A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 16. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe”. Az (1) bekezdés a továbbiakban felsorolja, hogy mik azok a tevékenységek, amik „különösen” az önálló tevékenységek körébe tartoznak, viszont csak példaként említ néhány lehetséges tevékenységi kört. A felsorolás az egyéb szálláshely-szolgáltatást nem nevesíti, de a bekezdés első mondatára visszatérve látható, hogy minden olyan bevételszerzésére irányuló tevékenység ide tartozik, ami az Szja tv. szerint nem minősül nem önálló tevékenységnek.

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009 (X.20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § h) pontjában rögzíti az egyéb szálláshely fogalmát:

„h) egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, az a)-g) pont alá nem tartozó, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat”

A szálláshely-szolgáltatás fogalmának meghatározását a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja tartalmazza:

„23. szálláshely-szolgáltatás: üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása”

Továbbá a Korm. rendelet 4. § (6) bekezdése alapján az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység végzéséhez szálláshely-üzemeltetési engedély szükséges, melynek megszerzéséhez a 1. melléklet VI/A. részében foglalt követelmények teljesítése szükséges.

Az Szja tv. 57/A. §-a rendelkezik a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózásáról. Az (1) bekezdés szerint fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra.

A Korm. rendelet 3. melléklet II. táblázata tartalmazza a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) Kormányrendeletben szereplő szálláshelytípusok a Korm. rendelet megfelelési szabályai alapján történő átminősülését, mely szerint a fizetővendéglátás és a falusi szálláshely egyéb szálláshelynek tekintendő.

Az ingatlan bérbeadás fogalma a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 423. §-ának szabályai szerint a dolog – jelen esetben az ingatlan – időleges használatba adását jelenti. A bérlet tehát nem tartalmaz az ingatlan birtokának puszta biztosításán túl egyéb pótlólagos szolgáltatásokat. Ezzel szemben az egyéb szálláshely szolgáltatás – mely nem is ingatlan bérleti szerződés alapján jön létre – a szálláshely használatán túl további elemekkel is bír, úgy mint takarítás, ágyneműk mosása stb. Az ingatlan bérbeadás nem feltétlenül üzletszerű gazdasági tevékenység keretében történik, nem szükséges hozzá engedély, illetve általában huzamosabb jellegű, akár 90 napot meghaladó tartózkodás is megvalósulhat.

A bérbeadás és az egyéb szálláshely-szolgáltatás két külön fogalom, mely különböző tevékenységeket fed le, így mind az Szja tv., mind pedig az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) rendelkezéseinek használatakor megkülönböztetve kezelendőek.

Az Eho tv. kizárólag az ingatlan-bérbeadással kapcsolatban rendelkezik úgy, hogy a jövedelem után 14 százalékos mértékű közterhet kell fizetni, feltéve, hogy a jövedelem az adóévben meghaladja az 1 millió forintot.

Amennyiben a magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelemként adózza le az egyéb szálláshely-szolgáltatásból származó jövedelmét, akkor az Eho tv 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján 27 százalékos adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ugyanakkor, ha a magánszemély – a törvényi feltételek megléte esetén – az Szja tv. 57/A. §-a szerinti tételes átalányadózást választja az adókötelezettsége teljesítésére, akkor az Eho tv. 4. § (4) bekezdése alapján az általa fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján nem minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti egyéni vállalkozónak.

[NGM: 8793/2012, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály: 3708513609]