérbeadásait (akár valamennyi ingatlanára, akár csak a lakóingatlannak nem minősülő egyéb ingatlanok körére kiterjedően) adókötelessé tette, a szolgáltatást 27%-os mértékű adó terheli. Amennyiben az adóalany élt az adókötelessé tétel (adófizetési kötelezettség választás) jogával, az Áfa tv. 88. § (5) bekezdése szerint e választásától a választás évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. A választás bejelentésére vonatkozóan „Az ingatlan értékesítés, bérbeadás adókötelessé tételére irányuló választás bejelentése” című, 2016/23. Adózási kérdésben megfogalmazottak az irányadóak. Azok az adóalanyok, akik 2017. január 1-jét megelőzően is végeztek ingatlan bérbeadást és azt nem tették adókötelessé, ingatlan bérbeadásaikat 2017-ben (és legalább az azt követő négy naptári évben) akkor végezhetik adókötelesen, ha az állami adó- és vámhatósághoz 2016. december 31-éig benyújtott bejelentő, változás-bejelentő lapon az ingatlan bérbeadásaik tekintetében megjelölik az adófizetési kötelezettség választását.

[Nemzetgazdasági Minisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály NGM/36495/2016. – NAV KI Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3156708471/2016.]