1.) Számla sztornírozás a során sem a kézzel kiállított, sem a számítógéppel előállított papír alapú
számla esetében nem követelhető meg az, hogy az eredeti számla 1. példánya sztornírozás
esetén visszakerüljön a kibocsátóhoz. Sem az áfa törvényben, sem a számviteli
törvényben nincs olyan jogszabályhely, amely alapján ez megkövetelhető lenne.
Az új sorszámon, de az eredeti számla számára visszahivatkozással kibocsátott
sztornó számla az ügyletről kibocsátott eredeti számlával együtt igazolja hitelesen
a gazdasági eseményt. A vevőnél a számla (sztornó számla) másolata őrizendő meg.
A számlakibocsátónál akkor maradhat a számla, vagy sztornó számla első példánya,
ha még a vevőhöz történő elküldés előtt szükségessé válik a számla sztornírozása,
vagy az elküldött, de a vevőnél még le nem könyvelt és így visszakérhető számla
válik utóbb sztornírozandóvá.
Az áfa törvény 43. § (7) bekezdésében tárgyalt, elektronikusan előállított számla
sztornírozása esetében két alternatíva lehetséges:
-
A számla kibocsátója még az E-számla vevő részére történő elküldés előtt észleli
a hibát. Ekkor elkészíti a sztornó számlát, de sem az eredeti (sztornírozandó),
sem a sztornó számlát nem küldi el a vevőnek.
-
A számla kibocsátója az E- számla vevőnek történő elküldése után észleli a hibát.
ezután sztornírozza a számlát, amit megküld a vevőnek is, hiszen az feltehetően
már nyilvántartásba vette, vagy le is könyvelte a hibás számlát. Természetesen
mindkét fél könyveli és bevallásában szerepelteti mind a sztornírozásra került,
mind a sztornó számlát. Tehát ebben az esetben az elektronikusan előállított sztornírozandó
és sztornó számlát mind az eladónak, mind pedig a vevőnek szerepeltetnie kell
áfa-analitikájában, így az a bevallás részévé válik.
2.) A helyesbítő elektronikus számla kibocsátása esetén, mind az eredeti (helyesbítendő), mind a helyesbítő E-számla
megküldésre kerül a vevő részére, mindkettő könyvelésre, és áfa analitikában elszámolásra
kerül mind a vevőnél, mind a számlakibocsátónál.
3.) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban számviteli tv.) 167.
§ (1) bek. h) pontja szerint a könyvviteli elszámolás közvetlenül alátámasztó
bizonylatokon, így a számlákon is fel kell tüntetni a könyvelés módjára és idejére
történő hivatkozást. A 60/2004. sz. Számviteli kérdés foglalkozik azzal a kérdéssel,
hogy ennek a feltételnek hogyan tehet eleget a számlát elektronikus úton kibocsátó
adóalany. A számviteli törvény 167. § (1)-(3) bekezdései tartalmazzák a könyvviteli
elszámolást alátámasztó bizonylatok általános alaki és tartalmi kellékeit. Ugyanezen
törvényhely (5) bekezdése előírja, hogy Számviteli bizonylatként alkalmazható
az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú
elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum (így
pl. a kontírozó lap), irat, ha megfelel ezen törvény előírásainak. Az elektronikus
dokumentumok, iratok, bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit más jogszabály
is meghatározhatja. A számviteli tv. 167. § (5) bekezdésének 2. mondata ugyanakkor
felmentést ad bizonyos számviteli bizonylatok esetén a fokozott biztonságú elektronikus
aláírás és időbélyegző kötelező alkalmazása alól.
A számviteli tv. 167. § (1) bek. h) és az i) pontjában megfogalmazott követelmények
szerepe, hogy visszakereshetővé, könnyen ellenőrizhetővé tegyék a bizonylatok
és a számviteli nyilvántartások közötti kapcsolatot. A követelményeknek természetesen
mind a bizonylat kiállítójának, mind a bizonylat könyvelését végző, számlát befogadó
gazdálkodónak meg kell felelnie, külön-külön a saját - előzőekben megjelölt -
könyvelési adataik tekintetében.
A hagyományosan, papíralapon kiállított számláknál is elfogadható az a megoldás,
ha a gazdálkodó a hivatkozott (1) bekezdés h) és i) pontjaiban foglalt követelményeknek
oly módon tesz eleget, hogy az ott kötelezettségként megfogalmazott információkat
egy csatolt mellékleten tünteti fel, és a csatolt melléklet elválaszthatatlan,
(egymásnak egyértelműen megfeleltethető) módon kerül az eredeti számlához hozzárendelésre
[számviteli törvény 167. § (7) bek.], továbbá szükséges, hogy a csatolt mellékletek
önmagukban is sorszámozott, zárt rendszert alkossanak és megfelelő módon hitelesítettek
legyenek, amely hitelességről a gazdálkodónak a belső szabályzatban foglaltak
szerint kell gondoskodnia.
Elektronikus formában kiállított bizonylatoknál is hasonló elvet indokolt követni,
azonban eltérés van - az elektronikus számla jellegéből adódóan - a hitelesítés
módjában.
Mind az elektronikus formában kiállított számla kiállítójának, mind a befogadójának
a számviteli törvény 167. §-ának (7) bekezdése alapján - a papír alapú számlákhoz
hasonlóan - lehetősége van a könyvelésre vonatkozó információkat egy, az eredeti
számlához külön csatolt, elektronikus formában megjelenő "mellékleten" szerepeltetnie,
abban az esetben, ha ez a csatolás egyértelmű hozzárendeléssel, elválaszthatatlan
módon, az utólagos módosítás lehetőségét kizárva történik. Az ilyen "melléklet"
csatolásának részletes technikai kérdéseit (azon belül is kiemelten a hitelesség
és a felelősség kérdését) a gazdálkodónak a jogszabályoknak az elektronikus számlákra,
illetve azok mellékleteire vonatkozó rendelkezések alapján kell meghatároznia
belső szabályzatában.
Az elektronikus "melléklet" hitelessége elsősorban természetesen elektronikus
aláírással és időbélyegzővel biztosítható, azonban a gazdálkodó jogszabályban
biztosított lehetőség alapján más megoldással is gondoskodhat a hitelességről
(pl. az EDI rendszernek a számviteli rendszerrel történő összekapcsolása esetén,
amely esetben az EDI rendszerrel előállított számlák fokozott biztonságú elektronikus
aláírás és időbélyegzővel való ellátás alóli mentesülése kiterjed az ezen rendszerrel
összekapcsoltan előállított egyéb számviteli bizonylatokra is, így a kontírozási
lapra is).
(Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, vám és jövedéki főosztály 31/2/2006. APEH
Adójogi főosztály 8429859122/2006.)