Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban:
Áfa-törvény) 22. § (2) bekezdés rendelkezésének megfelelően az ellenértékbe –
s így az adó alapjába – beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás
teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől
kap, vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül
befolyásoló államháztartási támogatások. Ennek megfelelően az áfa rendszerében
az árat közvetlenül befolyásoló támogatások is (mint amilyen a lakossági gázár-támogatás
is) adóalapot képeznek, következésképpen utánuk áfa-fizetési kötelezettség keletkezik.
A lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról szóló 231/2006. (XI.22.)
Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet) szabályozott támogatást (a
továbbiakban: támogatás) bruttó módon állapítják meg, az a – szolgáltató által
– fizetendő áfa összegére is fedezetet nyújt. Az adó összege a támogatás összegéből
felülről számítva, az Áfa-törvény 44. § (2) bekezdés a.) pontjában meghatározott
százalékérték (16,67 %) alkalmazásával számítható ki.
A gáz-, távhőszolgáltató a szolgáltatása bevételéhez két forrásból jut hozzá.
A támogatással csökkentett összeget a fogyasztótól, a támogatás összegét pedig
a Magyar Államkincstártól kapja meg. Ezt követi le a bizonylatolás is. A fogyasztó
felé az érvényesített támogatással csökkentett összegről a szolgáltatónak számlát
kell kiállítania. A Magyar Államkincstár felé ugyanakkor nem kell számlát, illetve
más Áfa-törvényben szabályozott bizonylatot kiállítania a szolgáltatónak a támogatás
összegéről, különös tekintettel arra, hogy a kérdéses támogatás nem a szolgáltató
Magyar Államkincstár felé teljesített értékesítésének ellenértékét, adóalapját
képezi. Természetesen a támogatás kapcsán a szolgáltató a támogatást folyósító
Magyar Államkincstárral bármilyen egyéb bizonylat kiállításáról megállapodhat.
A lakosság felé nyújtott gáz- és távhőszolgáltatás az Áfa-törvény alkalmazásában
folyamatos teljesítésűnek minősül, ezért ahhoz kapcsolódóan az adófizetési kötelezettség
az Áfa-törvény 16. § (6) bekezdés alapján az egyes részkifizetések esedékességének
napján keletkezik. A szolgáltatónak a támogatáshoz kapcsolódóan a támogatás lehívásakor
keletkezik az adófizetési kötelezettsége. Az adófizetési kötelezettség keletkezése
napjának meghatározásánál a Korm. rendelet 10. § (2) bekezdésében foglaltakat
is figyelembe kell venni annyiban, hogy a lehívás napja az a nap, amikor a szolgáltató
a támogatás iránti igényét a közreműködőnek megküldi.
Az Áfa-törvény előírásai alapján a szolgáltatónak a fogyasztó felé kiállított
számlájában nem kötelező szerepeltetnie a gázár-támogatás összegét, ugyanakkor
semmi nem tiltja, hogy azt tájékoztató jelleggel mégis feltüntesse. Amennyiben
a szolgáltató a támogatás összegét – pl. a Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésében
foglaltakra tekintettel – a számlán feltünteti, azt akár egy összegben, akár adóalap,
adóösszeg bontásban szerepeltetheti.
(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 3975/2007. – APEH
Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3302318080)