Az IFRS-eket alkalmazókra vonatkozó adóalap-szabályokat a Htv. 2016. január 1-jétől hatályos 40/B-40/M. §-ai, illetve 52. §-ának újonnan megállapított pontjai tartalmazzák. Ha a helyi iparűzési adókötelezettséget érintően valamely kérdést ezen §-ok nem érintenek, azaz speciális szabály nincs, az IFRS-t alkalmazó vállalkozásoknak is a helyi iparűzési adó általános szabályait kell alkalmazniuk.
Ennek megfelelően az éves beszámolójukat Htv. 40/C. § alá eső IFRS-ek szerint készítő vállalkozóknak a „02-01" jelű lapon kell számot adniuk nettó árbevétel és az adóalapjukat befolyásoló egyéb tényezők (ELÁBÉ, anyagköltség, közvetített szolgáltatások értéke, áttérési különbözet) összegéről, elemeiről. Emellett azonban ki kell tölteniük a főlapot és a „03-01" vagy „03-02” jelű lapot is.
1. sor: A nettó árbevétel meghatározásának szabályait, azaz az adóalap-megállapítás legfontosabb elemét a Htv. 40/C. §-a rögzíti. A nettó árbevétel meghatározásának kiindulópontja a bevétel, melyet különböző növelő és csökkentő tényezőkkel korrigálva alakul ki – a könyveiket nem IFRS szerint vezető vállalkozókkal azonos adójogi megítélést biztosító – nettó árbevétel összege. E sor értéke automatikusan számítódik a következő sorokban feltüntetett részelemek alapján. Ez a sor az „ALAP” lap A) blokk 1. sorába automatikusan átemelődik!
2. sor: A bevétel magában foglalja az áru értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén, valamint jogdíjra való jogosultság alapján az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerint elszámolt összeget.
3. sor: Ebben a sorban azon bevételeket kell feltüntetni, melyeket más standardok az IFRS 15 szerinti bevételként rendelnek elszámolni.
4. sor: Az IFRS-ek szerint a megszűnt tevékenységeket és az azokból származó bevételeket külön kell nyilvántartani, azokat a beszámolóban is el kell különíteni. Ezt az értéket kell ebben a sorban szerepeltetni.
5. sor: Az azonos termékek cseréje esetén – amennyiben azt az adóalany 2. sor szerinti bevétel megállapítása során nem vette figyelembe – az elcserélt áruk, szolgáltatások számlázott ellenértékét (annak hiányában valós értékét) ebben a sorban kell feltüntetni. Amennyiben az adóalany ezt az értéket bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében azt bevételnövelő tényezőként már nem kell figyelembe venni.
6. sor: Tekintettel arra, hogy a nem számlázott utólag adott engedmény az IFRS-ek szerint csökkenti az árbevételt, ennek értékével – amennyiben az adóalany azt bevételként nem vette figyelembe – növelni kell a bevétel összegét a nettó árbevétel kiszámítása során. Amennyiben az adóalany ezt az értéket bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében, azt bevételnövelő tényezőként már nem kell figyelembe venni.
7. sor: Ebben a sorban kell feltüntetni azt az összeget, amit halasztott fizetés esetén az adóalany, mint eladó – IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 60-65. bekezdése szerint – kamatbevételként számol el. E rendelkezés értelmében ugyanis az IFRS-ek alkalmazása során a szokásos fizetési határidőt meghaladó fizetési határnap esetén a vevőtől származó (járó) ellenértéket az eladott termék, nyújtott szolgáltatás árbevételére és a későbbi fizetés miatt számított kamatbevételre kell bontani. Amennyiben az adóalany ezt az értéket bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében azt bevételnövelő tényezőként már nem kell figyelembe venni.
8. sor: Az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 51. bekezdése szerint a szerződéses bevétel összege csökken a vállalkozó által a szerződés megvalósítása során okozott késedelmekből eredő kötbérek hatására. Az így fizetett kötbér összegét ebben a sorban kell feltüntetni, mert az – a magyar számvitelt alkalmazókkal azonos adókövetkezmények biztosítása érdekében – bevételnövelő tényező a nettó árbevétel értékének meghatározásakor.
