[az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés b) és o) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. § (2) bekezdése, 26. § (9) bekezdése, 57. § (3) bekezdése, 58. § (6) bekezdése]

Az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pontja értelmében az Itv. alkalmazásában belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak minősül az olyan gazdálkodó szervezet (megszerzett gazdálkodó szervezet), melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok), mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék, vagy olyan gazdálkodó szervezetben (ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben) rendelkezik legalább 75 százalékos – közvetett, vagy közvetlen – részesedéssel, melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék.

Az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy az Itv. alkalmazásában ingatlannak a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog minősül. Az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pontjában rögzített ingatlan alatt az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fogalomnak megfeleltethető vagyontárgyat kell érteni.

I. Mérlegben kimutatott beruházások és ingatlanok értéke

Az Szt. 26. § (2) bekezdése alapján az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek. Az ingatlanok közé sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is.

Az Szt. 26. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy mindaddig, amíg azt a vállalkozó rendeltetésszerűen használatba nem veszi, egy eszköz nem minősíthető ingatlannak számviteli szempontból. Ezzel összhangban az Sztv. 26. § (7) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a beruházások, felújítások között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba nem vett, üzembe nem helyezett, az Szt. 26. § (2)-(6) bekezdésben nevesített eszközök bekerülési értékét, továbbá a már használatba vett tárgyi eszközökön végzett bővítéssel, rendeltetésváltozással, átalakítással, élettartam-növeléssel, felújítással összefüggő munkák – még nem aktivált – bekerülési értékét.

A fentiek alapján a beruházások között kimutatott eszközöket az Itv. szerinti belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak való minősülés vizsgálatakor számba vett belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értékének meghatározása során nem kell figyelembe venni, tekintve, hogy ezen eszközök számviteli szempontból nem tekinthetők rendeltetésszerűen használatba vett ingatlannak, emellett nem felelnek meg az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fogalomnak sem.

Amennyiben a beruházást aktiválják, a rendeltetésszerűen használatba vett, a mérlegben az ingatlanok között kimutatott tárgyi eszköz azonban már adott esetben megfeleltethető az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja szerinti definíciónak.

Ezek alapján az Itv. szerinti belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak való minősülés vizsgálatakor belföldön fekvő ingatlan(ok)ként azokat az Itv. 102. § (1) bekezdés o) pont oa) alpontja szerinti mérlegben az ingatlanok között kimutatott tárgyi eszközöket (azok mérleg szerinti értékét) kell számításba venni, melyek megfelelnek az Itv. 102. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fogalomnak, továbbá, melyek ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga a vizsgált gazdálkodó szervezetet (vagy gazdálkodó szervezet legalább 75%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetet) illeti meg.

II. A tárgyi eszköz (ingatlan) értékhelyesbítésének megítélése

Az Szt. 26. § (9) bekezdése szerint a tárgyi eszközök értékhelyesbítéseként csak a (2)-(6) bekezdésben nevesített eszközök – könyv szerinti értéket meghaladó – piaci értéke és könyv szerinti értéke (a bekerülési értéknek a terv szerinti értékcsökkenés elszámolt összegével csökkentett értéke) közötti különbözet mutatható ki.

Az Szt. 57. § (3) bekezdése alapján amennyiben az 58. § (5) bekezdése szerint befektetett eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja a (2) bekezdés szerinti visszaírás utáni könyv szerinti értéket, ezen eszköz piaci értéken is felvehető. Ez esetben a bekerülési érték, illetve tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.

Az Szt. 58. § (6) bekezdése értelmében a könyvekben az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani.

A fentiek alapján megállapítható, hogy azon ingatlan (illetve eszköz) esetében, melynél élnek a piaci értékelés Szt. szerinti lehetőségével, az ingatlan (illetve eszköz) mérleg szerinti értékének a könyv szerinti érték és az értékhelyesbítés összegének együttesét, azaz az ingatlan (eszköz) piaci értékét kell tekinteni.

Ebből következően, ha a vizsgált gazdálkodó szervezet él a piaci értékelés lehetőségével, az Itv. szerinti belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak való minősülés vizsgálatakor a piaci értéket kell figyelembe venni mind a mérlegben kimutatott eszközök, mind a belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értékének meghatározásakor, azaz az eszközarány számításakor mind a számlálóban, mind a nevezőben az értékhelyesbítés összegével növelt könyv szerinti értékből kell kiindulni. A piaci érték figyelembevétele nem okozhat nehézségét a jogalkalmazásban, hiszen az Szt. 58. § (6) bekezdése biztosítja, hogy az értékhelyesbítés összege egyedi eszközönként kimutatható legyen.

[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2440656017, Pénzügyminisztérium PM/27600/1/2019.]