Az első fokú adóhatóság 1998-1999. évekre vonatkozóan ÁFA vizsgálatot végzett adózónál. Az I. fokú adóhatározat adózó terhére 3.803.000.-Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 3.223.000.-Ft adóhiánynak minősült. Az alperesi adóhatóság 2003. december 5-én kelt határozatában fentieket helybenhagyta.

Az 2000-2002. évekre vonatkozóan ugyancsak ÁFA vizsgálatra került sor adózónál, melynek eredményeként az első fokú határozat az adózó terhére 12.678.000.-Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 12.098.000.-Ft adóhiánynak minősült. A másodfokú adóhatóság ebben az ügyben is helybenhagyó döntést hozott.

A jogerős adóhatósági határozatok ellen felperes kereseti kérelmet terjesztett elő a megyei bíróságon.

Felperes, illetve az adóhatóság közötti jogvita lényege az volt, hogy az Intézet részére támogatási szerződések alapján juttatott támogatások az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (ÁFA tv.) 8. §. (1) bekezdése alapján adóköteles ellenértéknek minősülnek-e, és ahhoz kapcsolódóan az Intézetnek ÁFA fizetési kötelezettsége keletkezett-e.

Felperes kereseti kérelmében kiemelte, hogy jelen esetben olyan támogatásokról van szó, melyek nem tartoznak az ÁFA tv. hatálya alá, nem megrendelés ellenértékei, hanem csak a tevékenységet, a működést, az intézményt finanszírozzák.

Alperes ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ÁFA tv. 22. §. (1) bekezdése értelmében az adó alapja a termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés ellenértéke. Az ÁFA tv. 22. §. (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy az (1) bekezdés szerinti ellenértékbe beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől kap, vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatások.
Ha a támogatás konkrét megrendelés ellenértéke - mint ahogy jelen jogügyletek esetében is - akkor az ÁFA tv. szabályai irányadóak. A támogatás akkor minősül konkrét megrendelésnek, ha a felek között szerződés jön létre, s a szerződés konkrét feladatokat, követelményeket támaszt a támogatás címzettjével szemben, amelyet a megrendelő felé teljesíteni kell.
Ez a "konstrukció" a támogatásból ÁFA fizetési kötelezettséget keletkeztet.

Az ÁFA mentes támogatás kategóriájába azon támogatás tartozik, amely nem megrendelés ellenértéke, és nem vonatkozik rá az ÁFA tv. 22. §. (2) bekezdése, vagyis a tevékenységet, működést, intézményt finanszírozza. Ezen utóbbi nem meríti ki az Áfa tv. 13. §. (1) bekezdés a./ pontja szerinti ellenérték fogalmát.

A perbeli vitatott esetben állami megrendelésre végzett kutatási vagy egyéb tevékenység kapcsán folyósított állami támogatásokból, az erre vonatkozó szerződések szerint az állam konkrét feladatok elvégzésére kérte felperest, mely konkrét feladatokat a szerződések alapfeladatok kívülinek vagy azon felülinek neveztek.

A jogi minősítés tehát attól függ, hogy van-e az ok-okozati összefüggés a teljesítés és az ellenérték fizetése között. Amennyiben a támogatás nyújtója nem általánosságban folyósít a felperes részére pénzösszeget, hanem konkrétan meghatározza, hogy azt a pénzösszeget mire kell fordítani, mely munkákat kell elvégezni, akkor ez az összeg a felperes által nyújtott szolgáltatás ellenértéke, s ennek alapján felperes adófizetési kötelezettsége megállapítható.

A felperes által becsatolt támogatási megállapodásokból és egyéb iratokból kitűnően a megállapodásokban rögzített munkákat felperes "alapfeladatán kívül" vagy "felül" végezte el. Tehát nem megalapozott azon felperesi érvelés, amely szerint perbeli esetben az intézmény működési finanszírozásáról lenne szó.

A megyei bíróság - miután a két ügyet egyesítette - felperes keresetét elutasította és kötelezte 250.000.-Ft perköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolásában többek között utalt a 2001/62. szám alatt az ÁEÉ 2001. évi 8. számában közzétett APEH állásfoglalásban foglaltakra, amely szerint amennyiben a költségvetésből folyósított pénzösszeget azzal a konkrét céllal utalják, hogy a megrendelés ellenértéke vagy az árat befolyásolja, akkor a támogatásnál ÁFA kötelezettséggel jár. Ha azonban csupán általános feladatot, vagy a működést finanszírozza, akkor az ellenérték fogalomnak nem felel meg, így nem jár ÁFA fizetéssel a folyósítása.

A bíróság álláspontja, hogy fenti állásfoglalással összhangban helytálló volt az alperes azon álláspontja, hogy a perbeli esetben megvalósult támogatás ellenértéknek minősül, amely az Áfa tv. szerinti ÁFA fizetési kötelezettséget keletkeztet.

A bíróság hivatkozott a Magyar Körtársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Kfv. IV. 35.0406/2001/8. számú határozatában rögzítettekre, mely szerint, ha megállapítható a fizetés és a teljesítés között fellelhető ok-okozati összefüggés, akkor a pénzösszeg ellenértékének minősül.

A bíróság álláspontja szerint helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy ha a támogatási szerződés konkretizálja, hogy a támogatási pénzösszeget mire kell fordítani, akkor ez a pénzösszeg ellenértéknek minősül. Az adóhatóság helytállóan minősítette tehát ezeket a szerződéseket és állapította meg, hogy a szerződések alapján végzett munkákat a felperes az alapfeladatán kívül végezte.

(Pest Megyei Bíróság 6.K.26.367/2004. számú ítélete)