9. sor: Ha az adóalany a Htv. szerinti közvetített szolgáltatásnak megfelelő ügyletet folytat, előfordulhat, hogy az IFRS 15 alapján nem számol el bevételt (árbevételt), mert az ügylet az IFRS-ek fogalmi rendjében ügynöki értékesítésnek minősül (például saját nevében, de megbízója javára kötött adásvételi szerződéssel terméket - legyen az ingó vagy ingatlan - értékesít). Amennyiben az adóalany ezt az értéket mégis bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében azt bevételnövelő tényezőként már nem kell figyelembe venni.
10. sor: Az IFRS-ek rendszerében az ügynöki viszonyban a megbízó nevében beszedett összegek nem minősülnek bevételnek. A Htv. 40/C. § (2) bekezdésének e) pontja ezért a bevételnövelő tételek között rögzíti a saját név alatt történt bizományosi áruértékesítés Sztv. szerinti bekerülési értékét, amit az adatszolgáltatás elkészítésekor ebben a sorban kell rögzíteni. Amennyiben az adóalany ezt az értéket bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében azt bevételnövelő tényezőként már nem kell figyelembe venni.
11. sor: Az IFRS-ek értelmében a különféle áruértékesítéssel, a szolgáltatásnyújtással (ide értve a beruházási szerződésekkel összefüggő szolgáltatásnyújtást is), továbbá a jogdíjhasznosítással kapcsolatos fedezeti ügyletek esetén, a fedezeti ügylet eredményével – az eredmény előjelétől függően – csökkenteni vagy növelni kell az árbevételt. Ha a fedezeti ügylet miatt az IFRS-ek szerint árbevétel csökkentésének van helye, akkor – a magyar számviteli szabályokkal való összhang megteremtése érdekében – ezen összeggel növelni kell az adóköteles bevételt. E korrekció összegét ebben a sorban kell feltüntetni.
12. sor: Az IFRS-ek szerinti pénzügyi lízingszerződés fogalma jóval több ügyletet fog át, mint a magyar jogban ismert pénzügyi lízingszerződés. Ezt a szerződéstípust és az azzal kapcsolatos elszámolási, beszámolási kérdéseket az IFRS 16 Lízingek című standard szabályozza. A pénzügyi lízing – az IFRS 16. Lízingek című standard „A” függeléke értelmében – olyan szerződés vagy szerződésrész, amely egy időszak tekintetében ellenérték fejében átadja egy eszköz használati jogát és az eszköz tulajdonlásával járó lényegében összes kockázatot és hasznot. E sorban kell feltüntetni az e standard „A” függeléke szerinti pénzügyi lízingbe adott, kereskedelmi árunak nem minősülő könyv szerinti értéket.
13. sor: Az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerinti árbevételbe nem tartozik bele a nem szokásos tevékenységből eredő bevétel. Így – a könyveiket a magyar számviteli szabályok szerint vezetőkhöz képesti adósemlegesség érdekében – az ilyen tevékenységek keretében végzett áruértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét e sorban kell feltüntetni, mint bevételnövelő tényezőt. Amennyiben az adóalany valamely nem szokásos tevékenységből származó ellenértéket már bevételként számolta el, akkor a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdése értelmében, annak összegét ebben a sorban nem kell feltüntetni.
15. sor: Az IFRS-ek lízingszerződést és az azzal kapcsolatos elszámolási, beszámolási kérdéseket az IFRS 16. című standard szabályozza. E standard ”A” függeléke értelmében a pénzügyi lízing olyan lízing, amely lényegében átadja a mögöttes eszköz tulajdonlásával járó lényegében összes hasznot és kockázatot. A pénzügyi lízingtől eltérő minden más lízing operatív lízingnek minősül. Az ilyen (operatív lízing) szerződésekből származó bevételeket ebben a sorban kell feltüntetni.
