2006. január 1-től életbelépett szabályozás értelmében az áfa törvénynek az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény megállapított új 10. számú mellékletében felsorolt hulladékok értékesítése esetén az adót a hulladékot saját nevében beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa törvény) 40. § (12) bekezdése alapján. (Úgynevezett fordított adózás lép életbe erre a termékkörre az ennek értékesítését, felvásárlását végző adóalanyokra vonatkozóan.)

Az áfa törvény 10. számú mellékletébe tartozó hulladék adóalany által történő értékesítése tehát áfa hatálya alá tartozó értékesítés, arról az áfa törvény szabályainak megfelelő bizonylatot kell kiállítania az eladónak. A számla, egyszerűsített számla azonban áthárított adóösszeget nem tartalmazhat - mivel a vevő az adó fizetésére kötelezett -, helyette a számlán, egyszerűsített számlán az áfa törvény 13. § (1) bekezdés 16/d., illetve 17/d. pontja és a 44. § (3) bekezdése szerint utalni kell arra, hogy hulladékfelvásárlás címén a vevő az adó fizetésre kötelezett. Szükséges továbbá feltüntetni az adó fizetésre kötelezett adószámát, továbbá a 13. § 16/g, 17/f pontja valamint a 10. számú melléklet alapján a termékek besorolási számát is. A jogszabály nem tiltja, hogy a hulladék értékesítésről áfa feltüntetése nélkül kibocsátott számla más terméket, szolgáltatást tartalmazzon, ennek ellenére célszerű a hulladék értékesítést elkülönítetett számlában kezelni. Amennyiben az adózó mégis egy számlában jeleníti meg  az egyenes, és a fordított adózás alá tartozó értékesítéseit, úgy a számlából egyértelműen ki kell derülni, hogy mely tétel(ek)re vonatkozik a fordított adózás, és a vevő adófizetési kötelezettségére utaló megjegyzés egyértelműen csak ezen tétel(ek)re vonatkozhat. Feltétel persze az is, hogy a számlában technikailag egyértelműen kezelhető legyen a kétféle adózási mód (pl. nyomtatványszámlák esetében a számla alján található "részletező táblázat" egyértelműen jelenítse meg az egyenes és fordított adózás alá tartozó összesítést).

Tekintettel arra, hogy az eladó által teljesített termékértékesítés áfa hatálya alá tartozó ellenértéknek, adóalapnak minősül, csak nem az eladó, hanem a vevő az adófizetésre kötelezett személy, ezért a 38.§ (1) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulása esetén az adólevonási jog is gyakorolható. Következésképpen az áfa törvény 48. § (4) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az áfa visszaigénylésénél az értékesítőnél beleszámít a 4 millió forintos bevételi értékhatárba az áfa törvény 10. számú melléklete szerinti hulladékok értékesítésének ellenértéke, és a 0665/650/651-es számú áfa bevallásban is szerepeltetni kell annak adóalapját a 04. sorban. Ennek megfelelően meg kell oldani, hogy mind az eladó mind a vevő számviteli nyilvántartásaiban megjelenjen az adó alapja, illetőleg az áfa összege, függetlenül attól, hogy az ilyen értékesítések tekintetében az adó megfizetésére a vevő kötelezett.

Az alap bizonylatban nem szereplő adatok - adóalap, áfa - számítógépen való könyvelési feladatainak problémáival a külföldi teljesítési helyű szolgáltatások esetében is hasonló probléma merült fel. A fordított adózás technikája ugyanis már korábban bevezetésre került az említett szolgáltatások körében, így az annak kezelésére alkalmazott megoldások e tekintetben is felhasználhatók.

Az előzetesen felszámított általános forgalmi adó könyvviteli elszámolása az általános szabályok szerint történhet. Amennyiben az előzetesen felszámított áfa:

• levonható, akkor a 466. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó számlára,

• nem vonható le, de a vevő által előállított termék, nyújtott szolgáltatás bekerülési  (előállítási) értékében figyelembe vehető, akkor a 2. Készletek, vagy az 5. Költségek számlaosztály valamely számlájára,

• nem vonható le, és a vevő által előállított termék, nyújtott szolgáltatás bekerülési (előállítási) értéke részének sem tekinthető, akkor a 86. Egyéb ráfordítások számlacsoport valamely számlájára
  

kell elszámolni a vevőnél.

Ha a fizetendő és az előzetesen felszámított áfa felmerülése, elszámolása időben elválik egymástól, illetve ha bármely más ok miatt az említett két áfa-számlára az áfa összege egymással szemben egy tételben nem könyvelhető, akkor (illetve minden olyan esetben amikor ez a könyvviteli elszámolásban indokolt) technikai számla közbeiktatása javasolható az elszámolás-technikai probléma megoldására.

Az áfa törvény 48. § (7) bekezdésében foglalt megfizetettségi feltételt a hulladék kereskedelem vonatkozásában úgy kell érteni e bekezdés alkalmazásában, hogy a 10. mellékletben felsorolt hulladék adó nélküli ellenértékét a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig ki kell egyenlíteni (vagy az adóalany ezzel kapcsolatos tartozásának más módon meg kell szűnnie). Ez azt jelenti, hogy szükséges vizsgálni a tényleges megfizetettséget, nem lehetséges a "szolgáltatás importra", vagy Közösségen belüli beszerzésre vonatkozóan a 48. § (7) bekezdésében említett, csak az adó megfizetettségére vonatkozó feltétel (mely az áfa bevallásban fizetendő adóként való feltüntetéssel teljesül) alkalmazása. A 48. § (7) bekezdésének első mondata csak kivételként említ egyes eseteket, melyekben csak az adó összegének megfizetettségét írja elő feltételként, egyébként általánosan a beszerzések teljes adóval növelt ellenértékének - itt értelemszerűen az adót nem tartalmazó ellenértéknek - a megfizetettségét várja el a visszaigénylés teljesíthetősége érdekében. Ezért nem lehetséges, hogy összevont könyvelés valósuljon meg, hiszen a beszerzett termék ellenértéke illetőleg megfizetettsége a jogszabály szerint tételenként kell megvalósítani, márpedig annak kontrolálására nem alkalmas egy összevont nyilvántartás.

PM. Forgalmi adók, vám és jövedéki főcsoport 2397/1/2006; APEH Adójogi főosztály 8429859946)