16. sor: Az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard 71. pontja a gazdálkodó szervezet és vevője közötti más szerződésekre figyelemmel rendeli módosítani a bevétel összegét. Ha a vevőnek fizetendő ellenértékösszeg meghaladja a vevőtől kapott különálló áru vagy szolgáltatás valós értékét, akkor a gazdálkodó egységnek a különbözetet az ügyleti ár csökkenéseként kell elszámolnia. Ha a vevőtől kapott különálló áru vagy szolgáltatás valós értékét a gazdálkodó egység nem tudja ésszerűen értékelni, akkor a vevőnek fizetendő ellenértéket teljes egészében az ügyleti ár csökkenéseként kell elszámolnia. Tekintettel arra, hogy magyar számvitel ilyen korrekciót nem ismer, a Htv. külön soron, bevételnövelő tételeként rendeli feltüntetni e korrekció összegét.
17. sor: Az IFRS 4 Biztosítási szerződések standard nemcsak a klasszikus biztosítókra vonatkozóan tartalmaz kitételeket. Az e standard hatálya alá tartozó szerződésekből származó bevételeket kell itt feltüntetni azon adóalanyok esetén, melyek csak a standard értelmében minősülnek biztosítónak. Itt kell szerepeltetni például azt az ellenszolgáltatást (bevételt), amelyet a vállalkozás azért kap, mert kiterjesztett garanciát nyújt eladott termékére.
18. sor: A Htv. 40/C. § (1) bekezdése értelmében – a Htv. 52. § 22. pont a) alpontjától eltérően - a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozónak nem minősülő vállalkozó esetén a nettó árbevétel - a (2) és (3) bekezdésben felsorolt tételekkel korrigált - az üzleti évben az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerint elszámolt és a más standardok által az IFRS 15 Vevői szerződésekből származó bevétel című standard szerint bevételként elszámolni rendelt bevétel (árbevétel) (a továbbiakban együtt: bevétel). Ezen árbevételt növelni kell azzal a származékos leszállítási ügyletnek nem minősülő, a szokásos tevékenység keretében végzett áruértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról vagy az a), e) és g)-l) pont szerinti ügyletről kiállított bizonylaton (számlán) feltüntetett - általános forgalmi adó nélküli - összeggel (vevőtől várt ellenszolgáltatással), amelyet a vállalkozó az IFRS-ek szerint bevételként (árbevételként) vagy az a)-l) pontok szerinti bevételnövelő tételként nem számolt vagy nem számolhat el, feltéve, ha azt a vállalkozó az (1) bekezdés szerinti bevételként nem vette figyelembe.
19. sor: 2016. július 1-jétől a Htv. önálló – a Tao. törvénytől eltérő – jogdíjfogalmat határoz meg, mely szerint kizárólag a szabadalom, a használatiminta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási/felhasználási engedélyéből, valamint a felsorolt jogok értékesítéséből származó ellenérték minősül jogdíjbevételnek [Htv. 52. § 51. pont]. Ebben a sorban azt a jogdíjbevételt kell feltüntetni, mely a Htv. 40/C. § (1) bekezdése szerinti bevétel, vagy a 40/C. § (2) bekezdés szerinti bevételnövelő tételek valamelyikének részét képezi.
20. sor: Külön jogszabály szerint felszámítható – árbevételként elszámolandó – felszolgálási díjat nem terheli iparűzési adó, ezért azt le kell vonni a nettó árbevételből. Ebbe a sorba a felszolgálási díj árbevételként elszámolt összeget kell feltüntetni.
21. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni az adóhatósággal elszámolt jövedéki adó összegét, ha az a Htv. 40/C. § (1) bekezdése szerinti bevétel, vagy a 40/C. § (2) bekezdés szerinti bevételnövelő tételek valamelyikének részét képezi.
22. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegét, ha az a Htv. 40/C. § (1) bekezdése szerinti bevétel, vagy a 40/C. § (2) bekezdés szerinti bevételnövelő tételek valamelyikének részét képezi.
23. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni az adóhatósággal elszámolt alkoholos italok utáni népegészségügyi termékadó összegét, ha az a Htv. 40/C. § (1) bekezdése szerinti bevétel, vagy a 40/C. § (2) bekezdés szerinti bevételnövelő tételek valamelyikének részét képezi.
24. sor: Az IFRS-ek értelmében a különféle áruértékesítéssel, a szolgáltatásnyújtással (ide értve a beruházási szerződésekkel összefüggő szolgáltatásnyújtást is), továbbá a jogdíjhasznosítással kapcsolatos fedezeti ügyletek esetén, a fedezeti ügylet eredményével – az eredmény előjelétől függően – csökkenteni vagy növelni kell az árbevételt. Ha a fedezeti ügylet az IFRS-ek szerint az árbevételt növeli, akkor – magyar számviteli szabályokkal való összhang megteremtése érdekében – ezen összeggel csökkenteni kell az adóköteles bevételt. E korrekció összegét ebben a sorban kell feltüntetni.
25. sor: Az IFRS 15 standard 61. bekezdése szerint a gazdálkodó egység bevételként azt az árat jeleníti meg, amelyet a vevő akkor fizetett volna, ha azokat a teljesítéskor készpénzzel fizette volna ki. Ha a vevő előre fizet, és ez jelentős finanszírozási hasznot biztosít a gazdálkodó egységnek, akkor a vételár és a bevételként elszámolt összeg különbözetét kamatráfordításként kell kimutatnia a gazdálkodó egységnek. Az így képződött kamatráfordítás összegét ebben sorban kell (az adóköteles bevételt csökkentő tételként) feltüntetni, mivel – a számviteli rendszerek adósemlegességének biztosítása érdekében – az IFRS-ek szerint az bevételnövelő tétel.
26. sor: Ebben a sorban kell feltüntetni azon tételeket, amelyeket az adózó korábbi adóévben – a Htv. 40/C. §-ának 2016. december 31-ig hatályos (2) bekezdés k) vagy a Htv. 40/C. §-ának (2) bekezdés m) pontja alapján – számlázott tételként már a helyi iparűzési adóalapja részévé tett, azonban a Htv. 40/C. §-ának értelmében a tárgyévben is bevételnek, bevételnövelő tételnek minősülnek.
27. sor: Az IFRS 11. szerinti közös megállapodás szerinti tevékenység-végzés (pl. konzorciális szerződések szerinti közös tevékenység) elszámolása eltér a magyar számviteli szabályozástól. Az IFRS-ek szerint a tevékenység-végzés arányában kell az egyes tagoknál figyelembe venni a bevételt és az azzal összefüggő ráfordításokat, a magyar szabályozás szerint ellenben egy szervezetnél kell kimutatni e tételeket. Tekintve, hogy a Htv. – e tekintetben – a magyar számviteli szabályozás szerinti elszámolást írja elő, az IFRS-ek szerint kimutatott bevételt és a nettó árbevétel-csökkentőt tételeket korrigálni kell. A korrekció lehet pozitív vagy negatív előjelű, attól függően, hogy a közös tevékenység mely szereplőjéről van szó.
28. Ezt a sort a Htv. szerinti sportvállalkozás töltheti ki, ezt az NY-01 lap H) blokkjában is jelölni kell. E vállalkozások a sporttevékenységgel összefüggésben szerzett (sportrendezvényre szóló belépőjegy-, bérlet-eladásból, reklám-közzétételi tevékenységből, a sportról szóló törvény szerinti szponzori szerződésből, játékjog használati jogának ideiglenes vagy végleges átadásából, sportrendezvény televíziós, rádiós, valamint egyéb elektronikus-digitális módon való közvetítéséből eredő) bevétele nem keletkeztet iparűzési adóalapot. Az e jogcímen adómentes bevétel feltüntetésére e sor szolgál. Egyidejűleg az „A-SPO” lapon a nyilatkozatot is ki kell tölteni!